Éjfél Kapitány olvas

Éjfél Kapitány olvas

A papír halott. A könyvek csak feleslegesen foglalják a drága helyet a lakásban. Persze olvasni én is olvasok, bár messze nem olyan sokat mint kölyökkoromban. És kommentálom...

 

Angyali üdvözlet

Karácsony ikszedik napján, éppen népes gyerekközönséggel körülvetten veszem kezembe Jorgosz Baia könyvecskéjét. Hiába olvasom Babarczy Eszter ajánlását, hogy "Gyerek kezébe ne add", mégis felolvasom a mondókaként is kiváló "ha anyu sír..." kezdetűt. Eddig rendben is volnánk, csakhogy második, felolvasásra alkalmas verset nem találok, pedig ott helyben végigolvasom az egész könyvet.


Alig túl kis kórházi kalandomon, még élénken emlékszem a fizikai fájdalomra, amiben hálistennek ritkán van részem. Gyerekkoromban speciel még csak szórványosan sem kellett ilyesmit kiállnom, így én nem a "jaj, hát én is kibírtam" felkiáltással olvasom a sorokat, hanem bénult idegességgel. Nem amolyan makarenkói pofonokról van szó, itt majd minden strófáról rendes vér folyik. És akinek ez így önmagában nem lenne elég, annak van itt még számos másfajta rémtörténet, amelyek közül a videón összespriccelt arcú anyuka még a szolidak közé tartozik. Kicsit tömény ez így nekem, bár igaz, hogy a simogató szoft dolgokra ma már nincsen kereslet.

Legyen ez a könyvecske figyelmeztetés mindazoknak, akik azt hiszik, hogy a jó műkörmös megtalálása az élet egyik legkomolyabb kihívása, és akik a vizitdíj eltörlését gondolják a legfontosabb közérdekű feladatnak.

Fáj.