Éjfél Kapitány olvas

Éjfél Kapitány olvas

A papír halott. A könyvek csak feleslegesen foglalják a drága helyet a lakásban. Persze olvasni én is olvasok, bár messze nem olyan sokat mint kölyökkoromban. És kommentálom...

 

Éjszakai állatkert

Érdekes, hogy a hasonló nőcis könyveket soha nem magamtól veszem a kezembe, hanem mindig a másik oldalról hangzik el a "Nahát, még nem olvastad?". Catherine Millet esetében is pont ez volt a helyzet, és most is. Nem bánom ha egy antológiát csajszik jegyeznek, nem bánom ha az a szerelemről és szexről szól és nem bánom ha ezen többek pénzt is keresnek. Vevők vagyunk a témára. Lássuk hát az Éjszakai Állatkertet.

Előre lányok, előre!

Erősen vegyes a felhozatal minden szempontból. Fura, de végül is nem gond, hogyan fér meg a Ludditák zseniális rímparádéja Polcz Alaine világháborús visszaemlékezésével. A színvonal-béli ingadozás már sokkal inkább zavaró, többek erősen kilógnak az erős mezőnyből. Jobb szeretem azokat az írásokat, amik azért szólnak szerelemről és szexről, mert szerzőjüket éppen ez foglalkoztatta, mint azokat, amelyek felkérésre születtek ugyanezen témákról. Több írásnak itt kifejezetten gimnáziumi dolgozat jellege volt, és ennél azért többre vágyom. Némelyik jó hogy nem azzal kezdődött, hogy "Én azt gondolom a női szexualitásról...". A gyengébb írásoknak is megvan persze a maguk jelentősége: nélkülük – viszonyítási alap hiányában – nem beszélhetnék igazán jó írásokról, amelyekből szerencsére nem egyet találtam az Éjszakai Állatkertben.


A legelsők persze Noemi (als unsere trasvestite Führerin) írásai voltak, amik kapásból el is homályosították a szememben a Tájgyakorlatok állóképpé merevedő lassított felvételeit. A szöveg ugyan még mindig nehezebb, mint ami igazán bejön, de a történet és a megközelítés immáron elsőrangú. Izgalmas és szerencsére ismerős a helyzet, amikor valóban bármi megtörténhet az éjszakában. Bele tudtam élni magam, és jólesően el tudtam morfondírozni rajta, hogy mi benne a fikció és mi a valóság. Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább világossá vált: nem is igazán akarom tudni a tényeket. Nem szabad elbaszni a misztikát – ha valakinek, nekem aztán főleg illik betartanom ezt a szabályt.

Pálkata írásán viszolyogva küzdöm magam végig. Ha tévében látnám, az első képkockánál kikapcsolnám. Igaz, hogy magam is álmodom különöseket, de azoknak inkább a túl magasra állított fűtéshez van közük, mintsem a lelkivilágomhoz. Ha Pál Katának mostanában tényleg ilyen a belsője, megérdemli a viszolyogtató jelzőt, ha csak provokációnak szánta amit írt, akkor meg pláne.

Karafiáth Orsi
Karafiáth Orsi költő
szövege magától értetődően belevaló, ahogy ő maga is. Olvasás közben egy-egy pillanatra óhatatlanul beleképzeltem magam Legát (és Pál Katára gondolva Padre) bőrébe. Micsoda kínos érzés lehet viszontlátni magamat egy hasonló szerelmes írásban! Ha rosszat írnak az emberről, az nyilván kibírhatatlan. Ha jót, annak is csak egy pillanatra tudnék örülni, tudván, meglesz ennek még a böjtje, mert kínos pillanataim is ugyanúgy ki lesznek téve az ablakba, mint a jól sikerültek. Egy szerelmes másvalaki tollából magadról olvasni a Ford Fairlane-féle sajtreszelős analógiával: enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.

Csinszka szövege tanulságos még: hogyan kell hatásos rajongó levelet írni az idolhoz, és hogyan kell azt hasonlóan hatásosan megválaszolni. Kötelező olvasmány!

A lányok másképp szeretik

Nem újdonság, hogy nem vagyunk egyformák, mégis meglep ilyen dózisban találkozni a másik oldal szemléletével. Hidas Judit fogorvosos írása a kedvencem ebből a szempontból, ahogy szinte az elélvezés szintjére emeli a passzív vágyakozást. A másik két gyöngyszem Forgács Zsuzsa Bruria munkája, A kis pasi és a Kipeckelt nő a hajnali fényben. Hát így néz ki egy igazi női szerelem – ösztönös és irracionális. A kis pasi persze idegesítő is. Van egy pont, ameddig izgalmas megküzdeni egy éjszakáért, egy nőért, és a küzdelem növeli is a történet értékét, de egy ponton túl a küzdelem favágásba megy át, amitől nyilván elmegy az ember kedve. A vadászat maga adott esetben még fontosabb is lehet, mint maga a préda. Ha a vadászat szépsége el van rontva, akkor megette a fene az egészet, még ha a lendület és a rutin tovább is tudja vinni az embert. Tessék odafigyelni...

Kabátzsebbe túl vastag.