Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Néhanapján velem is előfordul, hogy nem tudom kapásból, mit is tegyek egy rázósabb helyzetben. Nekem rossz, de neked jó, mert ha én nem is, de te megkérdezheted Éjfél Kapitányt! Email cimed mindenképpen az én titkom marad, sőt, a neved is, ha erre kérsz...

 

Kérdezz Te is!

Miért flörtöl a pasim?

LDC értetlen kérdése

Itt tartottam éppen a válaszok olvasásában:
"Túlságosan kihívó?
- Tibor aggódó kérdése..."
Amikor szembeötlött, hogy velem is ez történik, csakhogy itt Tibor nő és a kikapós párja férfi. Persze nem száz százalékos az átfedés, de amit Tibor irt azt teljesen át tudom élni, illetve hetenként átélem.

Ő 44, én 37. Ő 6 éve elvált. Heti 2-3 alkalommal félmaratonnyi távot lefut, a nyaralásaink is a külföldi futások köre szerveződnek. Ő nyolc év után sem akart gyereket, pedig iszonyúan szerelmes volt a lányba és beszélni nem akar nekem a kapcsolatukról. Én egyszer majdnem férjhez mentem egy két éves kapcsolat után, és az a legutóbbi kapcsolatomban is kész lettem volna öt év után, de nem úgy alakult. Én beszélnék a múltamról ha kérdezne, de nem kérdez. Én őt kérdezem de ő meg nem beszél.

Zárkózott, félénk alaptermészetű, elég alacsony önbizalommal. Én kevésbé vagyok zárkózott és félénk de az önbizalmam szintén nem egetverő. Tanult, olvasott, lexikonagyú srác, iszonyú intelligens, szinte az Aspergerig de társaságban a tartózkodását mintha teljesek kicserélték volna. Ha elmegyünk valahová, a lányok körüldongják. Főleg a hozzám hasonlók. Akiknek több önbizalmuk is lehetne, mert okosak, olvasottak de nem dicsekvő alkatok. Több nyelven beszélnek, a környezetünk szerint szebbek, mint amilyennek ők látják magukat – szóval olyanok, akik ha végre kapnak egy kis őszinte érdeklődést, figyelmet, akkor azonnal szerelmesek lesznek.

És itt a furcsaság. Az én zárkózott, okos párom ezt hagyja. Örömmel lép át rajtam egy vadidegen húszéves fruska öt percig tartó figyelméért. És azt veszem észre, hogy abban reménykedik: ezeket a fruskákat legközelebb is látja majd. Volt egy, aki kerülgette hónapokig és egyszer csak odajött amikor éppen háttal a páromnak éppen orrot fújtam. A csaj bemutatkozott a páromnak és amikor az is bemutatkozott őneki, a lány hisztizve megkérdezte: hogy lehet,hogy nem emlékszel rám, hát egy csapatban voltunk a vetélkedőn tavaly ősszel?!?! Erre a párom, zavartan de lenyűgözve: "Emlékszem, hát lehet téged elfelejteni?" Azt hittem, visszafordulatból vagy egy pofon, vagy a vacsora repül a nyakába. Nem volt semmi, csak haza felé menet rákérdeztem, hogy "te, honnan ismered az a lányt aki odajött?" Mire a párom magából kikelve védekezni kezdett, hogy ő sose ért hozzá, nem volt köztük semmi csak egy csapatban vetélkedtek egyszer. Nem volt megnyugtató. Még aznap este valahogy kiderült, hogy én neki csak azért vagyok különleges, mert olyan sokáig türelmes voltam amíg ő kezdeményezett, és a válása óta egyik lány sem bírt várni a harmadik randi utánig, pedig ő nem kezdeményez gyorsan, tudja, hogy nála lassabb pasit még nem hordott hátán a Föld. (mi három hónapig e-maileztünk, amíg végre elhívott egy kávéra). Na ez a félénk, bizalmi kapcsolatokat állítólag lassan kiépítő, finomlelkű ember képes egy vacsoraasztalnál annyira a margóra tenni, mintha nem is tartoznánk össze. Alapvető, pároknál normális gondoskodás, odafigyelés ilyenkor megszűnik. Képes akár fizikailag falat építeni közénk a kiürült poharakból, üvegekből HA van egy másik, hasonlóan csiszolatlan gyémánt a közelében. Aki persze csillogó szemekkel máris piedesztálra állítja az én kedvesemet. És az én barátom ilyenkor a társaságból csak velem felejt el koccintani ha pl nyer a focicsapat, vagy a mi házicsapatunk nyeri a kérdezz-felelek-vetélkedőt (például).

Én ilyenkor egyrészt iszonyú idegessé válok, és demonstrative elromlik a kedvem. Nem akarom ezt, de nem tudok jobbat sajnos. Vagy elromlik a hangulatom és egy kicsit a modorom is, vagy hazaviharzok de nem bízom benne, nem merem ott hagyni, nem akarom,hogy a fruskák azt lássak, hogy nekem ennyi is elég, hogy feladjam ezt a fickót. Sokszor beszeltem már erről vele de letagadja, azt állítja, észre sem veszi, hogy nyíltan megbámulja őket, flörtöl velük, vonzódik a fruskákhoz, azt sem, hogy a játék kölcsönös és azt sem, hogy mindeközben az én lelkembe meg páros lábbal tapos és nulla mértékben tisztel. Nem tudom már mit mondjak neki, hogy viselkedjek vele, hogyan közöljem századszorra is, hogy hogy igen és hogy nem viselkedünk egy lánnyal aki hozzánk tartozik a társaságunkban levő többi nőneművel hogyan illik ennek fényében viselkedni. Nem hülye, tudja ő, de a) vagy van valami Asperger féle agyi rendellenessége és tényleg nem veszi észre milyen szánalmasan viselkedik és milyen helyzetbe hozza a barátnőjét; b) szándékosan csinálja. Ezt is mondtam már neki és annyira még sosem bántódott meg, mint amikor ezt hozzávágtam. Napokig lelkifurdalásom volt és a végén még én kértem az igaztalan vádakért bocsánatot.

Megőrjít, sehova nem merem hagyni h egyedül menjen oda, ahova engem is meghívnak (megyek még ha nincs is kedvem), mert ha a jelenlétemben ekkora flörtgép, akkor vajon mit csinál ha nem vagyok ott? Így is szinglinek tetteti magát...

Mi a fenét tegyek? Szerelmes vagyok de ez így eléggé...hát, tré...


Éjfél Kapitány jópasis válasza

Nektek, nőknek 35 éves korig természetes módon megadatik, hogy minden férfi benneteket akarjon, és a kisujjatokat sem kell ezért megmozdítanotok. Egy férfi viszont egész életében arra hajt, hogy a nők egyáltalán felfigyeljenek rá. Ezért keres sok pénzt, ezért borotválkozik, ezért igyekszik rendesen öltözködni, ezért vesz autót, ezért tanul táncolni, pallérozza az elméjét, verseket ír, twittert, blogot. Szerencsés esetben eljön az idő, amikorra ez tényleg sikerül. És ezen a ponton minden férfinak meg kell tanulnia, mit kezd ezzel az érdeklődéssel, miután már sikeresen becsajozott. Hiába várod el, hogy a jóhapsi ilyenkor becsukja a szemét és leálljon, hiszen ellentmond minden genetikus késztetése és évek keserves munkája. A férfiak ilyenkor különböző stratégiák közül választanak, vérmérsékletük és intelligenciájuk szerint. A legprimitívebb stratégia az azonnal otthagyom a nőmet, feleségemet, gyerekeimet és már bútorozok is össze az új csajjal – ez ugye begyógyíthatatlan sebeket okoz és családokat tesz tönkre. Valamivel szofisztikáltabb az örök agglegénység, a bele se kezdek egy kapcsolatba, minden héten felszedek egy lányt a Morisonsban vagy a Dürerben és másnap kidobom mielőtt még érzelmek lennének benne módszer. A kettő között van még számos stratégia, az embered által művelt béna flörtöléstől kezdve, az amatőr vagy profi viszonyokon át, egészen a nyitott kapcsolatig és a professzionális poligám életvitelig. Szóval, nincs itt szó semmiféle furcsaságról, devianciáról vagy aspergerről – ez teljesen természetes dilemma egy jópasi életében, amire nagyon nehéz választ adnunk. Jó válasz nincsen, legfeljebb kevésbé rossz.

Embered jópasi akar maradni és fenn akarja tartani a nők érdeklődését – ez nem vitás. A többes kihívást ugyanakkor még nem tanulta meg profi módon kezelni, és 44 évesen ez már nem is fog menni neki. Sőt, egyre kevésbé. Ő már ilyen marad, ennek függvényében kell szeretned vagy elhagynod. Ha tényleg ő kell neked, annyit tudsz tenni, hogy minimalizálod az ilyen helyzeteket. Kerüld a nyilvános rendezvényeken való közös részvételt, viszont szervezz vele több programot kettesben. Ne veszekedj, inkább mutasd ki aktívan a szerelmed – légy teljesebb társ az életében. Teremts kevesebb alkalmat és okot a flörtölésre.