Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Néhanapján velem is előfordul, hogy nem tudom kapásból, mit is tegyek egy rázósabb helyzetben. Nekem rossz, de neked jó, mert ha én nem is, de te megkérdezheted Éjfél Kapitányt! Email cimed mindenképpen az én titkom marad, sőt, a neved is, ha erre kérsz...

 

Kérdezz Te is!

Lille kérdése

Lille nagybetűs életbe csöppenős kérdése

Nehéz lesz választ találni a kérdéseimre, mivel nem is tudom pontosan, hogy mik a kérdéseim. A magánynak egy olyan szintjére jutottam, ahol az ember már csak virtuális szuperhősöktől várhatja a megoldást. (Vagy önmagától, de az túl megerőltető lenne). Az a legaggasztóbb, hogy egyáltalán nem vagyok magamnak való vagy nehezen beilleszkedő. Egyszerűen elszúrtam az életem. (Erős túlzás, csak szeretném szemléltetni a helyzet kilátástalanságát.) 1998-ban nyolc éves voltam, tehát még elég fiatal vagyok. Pofátlanul fiatal ahhoz, hogy ennyire sajnáljam magam. Ráadásul csinos vagyok, szőke és némi sütnivalóm is akad. Jól hangzik, ugye? Mintha valaki ászokkal a kezében veszítene el egy póker játszmát. Ez vagyok én. A kedvesem elhagyott, nem vettek fel az egyetemre, pedig iszonyú sokat tanultam és már fogalmam sincs, hogy kit nevezhetek igazán a barátomnak. Elvesztem. Ha van bármi tanácsod, hogy hogyan másszak ki ebből, örömmel hallgatom.


Éjfél Kapitány felnőttes tanácsa

Nincs itt veszve még semmi. Sőt, éppenhogy most, ebben a pillanatban kezdődik el minden. Most van vége az iskoláséveknek, most lettél felnőtt. Hogy nem pont úgy indulnak a dolgok, mint ahogy azt rózsaszínű leányszobádban elképzelted, az részletkérdés, tekintsd ezt inkább hasznos leckének, mintsem katasztrófának. Örülj a tiszta lapnak, most legalább nyugisan átgondolod kicsit a dolgaid.

A volt kedvesedre kár szót vesztegetni, keserűen fogja bánni, hogy lepasszolt, mert pillanatokon belül rá kell majd döbbenjen, hogy az iskolán kívül, a neki tetsző jónőket a húszas-harmincas, autós-pénzes-nagydumás menőcsávók fogják kacagva elvinni előle. Neked ugyanakkor, mint tizennyolcéves szőkének, lábaid előtt hever a világ...

Ami a pályaválasztást illeti, az némileg problémásabb terület. Írtam már arról, hogy a diploma nem minden, ma már sokkal inkább a rátermettség és a szakmai tapasztalat, ami számít. Ha szakmai karriert tervezel, akkor egyértelmű a javaslatom: szegődj el (akár fizetés nélkül is) egy mesterhez, ahol belepróbálhatsz a szakmába, a felvételinek meg majd nekifutsz jövőre. Ha a kiállásod tényleg olyan jó ahogy írtad, akkor bátran kopogtass be bármilyen helyre, ami rokonszenves neked (de ne emailben!), add elő a történeted, mondd el mennyire szeretnél ott dolgozni, és szerintem nem lesz akadálya.

Nőként viszont van másik opciód is, mint a szakmai karrier. Az életpályádat, az életminőségedet a valóságban sokkal inkább a párválasztásod határozza majd meg, mint a szakmád (részleteket itt). Meglehet, érdemes a hirtelen jött szabadidődet nem egy konkrét szakma elsajátítására, hanem saját magad általános fejlesztésére fordítanod. Tanulj meg öltözködni, sminkelni, mozogni, sportolj, tartsd feszesen a fenekedet, csiszold az angoltudásod, légy sokat emberek között, társalkodj, tanulj meg kapcsolatokat teremteni és ápolni – a siker nem fog elmaradni, ;)