Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Néhanapján velem is előfordul, hogy nem tudom kapásból, mit is tegyek egy rázósabb helyzetben. Nekem rossz, de neked jó, mert ha én nem is, de te megkérdezheted Éjfél Kapitányt! Email cimed mindenképpen az én titkom marad, sőt, a neved is, ha erre kérsz...

 

Kérdezz Te is!

Gazember

Zsuzsi vakon szerelmes kérdése

Biztos eleged van a párkapcsolati nyavalygásokból, de sajnos úgy érzem megrekedtem egy sötét mély gödör alján ahonnan sehogy sem tudok kimászni.

Kb. 2éve voltam együtt a barátommal, akivel nem tombolt a szerelem, inkább csak egymás mellett voltunk, amikor belépett a képbe valaki. Egy helyen dolgoztunk,és nagy nőcsábász hírében állt. Mindig kedves volt velem, de ennyi. Aztán kiderült elköltözik a barátnőjével egy más városba. Az utolsó pár napján rengeteget beszélgettünk, izott köztünk a levegő, a búcsú napján én megadtam a telefonszámom. Ő elment, aztán úgy 3hét múlva felhívott, és egyre gyakrabban, egyre többet beszélgettünk, nagyon szerettem volna vele lenni, de nem ígértem semmit, mert elég sok dolgot hallottam róla, és a dolgairól, amit nem is rejtettem véka alá előtte sem. Úgy fél év múlva visszajött, persze a levegő még jobban izzott, én pedig teljesen össze voltam zavarodva. A barátnője ott maradt, rengeteget veszekedtek, ö nem érezte jól magát ott, meg hát én itt voltam. Próbáltam óvatos lenni, de aztán szinte mindent felrúgtam, pár hónap kitartó ostrom és csodás együttöltött idö után szakítottam addigi párommal, és az Ő karjaiban kötöttem ki. Mesés volt, szédületesen jo volt minden, és akkor megjelent az exbarátnője. Becsüccsent a házába és egy hétig itt volt, követett, hívogatott. Összeomlott minden. Próbáltam rávenni, hogy tegye ki, de nem... mert öngyilkos lesz... meg sokat tett érte, meg hát hogyan is tehetné ki...stb. Közölte, hogy nem tesz semmit, megvárja, míg elrendeződnek maguktól a dolgok. Én pedig megértően vártam, hogy elmegy és rendbejön minden. Közben teljesen kikészültem, a munkahelyemről elküldtek, padlóra kerültem. Azt hitten, ha a csaj elmegy szépen rendbetesszük a dolgokat, de másképp alakult alig találkozunk, többnyire én hívom fel stb. Egyszer olyan mint aki látni se bír, máskor meg mint aki létezni sem bír nélkülem. Egyik percben úgy tűnik minden rendbejön, majd közli, hogy jön az ex. Majd azt, hogy lassan csak megérti a nő. hogy köztük már nem lesz semmi, de ő most elvan egyedül, de azért hiányzom, és vagy én leszek a barátnője, vagy senki és még folytathatnám. Van aki a fejét csóválja, más próbálja felnyitni a szemem, de hasztalan. Tudom mit mondanék ebben a helyzetben másnak, de mintha nem akarnék szembenézni vele. Mintha a szívem csak azt az egy megoldást tudná elfogadni,hogy mi ketten újra együtt leszünk. Úgy telik az életem, hogy számolom vissza a perceket a találkozásokig, és ha jó kedve van és ok minden, akkor szárnyalok, ha épp nyűgös akkor hazajövök, és emésztem magam. Lesem a telefont, hátha fölhív, és szeretném fölhívni, de ha épp morcos akkor megint mintha pofonvágtak volna, viszont ha örül... Miért csinálja ezt? És én miért? Miért szeretem még mindig annyira, hogy meg is halnék érte, ha azt kéri. Rengeteg kérdést tudnék föltenni, de minden válasznál belekapaszkodom abba, hogy ekkor vagy akkor milyen kedves volt, és nem veszek tudomást róla épp könnyes szemmel írok neked, mert reggel nyűgös volt. Nem tudom mit kéne tennem, mivel tudnám visszaszerezni. Már gondoltam rá, hogy elköltözöm és elfelejtem, de nem megy. Egyszerűen megrekedtem ott, hogy ő kell és senki, és semmi más nem számít.

Hát vázlatosan ez a történetem, talán Neked sikerül valamit kihámoznod belőle. Addig is köszönöm, hogy meghallgattál.


Éjfél Kapitány jellemrajzoló válasza

Dacára annak, hogy a nőknek állítólag van ugye az a finom megérzésük, mégis gyakran képtelenek megkülönböztetni a kalandort a rendes udvarlótól. Mindkettő tud nagyon jó lenni a maga nemében, de mindkettő másképp és másra alkalmas. Ha jól látom, te is rendesen mellényúltál és fix partnerként számítottál a kalandorok közül is egy olyanra, aki kevéssé elegánsan, viszont minden felelősségérzet nélkül intézi a nőügyeit.

Vakon szerelmes vagy, és ezen csak egy kiadós csalódás tud majd változtatni. Ha az eddigi kudarcokat kevesled, és van még elvesztegetni való időd, hát nyugodtan próbálgasd tovább tiszta erőből ezt a játszmát, amíg be nem látod: ez a férfi sosem is volt és sosem is lesz a tiéd. Ha ez vigasztal, hát hozzátehetem: másé se. Amíg világ a világ, mindig más síró és vakon szerelmes nők fogják körülvenni. Csak remélni tudom, hogy erre még az előtt rájössz, hogy nekiadtad az autódat, az aranyat és a lakásodat is...

Töröld ki a számát, változtasd meg a sajátod és költözz el. Sírd ki magad, adj le néhány kilót, aztán vásárolj be és állj szépen talpra. Nemrég még két férfiből választhattál, hamarosan megint tiéd lesz a pálya...

(Küldöm ezt a történetet illusztrációként mindazoknak, akik nem értenek egyet a régi szeretőről szóló elméletemmel...)