Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Néhanapján velem is előfordul, hogy nem tudom kapásból, mit is tegyek egy rázósabb helyzetben. Nekem rossz, de neked jó, mert ha én nem is, de te megkérdezheted Éjfél Kapitányt! Email cimed mindenképpen az én titkom marad, sőt, a neved is, ha erre kérsz...

 

Kérdezz Te is!

A bosszúállásról

Marlboro bosszús kérdése

Minden kapcsolat, vagy akár háromperces viszony az első benyomásra fekszik. Akárki akármit mondhat, ez így van. No persze a hosszabb időtartamúaknál idővel ez a nyomás kiveszik, vagy éppen felerősödik. Ha tart könyvet a kezében, először azt nézem meg. És ha valami Liptai Klaudia titkos naplója vagy hasonló szinten álló olvasmányt pillantok meg, akkor már fordulok is. Holott lehet, hogy ajándékba vette. Igen, mint fentebbi soraimból kitűnik, lenézem az ilyen olvasmányokat. Azt tartom, ezekért kár fát kivágni. Pedig van, akinek örömet okoznak. Mégis vagyok annyira önző, hogy azt mondjam, a szórakoztató regény Vonnegutnál kezdődik. Vagy valami ilyesmit. No de visszatérve a kezdéshez, első benyomás. Namármost, én éppen ma tévedtem ide. Talán pont jókor, jó helyre. Talán feleslegesen. Mindenesetre egész életemben szerettem megismerni más emberek nézőpontját, ha azt érdekesnek avagy értékesnek találtam. Segített megérteni a miérteket. Kicsit olyan érzésem volt, mint Márai könyveinél. Megjegyzem, azért tértem ki magára az első benyomásra, hogy effektíve ez a pár gondolat legyen az. Ne pedig az, amit utána írok.

Bízok abban, hogy se a nevem, se az emailem nem fog kikerülni az oldalra. Máskülönben Éjfél Kapitánynak lesz egy tipikus főellensége. Akinek -mint ahogy az lenni szokott- a céljai között szerepel, hogy az illető szuperhős testében súlyos károsodást okozzon. Ne vedd rossz néven. Általában a finom szavak, körülírások jellemeznek, s nem a rejtett-vagy kevéssé rejtett- agresszió. De most nem vagyok abban a formában. Most abban a formámban vagyok, amitől meg szoktak rettenni. Ismered ezt? Végtelenül nyugodt ember, aki őrült haraggal tud viseltetni bizonyos ügyekben. Mint a nemi erőszak. Rossz századba születtem. Inkább egy csatatér és egy kard illene hozzám. Az önbíráskodás helytelen. De amikor megtudod, hogy az a nő, akit a legtöbbre tartasz, áldozatául esett, nos... akkor nem igazán veszed figyelembe. Nem most történt. Évekkel ezelőtt. De én most szereztem róla tudomást. Több dolgot is megértettem ezáltal. Amikor tizenöt évesen meghalt egy baleset során egy lány a karjaimban, nem akartam annak a vérét folyatni, aki elütötte. Amikor egy barátomat lelőtték – kommandós volt, éjszakai akció, vadászpuska-, nem akartam vért folyatni. De most úgy érzem, ez lenne az egyetlen dolog, ami elviselhetőbbé tenné. Persze egy ilyen bosszú nem segít semmin. A bosszúálló szerelmese lesz a bosszúnak. És ha az beteljesült, értelmetlenné válik a megtorló szerep. Legalábbis ezt mondják. De képtelen vagyok elterelni a gondolataimat. Nem iszok. Legalábbis a szó extrém értelmében nem. Nem nyúlok nyugtatóhoz. És így nagyon is élénken él az elképzelt kép a tudatomban, ahogy összetört teste egy sikátorban hever. Elhagyatva. Félholtan. És az a kép, hogy a másik megúszta valami felfüggesztettel, mert valakinek a fia. Vajon hányat tett még meg azóta? Halnia kell? Bizonyára. De nem én leszek, aki megteszi. Nem szabad. Még ha jelen pillanatban ott szerepel a rövidtávú vágyaim listáján, akkor se. Ha valaki olyat bántanak, aki így vagy úgy, de hozzám tartozik, akkor kegyetlen vagyok. Most először félek attól, hogy mire vagyok képes. Nem tudom, hogyan szabaduljak meg ettől a nyomasztó érzéstől. Nyugtató? Elnyomni a gondolatokat? Vagy... bármi hasonló? Beszélni nem beszélhetek róla – többek között ezért is kértem, hogy ne írd ki a nevem és egyéb adataim, nem tudom, lehet, hogy az a leány is olvassa a lapot. Lehet, hogy nem is választ várok a kérdésre. Csak talán igazolást, hogy helyes, amiért nem teszek semmit. Nem tudom. Talán csak érdekel, hogy – akár elméleti síkon – mit tartasz ilyenkor megfelelő eljárásnak. Bár tudom – legalábbis sejtem, soha nem olvastam sok képregényt-, hogy a szuperhősök inkább védelmeznek, akadályoznak, mint bosszulnak. Ahogy Jim Morrison mondta bölcsen: "Aha"


Éjfél Kapitány ráérős válasza

Kezdjük a közhellyel: a gonosz elnyeri méltó büntetését. Aki szándékoltan és főleg, ha számolatlanul vét a szabályok, a közösség ellen, az előbb vagy utóbb bizonyosan nagyon megüti a bokáját. Nem hiszem, hogy büntetlenül bármit meg lehet tenni. Mindennek meg kell fizetni az árát. Minden egyes büntetlenül és megtorlatlanul végrehajtott disznóság csak növeli az elkövető kockázatvállaló kedvét, aki óhatatlanul és egyre nagyobb valószínűséggel meg kell hogy bukjon (vö: addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik). Vagy a törvény, vagy egy másik hasonszőrű, vagy egyszerűen saját maga kicsinálja, mindenféle bosszúálló civil nélkül is.

Az önbíráskodás maradjon legutoljára. Ráérsz a magad kezébe venni a dolgokat akkor, ha a sors valami miatt mégse végzi be a feladatát. A bosszú sose megkésett. Praktikusra fordítva a szót: már csak azért se kapkodj, mert Neked van indítékod és ezt a nyomozók is semmi perc alatt tudni fogják. Bízz abban, hogy a dolgok fenti logikája szerint az idő valóban megoldja a problémát.

Nekem konkrétan egyetlen komoly ellenségem volt. Nos – Ő már nem él. Idővel a te történetednek is lehet ilyen vidám befejezése. Jó esetben nélküled.