Vidám szeptember

Vidám szeptemberi hétvége ez, koncerttel, választásokkal. Éljen soká a Flash zenekar!

Forradalmi Flash Fesztivál

Itt van az ősz, itt van újra, szép mint mindig énnekem. Hála az önkormányzati választásoknak, frissen felújított metróállomásokon, parkokon és játszótereken gázolok át, az utcalámpák bágyadt fényében bőrdzsekimen decensen vigyorog a halálfejes jelvény. Szépen alakul ez a város, csak nem szabad nagyon eltávolodni az Andrássy úttól. Egyre gyakrabban érzem úgy magam, mintha a 15 évvel ezelőtti Zürichben járnék.

Három deci rozé a színpadra!

A Tandem kávézó pici terme hamar megtelik keményvonalas Flash rajongókkal, PálKatával és Padrével koccintunk is a viszontlátásra. Szemben a vegyes rockabilly felhozatallal, a punk lányok kivétel nélkül rokonszenvesen vékony derekúak, ennek ellenére nincsen érkezésem megverekedni értük. Az est slágere az ismét (és félek örökké) aktuális képviselő funky. Az énekes-frontember Barcs Miki őszinte kőkeményen osztja ki válogatás nélkül az összes nagyvezért, éppen úgy, ahogy azok arra rászolgáltak. "Először játsszuk ezt a számot..." felkonferálás mellett meghallgatjuk még az összes réges-régi Flash slágert, lendületesen, hangosan és meglepően tisztán, külön pirospont jár a technikusoknak. A szolidan "Forradalmi Flash Fesztivál"-ra keresztelt turné második állomása ha lehet még ennél is sziporkázóbbnak ígérkezik, a Süss fel Napban október 22-én vasárnap Pepe LePunk barátom nagy kedvence, a Spatzenjodler is fellép majd. Neoprimitív punkzenekarok – előre!

Hogy hívják ezt? Kampánycsend?
Szopjon le az összes köcsög politikus!

A vasárnap este képlete ugyanolyan egyszerű volt, mint Barcs Miki csatakiáltása: Orbán "adócsökkentő" Viktor a papírforma szerint rávert Gyurcsány "adóemelő" Ferencre. Nem gondolom hogy bármilyen morális szempont különösebb szerepet játszott volna ebben, sőt, azt sem gondolom, hogy a balatoni hazugságos beszéd érezhetően megváltoztatta volna a választói szándékot. Egyszerűbb népek vagyunk mi ennél, ahogy itt a földön minden nép egyszerűbb ennél. Furcsa is, hogy éppen a tömegeket hivatásszerűen manipuláló miniszterelnök lepődik meg a vártnál rosszabb eredményen. Nem őt sajnálom, hanem azt, hogy nem lehet a nélkül lenyomni az egyik nagyszájút, hogy azt a másik ne a saját sikereként könyvelné el.

Meddig játsszuk még ezt a csiki-csukit?