Wolfenstein Youngblood
Wolfenstein Youngblood
Wolfenstein Blazkowich nélkül? Két ikerlánya harcol helyette? Ez még akár jó is lehetne, de végül is nem lett az :(
Érdekesen alakult a Wolfenstein sztori, mióta a nácik megnyerték a háborút. A tervezők vadabbnál vadabb történeteket, és fura, de nagyon hangulatos folytatásokat tettek le az asztalra. Mind a New Order, az Old Blood, vagy a Colossus zseniálisra sikerült. A legújabb próbálkozás, a Young Blood pedig sajna nem.
A klasszikus lineáris játékmenetet sikerült átalakítani, így mi választhatjuk meg, hogy a főhadiszállásról mely küldetéseket, milyen sorrendben teljesítünk. Ez elméletben jól hangzik, a gyakorlatban viszont totál nem volt világos, hogy mi a játék végcélja, hogy merrefelé kell haladni, és milyen győzelmeknek mik a következményei. Végül sikerült úgy összekavarni a dolgokat, hogy egyszer csak totál felkészületlenül ott találtam magam a legutolsó főgonosz boss előtt. Szóval, nagy hirtelen ott álltam Lothar tábornokkal szemben egyetlen élettel, némi maradék lőszerrel, és alig közepes szintű harctéri tapasztalattal a hátam mögött. Aktuálisan nem is az volt a kérdés, hogy melyik fegyveremet használjam ellene, hanem az, hogy az összes fegyveremben egyáltalán van-e annyi lőszer és tűzerő, hogy mindet beleeresztve padlóra küldje a nácit. Mondjuk éppenhogy volt, de miután sorra minden más kifogyott, a végén már a sima pisztolyt kellett elővegyem... (Utólag megnéztem, és a youtube videókon valamifajta Überhammerrel és Kugelhammerrel sorozták a végső bosst, csupa olyasmivel, ami az én szintemen még fel sem bukkant fel a játékban...)
Egy főellenségnél megszokott, hogy hosszú-hosszú sorozatokkal lehet csak nagy nehezen végezni vele, de a Young Blood ugyanezt bevezette a sima közkatonáknál is. Hiába pumpálod a golyókat az átlagos fegyveredből az átlagos ellenfélbe – mintha szotyit köpködnél rá. Még csak meg se karcolódik a páncélja. Sebaj gondoltam, majd fejlövéseket osztok. Rendes játékban első fejlövésre lerepül a sisak, második lövésre harangoznak a nyomorultnak. De nem itt, mint az gyorsan kiderült :( Sebaj gondoltam, majd lopakodom. Na, ez aztán végképp katasztrofális eredményt hozott, gyakorlatilag mindegyik takedown után lelepleződtem. Teljesen életszerűtlenül még a közelharc hozta a legjobb eredményt. Szemtől szembe izomból kettőt-hármat ráütni az ellenfélre, az kifekszik, aztán szaladni a következőhöz, arra is ráütni, aztán rohanni tovább. Egy csatabárdos űrgádistától ez a harcmodor teljesen rendben lenne, de most szerepem szerint egy gépfegyveres tini kislány vagyok, akihez ez nagyon nem passzol :(
A youngblood világa sokkal félelmetesebb, mint a wolfenstein kastély okkult helyszínei voltak. Az ott egy nyilvánvaló mese volt, zombikkal, varázslókkal és hasonló butaságokkal, itt pedig egy teljesen valósághű, íróasztalokon megtervezett, parancsszóra kivitelezett, totális fasiszta megszállást látunk. Olyat, amihez nem kell feltámasztani a halottakat, amihez nem kellenek sem földönkívüliek, sem varázslatok, amihez bőven elég a precíz tervezés, a csúcsra járatott technológia, a tömegtermelés és az elszántság. A vasbetonnal és acéllal pacifikált utcák, az ideiglenes parancsnokságok irodái, a lakóházakból átalakított Gestapo központ, a megszálló logisztikusok iróasztalai, az adatközpontok villogó led-lámpái ijesztőbbek voltak bármilyen nagyfogú szörnyetegnél.
Összefoglalva: történet gyakorlatilag nincsen, ami kevéske van, annak sincs semmi köze ahhoz, amit én, mint főhős csinálok. A fegyverek szarok, a küldetések szarok, a karakterek szarok, a harcrendszer szar, a helyszínek viszont csodaszépek, és a duplaugrásnak köszönhetően sokkal érdekesebb felfedezni az eldugott részeket. Sokkal jobbat érdemelt volna a széria...