Temetőben

Itt van az ősz, itt van újra. Temetőben jártam.

Ha kora és lakcíme nincs is a szuperhősöknek, de szüleik általában voltak, már amíg tragikusan el nem veszítették őket. Aki ismeri a jelenetet, ahogy a bakancsba, fekete nadrágba és katonai kabátba öltözött super hero a zuhogó esőben elidőz a sírnál a szeme sarkában egy le nem hullott könnycseppel, az most pontosan engem lát. Jó-jó, eső éppen nincsen, de az idő így is elég mogorva. Kora délután van, a nap szégyenlősen a felhők mögött, Shane MacGowan szól szomorúan az autórádióban...

Az Árvai család nem fog megharagudni, hogy szomszédos sírkövükre telepszem, és onnan nézem a kőkeresztre tett mécses imbolygó lángját. Családunkban legendásan nincsen sok ideje a férfiaknak. Akit nem konzervál még idejekorán az alkohol, az reménytelenül elhull valamilyen tipikus tüdőbetegségben. Genetika ez, nem áll módunkban megváltoztatni a jövőt. Még nem.

Minden markáns férfitól, aki meghalt a rokonságban, rám szállt egy-egy nagyon is jellemző tárgy. Gerő bácsitól egy hibátlan Continental írógép, az öreg Kurttól egy méretes Zeiss-féle vízhatlan távcső, Pistától a tűzoltóparancsnoki derékszíja, Nagyapámtól a bögréje, Jánostól pedig repülős őrnagyi pulóvere és bőrkabátja. Apámtól is maradtak persze apróságok, de ezek egyike sem igazán jellegzetes. Sohasem tárgyakban és anyagiakban volt erős, hanem emóciókban és kapcsolatokban. Világosan meg is mondta: se pénzt, se lakást, se házat, se autót nem fogok örökölni tőle, de azt biztosan ígéri, hogy magam is meg fogom tudni csinálni a szerencsémet. Nagyon igaza volt, mint mindig. Megcsináltam. Megdöbbentően más modell ez, mint a tessék, fiam, itt a jó iskola, tessék, fiam, itt a lakás, tessék, fiam, itt a hátszél, tessék, fiam, itt az állásod szisztéma. Büszkeséget és erőt ad hard fokozatban játszani a játékot. Történjék bármi, ha apró darabokra is esik az egész bolond világ körülöttem, csak kihúzom magam, visszagondolok a tanítására, visszagondolok kölyökkoromra, a családra, elmosolyodom, és bármire képes vagyok...

Ha nevetek, vele nevetek, ha sikerülnek a dolgaim, általa sikerülnek. Köszi mindent, Fater!