Prostitúció
A prostitúcióval kapcsolatosan talán a legnagyobb probléma, hogy képtelenek vagyunk őszintén és objektíven beszélni róla. A prostitúció kínos téma. Elítélni az erkölcs szilárd bástyájának tetejéről látványosan, bátran és harciasan lehet, racionálisan védelmezni csak jóval hálátlanabb pozícióból. A prostitúció ugyanakkor egyidős a világgal és soha nem is szűnik meg. Szembe kell vele néznünk, kezelnünk kell és a közösség szempontjait maximálisan figyelembe véve kell róla rendelkeznünk.
Első lépésben próbáljunk elhagyni felesleges érzelmeinket. Nézzük meg, miről is beszélünk, mielőtt (később) véleményt formálunk. Talán keressünk egy vele analóg problémát, amire kevésbé nézünk ferde szemmel és előítéletekkel terhesen, amit mindannyian megtapasztaltunk, és amit megtanultunk magától értetődően kezelni:
Vegyük a vendéglátóipart!
Az éhség nagy úr. A vendéglátóipar alapvető szükségletet elégít ki azzal, hogy enni és inni ad az azért fizetőknek. Sőt! Az esetek többségében nem is csupán az éhség elverését garantálja, hanem kifejezetten az ezen túlmutató kulináris élvezetek nyújtását tűzi ki célul. A vendéglátás magától értetődő legális szolgáltatás, ahol a kereslet és kínálat egyensúlyban van, a szolgáltatásnak elfogadott ára és rendes menete van.
Megaláztatás
A vendéglátás gyakran vendégnek és szolgáltatónak egyaránt kínos. A pincér nem csak az ételt hozza ki, de magától értetődően céltáblája a kivagyi vendégnek, aki úgy gondolja, hogy a vacsorája árában benne szerepel a pincér megalázásának, rendreutasításának és ugráltatásának joga. Talán éppen az elszenvedett inzultusok miatt időnként éppen az ellenkezőt is tapasztalhatjuk, gyakran a pincér vesz revansot a neki kiszolgáltatott vendégen.
Kizsákmányolás
A pincérek és a személyzet a busás borravalóért szolgálja ki a vendéget. Munkájuk nem csak a szigorúan vett vendéglátási ismeretek felhasználásából áll. Meg kell tanulniuk kezelni azt a szituációt, hogy szolgaként kell teljesíteniük a vendég kívánságait. Van köztük, akiknek ez saját egyéniségével harmóniában sikerül, a többiek csak a bevételért teszik amit tesznek – ha kell megalázkodnak, önmagukat zsákmányolva ki.
Bár a vendéglátásban részt vevő pincérek, pultosok és szakácsok messze az átlag felett keresnek, az igazi haszonélvezők mégis az étteremtulajdonosok, akik az alapötlet és a tőke beforgatása után gyakorlatilag már csak a hasznot fölözik le a kizsákmányolt személyzetről.
Lehúzás és alvilág
A vendéglátás több szállal is kapcsolódik az alvilághoz. Egyrészről jól ismertek azok a praktikák, amelyekkel a vendéget egyszerűen vagy rafináltan de becsapják, az ígértnél alacsonyabb szintű szolgáltatást nyújtanak, a rendesnél magasabb áron. Mindez időnként drasztikusabb módszerekkel is párosul, amikor konzumnők segítségével egzotikus fogások rendelésére késztetik a gyanútlan vendéget, akit fizetéskor irreális számla kifizetésére köteleznek – gyakran erőszaktól sem visszariadva.
A vendéglátás köztudottan nem a számviteli fegyelem iskolapéldája, a vendéglátóhelyek az ellenőrzések dacára is elképesztő mértékű kiadott számla nélküli bevételt produkálnak.
Közismert továbbá, hogy a jól menő vendéglők, kávéházak és italkimérések vagy a szervezett alvilág tulajdonában vannak, vagy súlyos védelmi pénzeket fizetnek nekik fennmaradásukért cserébe.
Létezhet vendéglátás az alvilág nélkül? Nem. Ennek oka nagyon egyszerű. A vendéglátás olyan alapvető igényt elégít ki, ami biztos üzletmenetet és garantáltan magas profitrátát biztosít. Minden ilyen magas jövedelmezőségű üzlet és szolgáltatás az erősek tulajdona, azaz vagy állami koncessziós, vagy az alvilág befolyása alatt áll, miképpen a bányák, a szerencsejáték, az italkimérések vagy a húspiac.
Egészségügy
A vendéglátó intézmények fokozott veszélyt jelentenek a közegészségügyre. A nagy látogatottság miatt a fejüket óhatatlanul felütő fertőzések még azok észrevétele előtt nagyszámú vendéget fertőzhetnek meg, és fertőznek is meg időről időre.
A vendéglátó egységek a rendszeres hatósági vizsgálatok ellenére is az elvártnál jóval rosszabb higiénés színvonalúak. Az ellenőrzések nagyon kevés kivételtől eltekintve általában komoly hiányosságokat tárnak fel.
A szolgáltatást igénybe vevők persze pontosan tisztában vannak a kockázatokkal. Mindenki tudja, hogy olcsóbb étteremben nem bölcs dolog brassói aprópecsenyét rendelni, és nyáridőben kerülni kell a hús és tejkészítményeket. Az is nyilvánvaló, hogy nagyságrendileg más kockázatot jelent egy szabadstrand melletti hamburgeres, míg egy minősített belvárosi étterem.
Vendéglőben vagy bodegában?
A vendéglátás úton-útfélen felütötte a fejét. Nem csupán a többé-kevésbé ellenőrzött éttermekben, de a higiénia látszatát is alig fenntartó útszéli falatozókban is vásárolhatunk ételt-italt. Enni mindenhol szeretnek a népek...
A párhuzamról
A prostitúció és a vendéglátás között lám, meglehetősen jó párhuzam állítható, két alapvető különbség mégis marad. Az első – a prostitúció Mózes tízparancsolatába ütközik: Ne paráználkodj – mondá a próféta. A második nagy különbség, hogy a prostitúcióra alapvetően más szemmel tekint férfi és nő.
A VI. (VII.) parancsolat a paráznaság tilalmáról nem csupán a prostitúciót tiltja. Valójában tilt a házasságon kívül (tehát az azt megelőző esetleges együttélés időszakában is) minden szexuális kapcsolatot, sőt, bizonyos értelmezések szerint minden olyan szexuális kapcsolatot is, ami nem a gyermeknemzésre irányul. A paráznaság értelmezése ráadásul nem korlátozódik a testi kapcsolatra, a kihívó öltözet és viselkedés, vagy csupán a gondolat síkján létező vágy már önmagában is kimeríti a fogalmat! A VI parancsolat hiába áll a legtávolabb jelen világunk értékrendjétől, mégis a legsúlyosabb bűnök közé sorolja a paráznaságot, és a tiltás erején az egyház egy jottányit sem változtatott ezerévek alatt sem.
A "Miért megy valaki étterembe?" kérdés nem merül fel egyetlen nő részéről sem, hiszen maguk is ismerik az éhség fogalmát – így maguk is örömüket lelik a vendéglátás intézményében. A "Miért megy valaki étterembe – otthon nem kap enni?" kérdés ugyanezen okból pláne nem szokott elhangozni. (Itt szeretném leszögezni, egy felelősség és érzelem nélküli szexuális aktus a férfi számára körülbelül megegyezik azzal, amit egy nő érez egy franciakrémes elfogyasztásakor.)
Miképpen egy férfi soha sem fogja érteni, miért kell ismét egy új pár cipőt vennie a nőnek (mikor így is tele van velük az előszoba), ugyanígy nem értheti egy nő azt a szexuális késztetést, ami a prostitúciói iránti igényt a világ kezdete óta megalapozza.