Szexizmus?

• Home › 
• Kommentálom › 
• Szexizmus?

Hevesi Judit facebook posztja

"Viszonylag hosszabb poszt lesz, és sokat gondolkodtam azon, kiírjam-e, mert egyfelől minek, másfelől talán túlságosan személyes. Aztán arra jutottam, hogy talán mégis elmond valamit erről a korról, közegről, amiben létezni próbálunk, és amit személy szerint rendkívül nyomasztónak érzek. Lett egy kutyám, mert valójában elegem lett az emberekből. A hazugságokból, azokból, akik szerint a köpönyegnek számtalan oldala van, és úgy hiszik, mind jól is áll nekik. Fullasztónak tartom az irodalmi klikkeket, a haverság/rokonság alapú működést, a szexizmust, ami elképesztően erősen jelen van ebben a közegben, de szeretünk szemet hunyni felette. A hatalommal való visszaélést, ami szintén létezik itt is, azt, hogy mindent belájkolunk, ide is-oda is nyalunk kicsit, abból nem lehet baj. Elhangozhatnak olyan mondatok jelentősnek számító, idősebb irodalmárok szájából minthogy (csak egy gyors példa az ezer közül): „szívesen kinyalnám a pináját.” Ezt hallhatják mások, akik maximum röhögnek egyet, de semmit nem szólnak, és ha lefagyva állok egy ilyen típusú mondat fölött, senki nem szól, hogy elég. Nekem nagyon, de nagyon elég. Nem tudom, mikor és hogyan tudnánk jobban működni, és mi kell ahhoz, hogy az emberek felismerjék, hogy a társas kapcsolatokban egymásra vagyunk utalva, hogy közünk van egymáshoz, hogy abban, ott és úgy fogunk élni, ahogyan azt mi, egymással, egymás között kialakítjuk."

Éjfél Kapitány visszatarthatatlan kommentárja

Felháborodva kérded, mit mond el a korról és a közegről, hogy jelentős férfiak is vágyakozó, egyben provokatív erotikus megjegyzéseket tesznek társaságuk hölgytagjaira? Ha nem költői kérdésnek szántad, akkor megpróbálnék válaszolni rá.

Tudod, a genetikus programunk arról szól, hogy szaporodjunk, és a homo sapiens ezt a feladványt ugye férfi és nő bizarr együttműködésével oldja meg. A férfi programja, hogy magát minél alkalmasabbnak feltüntetve, folyamatosan és intenzíven próbálkozik, míg az elfogadás és elutasítás a női oldal privilégiuma. Így van ez, mióta világ a világ, ezen semmit sem változtatott sem az evolúció, sem az alig pár száz évben kialakult társadalmak folyamatosan változó normái. A férfinak meg kell mutatnia érdemeit, bizonyítania kell elszántságát az illető nő irányában, és taktikusan meg kell különböztetnie magát a többi hímtől, akikkel permanens versenyben van, bármelyik nőről is legyen szó. Esetedben pontosan ilyen tapasztalt és vakmerő kezdeményezés történt, aminek nagyon is taktikus eleme, hogy emberünk nem egy Walther von der Vogelweide
Középkori német trubadúr klasszikussal operált, hanem szándékoltan oda nem illő, profán nyelvezetet használt. Vakmerő volt, nemcsak azért, mert látványosan átlépte a megszokás határát, de azért is, mert nemtetszés esetén kitette magát a lehetséges leforrázó visszavágásnak, hogy "a farkadat már úgysem tudod használni vénember", vagy "inkább csak a sót nyalogassad, vén kecske". Jelzem egyébként, hogy míg ugyanez a nyitás az utcai építőmunkás részéről garantált bukó, addig klubkörülmények között, legendás irodalmárok, vagy sármos fiatalemberek által előadva, simán működhet is. A határozottság és a formabontás csodákat tudnak tenni, ezért preferálja annyi nő a klasszikus rosszfiúkat. Azt mondom tehát, az adott helyzetben ez a megjegyzés sokkal inkább pozitív tapasztalatokon alapuló, tudatos technika volt, mintsem egyszerű faragatlanság. Harsánynak és provokatívnak lenni mindig hatásosabb, mint csendben várakozni a nagy Ő-re, amire ékes bizonyíték, hogy ezek az általad kifogásolt férfiak soha életükben nem nélkülözték a lelkes női társaságot.

Jó karban lévő, fiatal és kívánatos nő vagy, magától értetődő, hogy folyamatosan közelednek hozzád a férfiak. Halkabban, harsányabban, ügyesebben, ügyetlenebbül, de mindnyájunkat azonos genetikus kód hajt. Megértem, hogy mindez már fáraszt, sőt újabban nyomaszt is. Tudnod kell ugyanakkor, hogy a nők kevésbé fiatal és kevésbé kívánatos többségének pont az a problémája, hogy nem részesül abban a kitüntetett figyelemben, amiből neked annyira eleged van. Mióta megírtam, a legolvasottabb cikkem arra az olvasói kérdésre keresi a választ, hogy "miért nem közelít
Éjfél Kapitány válasza a férfi, aki tetszik nekem". Ha most eleged is van a felhajtásból, amit körülötted művelnek a férfiak, hidd el, erre az energiára nagy szüksége van mindnyájunknak, hogy egymásra találjunk. :)