Hargitai Bea és a tanulás

• Home › 
• Kommentálom › 
• Hargitai Bea és a tanulás

Nem is olyan régen írtam arról, hogy a rendelkezésre álló rövid idő miatt a tanulás és a munka hogyan képez alig feloldható ellentétpárt. Hargitai Bea, hazánk legfiatalabb playmate-je imponáló őszinteséggel és vehemenciával vall ugyanerről a témáról...

Hasznos tagja-e Hargitai Bea a közösségnek? Ha nemmel felelünk a kérdésre, azzal egyszerre kérdőjelezzük meg a művészetek és a szolgáltató szektor hasznosságát is...

Részemről önmagában is elég bizonyíték Bea hasznosságára, hogy a közösség önként és szívesen sok pénzzel honorálja munkáját. Adódik a nehezen megválaszolható kérdés: a hasznosságnak bizonyítéka-e a magas bevétel? Úgy érzem igen a válasz, de nehezen tudnám bizonyítani. A válaszban jól meg kellene tudnom különböztetni őt például a drogdílerektől és verőlegényektől, akik szintén jól fizetetten dolgoznak a szolgáltató szektorban, mégsem tekintjük őket hasznosnak. Ha az illegális szolgáltatásokat kizárom, akkor talán közelítek a helyes megoldáshoz, de ennél precízebb, elegánsabb levezetésre vágyom...

Mindenképpen úgy gondolom, Bea hasznos tagja a közösségnek, amit az rajongásával és pénzével egyaránt visszaigazol. Bea munkájához szerencsés genetika, és jól karbantartott, fiatal test szükségeltetik. Bea azok közé tartozik, akiknek ez megadatott és aki erre odafigyel. Ezek az adományok és képességek most aknázhatóak ki, nem 10 év múlva, most kell őket a közösség javára fordítani nem később. Nem az iskolapadban, hanem a magazinok címoldalán és a kifutón akarom őt látni, és most, nem pedig nagymamakorában mint Zalatnay Cinit és nem közel negyvenévesen, mint Bálint Antóniát a Playboy aktuális szégyenét.

Buta lenne Bea? Kétségtelen, hogy a mondatai helyenként érdesek és csiszolatlanok, de a lényeglátása kiváló. Ha a fentieket át tudta gondolni, bizonyosan nem áll meg vele szemben a butaság vádja. Bátor módon és a megszokásokkal ellentétben a saját útját járja. Aki nyelveket beszélve Európában és Amerikában tizen-huszonkevés fejjel már megállja a helyét – az érzésem szerint többet tanult és tanul folyamatosan a világról, mint bármelyik budapesti campusban, ahol mellesleg még harmincévesen is ráér majd tárgyi tudását pótolni. Ijesztőnek tartom ezt az európai humán gimnáziumok által sugallt hoch-intellektuális megközelítést, ami alapján szinte automatikusan lebutázunk mindenkit, aki szebb mint mi, többet keres mint mi, de kevesebb iskolája van hozzá...

Rajta Bea, mutasd meg nekik! ;-)

Világ szuperhősei és playboy nyuszijai egyesüljetek!