Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Nem tudod kapásból, mit is tegyél egy rázósabb helyzetben? Kérdezd Éjfél Kapitányt! Email cimed és neved titok marad...

 

Kérdezz Te is!

Próbáljam meg győzködni?

Próbáljam meg győzködni?

Hugónak nagyon nem sikerült a felvételi, barátnőjének viszont igen. Mi lesz így a tervezett közös életükkel?

Hugó tétova kérdése

Nagyon tanácstalan vagyok, ezért a segítségedet kérem.
Dióhéjban a következő történt.. Lassan 9 hónapja együtt vagyunk a barátnőmmel, akivel nem sokkal találkozásunk után össze is költöztünk. Ezalatt ő a szakközép utolsó évét taposta, én pedig mentőztem és az ehhez szükséges képzést is befejeztem. Sok volt a közös téma, így hamar kiderült, hogy hasonló ambícióink vannak, mégpedig mindketten orvosira szeretnénk menni. Őt a sebészet érdekli, én pedig orvosként szeretnék súlyos állapotú betegekkel foglalkozni és inkább gondolkodással, mint hordágy-pakolással életet menteni. Ősszel el is kezdtem emelt érettségi (=) felvételi előkészítőre járni, nagy szívás volt a munka és másik suli mellett, de naivan azt reméltem, hogy lesz annyi pontom, mint a nőmnek, aki egy jó suliban volt jó tanuló. Mindketten imádunk egymással lenni, mindig elkésünk mindenhonnan mert jobb dolgunk akad és most jöttünk haza 2 hét nyaralásból, ami fantasztikusan sikerült. Ő az első nő, aki nem megy az agyamra, akármennyi időt is töltünk együtt.
Tegnap kiderült, hogy őt felvették, engem pedig még vidékre sem. Már hónapok óta rosszul alszom emiatt, de most végleg kiakadtam, mert megígértük egymásnak, hogy együtt járjuk végig ezt a rögös és eszméletlenül időigényes utat (erre én készen is álltam). Ehhez képest ő most nagyon büszke magára és hallani sem akar arról, hogy halasszon, amíg én is összeszedek annyi pontot, hogy együtt mehessünk egyetemre. Már kezdek beleőrülni ebbe, de 6 év alatt több, mint 1 évnyi időt töltenénk csak ott együtt (kb. napi 8óra x 5 nap x 40 hét x 6 év).. engem őrülten vonz az a gondolat, hogy egy menő páros lehetnénk, akik a nehézségekkel együtt küzdenek meg.
A valóság azonban teljesen más: úgy érzem, hogy pár hónapja itthon mindent én csinálok; amit egyrészt természetesnek veszek, mert szeretek gondoskodni róla, de kicsit kihasználva érzem magam. Ha felhozom, azzal koppint le, hogy fáradt és egyre kevésbé látom, hogy maradna időnk egymásra.
Próbáltam azzal meggyőzni, hogy ha velem tölt egy évet, amikor még nem kell tanulnia állandóan, lesz időnk bőven egymásra és utána minden napunkat együtt tudjuk tölteni. Nem értem, hogy mondhatja, hogy egy életen át velem szeretne lenni, de mégis előre helyezi az ambíciókat, mint engem és az ész érveket?
Felajánlottam neki, hogy ha megvár, félreteszek annyit, hogy 2-3 hónapot eltölthessünk valami egzotikus helyen pár hónapon belül, de ezt nem érdekli, inkább fürdeni szeretne a büszkeségben, növelni az egóját és boldoggá tenni a szüleit.

Szerinted próbáljam még győzködni vagy maradjak papucs-pasi, aki itthon kajával, tiszta ruhákkal és megértéssel várja minden este? A szomorú az, hogy jártam 1,5 évig medikus lánnyal és alig volt időnk bármire. Amikor volt, általában aludt, ritkán szeretkeztünk és ez türelmem ellenére is szétroncsolta a kapcsolatot. Túl jónak érzem a kapcsolatot, hogy feladjam, de nem látom a kiutat és emiatt csak rosszkedvet és bánatot viszek sokszor a kapcsolatunkba. Mit tenne egy szuperhős ilyen helyzetben?


Éjfél Kapitány realista válasza

Hugó, ha figyeltél volna rám, soha nem azt mondtam, hogy medikákkal és orvosnőkkel kezdjetek, én mindig is a nővérkék
Éjfél Kapitány nővérkéi
mellett tettem le a voksomat. :) Elmondásodból úgy tűnik, nagyon aranyos fiatalos kis kapcsolat a tiétek, de túlságosan is máshonnan érkeztetek, és egészen nyilvánvalóan más irányba kanyarodik az életetek. Értem én, hogy neked nagyon bejön a lány, és a világ végéig magad mellett szeretnéd tudni, de tényleg nem várhatod el tőle, hogy miattad kockára tegye a sebészi karrierjét már a legelején. Ne töprengj azon, hogyan egyeztethető ez össze a régi ígéreteivel – azok klasszikus szerelmes hazugságok voltak. Szokj hozzá: férfiak és nők így kommunikálnak.

Kérdésedre válaszolva: felesleges győzködni. Örülj neki, hogy most még veled van, de légy rá felkészülve, hogy hamarosan úgyis beleszeret valamelyik rózsadombi évfolyamtársába, és a problémátok ezzel magától meg is oldódik. Ha ehhez nem akarsz papucsként asszisztálni, akkor lépj le. Mondjuk egy nővérkével.