Túl sok a stressz

Sziszi férjét tönkreteszi a munkahelyi stressz, ő pedig szerelmes aggódással figyeli ezt. Hogyan segíthetne?

Sziszi szerelmes kérdése

Egy magán jellegű kérdésesem lenne hozzád. 3,5 éve vagyok együtt a férjemmel. Tökéletes összhang volt köztünk 1 évvel ezelőttig, amikor a jelenlegi munkahelyén állást kapott. Olyan párnak kell elképzelni minket, akiket a szeretet, bizalom, tisztelet és az egymás iránti rajongás köt össze. Mindketten hálásak vagyunk az égnek ezért az ajándékért. 1 éve még nem gondoltam, h akkor egy lejtőre léptünk, csak most visszatekintve látom. Nálam semmi nem változott, ugyanazzal foglalkozom mint addig, szeretem a munkámat, minimális stressz van az életemben és többnyire azt is csak magamnak generálom. Rajta viszont észrevehető a változás, állandó teljesítménykényszer > stressz > kimerültség lelkileg, fizikailag: egy energikus, pozitív, mosolygós emberből egy lelakott, mindenben hibát kereső, kötözködő valaki kezd kialakulni, és ez sajnos megmutatkozik a kapcsolatunkban is. Biztos tipikus ez a hozzáállás, miszerint a másik félben látjuk a változást, keressük a hibát, de bízom benne, hogy az én józan ítélőképességem rendben van, hiszen én tényleg boldog vagyok a világomban! (A magánéletünket leszámítva...) Próbálom megfejteni, h milyen lelki dolgok húzódnak a mélyben, beszélgetek vele, amit sokszor faggatózásnak érzékel (noha egy magas érzelmi intelligenciájú, beszédes, könnyen megnyíló emberről van szó). Próbálom visszafogni azokat a megnyilvánulásaimat, amik az elmondása szerint zavarják őt (amik korábban egyébként nem zavarták), de ha másként nyilvánulok meg egy hasonló szituációban, remélve, hogy ezzel nem bántom, azzal is bántom vagy visszatetszést keltek vagy támadásnak érzi stb... A lényeg, hogy azt érzem, nem tudok hozzá elég jó lenni, nem tudok segíteni neki minden igyekezetem ellenére. Épp olvasok egy szuperjó könyvet, dr David Hawkins: Elengedés. Ajánlottam neki is, beszéltem neki néhány könyvbéli gondolatról, hogy milyen jó hatással volt rám, mennyire boldoggá tett vagy megnyugtatott. Ezekre régebben nyitott volt, most falakba ütközöm. Javasoltam neki, hogy kineziológushoz menjen -régebben önmagától járt, még amikor nem is ismertük egymást- most, mintha meg se hallaná.
Nem tudom mit tegyek, vagy hogy egyáltalán tennem kéne-e valamit? Nagyon nehéz végignézni, ahogy a férjem lassan, módszeresen leépíti önmagát és vele együtt a kapcsolatunkat.

Éjfél Kapitány relaxációs válasza

Ez nem lesz könnyű. Egy férfi ugyanis igyekszik elrejteni mások elől a problémáját. Az alfa hím nem mutatkozhat gyöngének, nem lehet beteg, nem lehet sikertelen, mert máris elfoglalják a helyét a trónkövetelők. Akinek van boldog és minőségi párkapcsolata, az legfőképpen a párja előtt nem fogja soha felfedni, ha gondja van. Inkább – mint az állatfarm bányalova – megkettőzzük az erőfeszítést, sőt, kínunkban sajnos készek vagyunk olyan kockázatos eszközöket is kipróbálni ilyenkor, mint az alkohol, gyógyszer, drog, vagy kölcsön. Bármit megteszünk, csak hogy az imádott nő előtt ne tűnjünk lúzernek, és még az előtt megoldjuk a problémát, mielőtt az napvilágra kerülne. Mi férfiak úgy gondoljuk, hogy egy nő (a fullszerelmes első félévet leszámítva) kevéssé tart férfiasnak egy problémákkal küszködő valakit. (Ismerek olyan esetet, ahol a férfi csak a szakítás után merte elárulni a pénzügyi gondjait a feleségének.) Úgy gondoljuk (és nem alaptalanul), hogy egy komoly probléma gyakorlatilag a párkapcsolat halálos ítélete.

Szóval, az emberednek egyrészt problémái vannak, másrészt nem tudja ezeket teljesen elrejteni a finom kis szenzoraid elől, ami még plusz frusztrálja szegényt. Az meg, hogy pont te próbálsz direktben segíteni neki – hát az végképp olaj a tűzre.

Azt hiszem egyet tehetsz. Hagyj fel a direkt akciókkal, és ne próbálj neki közvetlenül segíteni – ne érezze magát bénának. Próbálj indirekt módon cselekedni. Próbálj példát mutatni mosolygásból, fittségből, harmóniából. Próbálj olyan álomszerű körülményeket teremteni, ami talán feledteti vele a benti megpróbáltatásait. Szervezz te közös programokat, amikkel kicsit kizökkentek a mókuskerékből. Vidd el színházba, vidd el egy-egy forraltboros belvárosi sétára, próbáljátok ki az új helyeket a közelben, vidd el táncolni (ha ő is szereti). Menjetek el vacsorázni, heverjetek együtt, nézzetek közös sorozatokat. Ragaszkodj a közös munka- és stresszmentes időhöz. Az lenne a cél, hogy ugyan extra nehéz munkát végez, ami szörnyen stresszes, de érdemes legyen vállalnia ezt, mert hálás, szerető, problémamentes(!) család, és sok sok boldogság várja odahaza. Mutasd meg neki, hogy otthon akkor is szépen lehet élni, ha a munkahely rémálom.

Reméljük, hogy ez csak átmeneti helyzet, és sikerül visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Ha viszont az derül ki, hogy az a munkahely folyamatosan több stresszt okoz, mint amit a férjed kezelni tud – akkor sajna komolyabban kell változtatnotok...