Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Nem tudod kapásból, mit is tegyél egy rázósabb helyzetben? Kérdezd Éjfél Kapitányt! Email cimed és neved titok marad...

 

Kérdezz Te is!

Omegából Alfa?

Omegából Alfa?

Annyit beszéltem már az alfahímekről, hogy Feri most megkérdezte, hogyan is válhatna azzá...

Feri feltörekvő kérdése

35 éves vagyok és végiggondolva az életemet, rájöttem, hogy még sohasem álltam ki magamért. Mindig félbehagytam a dolgaimat – iskolák, munkák, tanulmányok, stb. Ha olyan emberekkel akadtam össze akik úgymond erősorrendet akartak felállítani egy közösségben, munkahelyen, akkor meghátráltam, meghátráltam, végül megszöktem, felmondtam. Ez történt már több munkahelyemen, illetve régebben, amikor katona voltam, de az általános és középiskolában is végig.

A pár és baráti kapcsolataimban sem álltam ki soha magamért, nem irányítottam a dolgokat, mindig elfogadtam mindenfajta viselkedést és helyzetet, és nem azért mert annyira szerelmes, vagy jó barát voltam, hanem mert egyszerűen „minden elfogadásra és semmit tevésre vagyok programozva”. Ezáltal valójában ragaszkodni sem tudok, mert azt is simán elfogadom, ha nincs valaki. Hazugságnak érzem a kapcsolataimat.

A versengő, taktikázó, bármilyen minimális agressziót szülő vagy ígérő helyzetek riasztanak és megbénítanak, ezért kerülöm őket, én pedig nem is generálok ilyeneket. Sokan tartanak gyávának, pedig nem vagyok az! Egyszerűen csak lebénult vagyok. Az okokat nagyjából tudom, neveltetésem volt ilyen. Gyerekkoromban soha nem lehettem dühös, nem lehetett igazam, a terveimet kritikával illették és gáncsolták, majd a visszakozásaim után akaratgyengének bélyegeztek, ha mégis próbáltam érvényesíteni az akaratom, akkor büntettek vagy szeretetet vontak meg, szóval vágom, miért vagyok ilyen, csak… Unom. Unom azt is, hogy emellett életem több szakaszában, – tinédzserként végig – éltem igen önpusztító életet, csak azért, hogy a körülöttem élőket büntessem. Azt hiszem.

Szóval a kérdés. Hogyan lehet felnőttként omega hímből ha nem is alfa, de egy önmagát megvalósítani és megvédeni képes, az érdekeit érvényesíteni képes hímmé válni és levetkőzni a ránk rakódott negatív dolgokat és elővenni azt az énünket amit már több mint 30 éve elnyomunk?


Éjfél Kapitány női magazinos válasza

Elsőként a Versengésről írt elméletem jut eszembe, aminek a lényege, hogy a pálya ügyes megválasztásával tülekedés nélkül is lehetsz győztes. A csúcson lévők maguk teremtenek divatot, és nem állnak be a sorba. A legnagyobb pénzeket azok szakítják, akik elsőként találnak ki valamit, amivel teljesen új piacot teremtenek, ahol értelemszerűen ők a piacvezetők. Ezt nevezem én igazi furfangnak, nem a mások dzsungelharcos kikészítését. Neked is fel kellene mérned, mi az a pálya, ami neked igazán fekszik, és ott kéne kibontakoznod. Meg kell találnod azt a szakmát, azt a területet, azt a társaságot, azt a stílust, ahol a jó képességeidet értékelik, ahol a mostaninál jobban elfogadnak, ahol sikeresebb és elégedettebb tudnál lenni.

Ha sehogy sem találsz effajta sikerpályát, akkor nincs más választás, mint határozottan és őszintén megbékélni a jelenlegi egzisztenciális korlátaiddal, azon belül kellene az életminőségeden és az önbizalmadon javítani. Ez esetben a jelenlegi életed minél tartalmasabb, vidámabb, és harmonikusabb megélésére kellene koncentrálnod, ami automatikusan szerethetőbbé, elfogadottabbá és sikeresebbé tenne. (Ami a szerethetőséget illeti: effajta káros szenvedélyektől és agressziótól mentes 35 éves pasikra elképesztően nagy kereslet van a magyar nők körében, szóval ha az ördögnél egy fokkal szebb vagy, akkor tiéd a világ...)

Ha úgy gondolod, hogy a kibontakozásban rossz beidegződések gátolnak, amelyek elhagyásával sokkal többre lennél képes, akkor csinálj egy ilyenvoltilyenlett megújulás-programot, mint amilyenek a női magazinokban vannak. Csináltass új sérót, szedj fel egy új nőt, dobd ki a ruháid felét és vegyél pár újat, rendezd át a lakásod – de alaposan –, találj új barátokat, menj el manikűröshöz, vegyél egy tucat könyvet és újságot, keress új blogokat, vegyél új étkészletet, és mindeközben próbálj merész, őszinte, és nehéz döntéseket hozni. Próbálj ne a megszokásaid, hanem az igazi vágyaid szerint dönteni, és ha ez kicsiben sikerül, akkor talán később nagyban is sikerülni fog. Ne szégyelj külső segítséget kérni, meglehet, kívülről jobban látszódnak dolgok.
Annyi a lényeg, hogy ha te jól érzed magad a bőrödben, ez a külvilág számára is nyilvánvaló lesz, és a kívánt hatást ezzel félig már el is érted.