Karácsonyi Budapest
Karácsonyi Budapest
Házi áldás, igéző tekintetek, finom aszúborok, fura üzletek, csavargás a karácsonyi Budapesten.
Pontban négykor aktiválódik a díszkivilágítás az Andrássy utamon, pazar látvány, ahogy a sok-sok apró izzó egyszerre gyullad fel jobbra és balra a fákon, a fekete autóval pedig suhanok közöttük a belső sávban. Nem tudom nem észrevenni, hogy itt a karácsony, sütivel, fenyőillattal és a szokásos jóleső kavargással a nagyváros labirintusában. Szépen kikupálódott ez a város, de a pénztárcák nem lettek sokkal vastagabbak. A Swarowski boltban ismét eszembe juttatják, hogy nem Bécsben vagyok: épp csak ki nem kacagnak, amikor a decemberi magazinokban hirdetett holmikat keresem. Hát az mind elfogyott, az van csak amit látok. Az utánam érkezőknek pedig már az se, egy utolsó darabot viszek magammal, azt viszont olyan profin csomagolva, ahogy utoljára Párizsban csomagolták nekem a Poisont. Nincs minden veszve.
A tegnap esti evés-ivás-billiárdozás nyomait még viselve sodródom az utcákon, a nevemre feliratozott bor és a többi ajándékcsomagom zsinórja a húsomba vág. Jól szórakozom új kamerás telefonommal, a szembejövő ismerősök pedig csak erőtlenül tiltakoznak a megörökítés ellen.
Az aluljáróban megpillantom azt a szürke usankát, amit egész télen hiába kerestem. A Vörösmarty téren potom harmincezerért láttam ugyan hasonlót, de az nem volt az igazi. Az olasz árusok háromezerért adják oda, és boldog karácsonyt kívánnak hozzá. Minőségi áru: 100% polyester.
Hét lépés a bőség és a siker útján – hirdeti a tutti könyvet az óriásplakát. Ahogy elnézem, az első lépés egyértelműen egy jó fogorvoshoz kell vezessen :) A tuttit mások is nagy betűkkel reklámozzák a mozgólépcső oldalán: "Jézust hirdetjük mindenkinek". Nincs messze már Gáspár Andris cyberpunkja a robotpókokat programozó hittérítőkkel.
"A házi áldást ott csomagolják" – teljesen természetes mondat a kegytárgybolt eladónénijétől. Ez is csak egy szakma, ugyanúgy mint bármelyik másik. Dögös jézusmáriaszentjózsefes matricákat stírölök, amelyeken közelebbről döbbenten veszem észre a Hello Kitty márkajelzést. Micsoda világban élünk... Zsebrevágom a becsomagolt ikont és már megyek is.
Azt mondják, a hentesek kövér, vidám emberek, szemben a vékony és savanyú zöldségesekkel. Nos, a bioboltos nők kövérek és mogorvák is egyszerre. Itt kapni pedig azt a meghatározhatatlan de ehető izét, amit a kultiban az a szlávos modellkülsejű lány mutatott, de most semmi kedvem megkeresni. Elteszem a sárvári termálkristályomat és már ott sem vagyok.
A metrószerelvény csukódó ajtajából az Intimissimi modelljére mosolygok – majd gyors önvizsgálatot tartok. Valóban rámosolyogtam volna egy plakátra? Valóban. Alaposabban megnézve az arcot elismeréssel adózok a fotósnak és modelljének. Pontosan azt az arckifejezést rögzítették, amit már csak egy hajszál választ el a mosolytól. Igazi férfiben ilyenkor Johnny Bravo módjára felébred a tenni akarás ösztöne, hogy a sokat ígérő nézést csak neki szóló, bátorító reakcióvá eszkalálja. Rámosolygok hát gyorsan, még ha plakát is. Gondolkodni később is ráérek :)
A bkv ellenőr csatárláncon érvényes bérletem birtokában lépek át, kooperatívan felmutatva brifkómba bújtatott szelvényemet. Köszönik szépen, engednek utamra. Mentemben még hallom a dialógusukat:
- Te látod ezeket a hálósakat? Mert én nem.
- Én se...
Boldog Karácsonyt Nekik is, Neked is, boldog karácsonyt mindnyájunknak!