Wolfenstein 2009

Okkult erők, fekete náci egyenruhák, harisnyás szőke nők, és persze takka-takka-takka millió kilőtt puskagolyó.

Nyilván nem hagyok ki egy effajta látványorgiát: a természetfeletti, titkos és misztikus náci kísérletek folytatódnak Isenstadt városában. Nyilván ismét földalatti laborokon, ősi ásatási helyszíneken, sötét kazamatákon kell átvágni magamat a befejezéshez – és tényleg. Persze mióta ezt színes szélesvásznú monitoromon teszem, azóta duplán tetszenek a földalatti üzemek, vagy a fellobogózott kastélytermek grandiózus képei. A mostani részben minden megvolt amire számítottam, plusz még egy germán klasszikus is felbukkant: a Zeppelin. Már lentről is impozáns volt ahogy a város felett lebegett, közelről meg pláne.

Legkellemesebb meglepetés, hogy a játékból eltűnt minden olyasféle idegesítő tényező, mint a mentés gomb, az útirányon való gondolkodás, vagy az egészségügyi csomagok. A Call of Duty mintájára folyamatosan látjuk az aktuális küldetéshez szükséges irányt, a mentések teljesen normális időközökben automatikusak, Blazkowicz pedig folyamatosan gyógyul, egyszóval minden annyira de annyira kényelmes. Tényleg mintha fizetett nővel mennék szobára, mindent megkapok ami kellemes, mindenfajta erőlködés és kellemetlenség nélkül. Akárhogy is nézem, egyáltalán nem bánom. Finom.

Külön dicséret illeti a tervezőket a boss fight harcokért. Talán ez volt életem első olyan játékélménye, amikor gondolkodnom kellett az irreálisan durva szörnyek legyőzésén, és ehhez volt is kedvem, méghozzá netes tanácsok nélkül. Jobban odafigyelve minden helyzetnek belátható időn belül meg lehetett találni a kulcsát, és kellő akrobatikával győzni is lehetett. Személyes kedvencem az volt, amikor az aktuális amorf húskolosszus saját erejét kellett ügyesen felhasználni arra, hogy ő törje izzé porrá a megsemmisítendő portál tartópilléreit.

Aki extrákra vágyik, annak persze be kell neveznie a mellékküldetésekbe, és bizarr részletekkel teli további csodaszép helyszínekre juthat el. Gyönyörű például a Radio Tower felé menet a múzeum belseje, érdemes megnézni az SS főhadiszállás okkult részleteit, például a rúnakörben fekvő harisnyás nőt. A normál játékmenetben elénk toppanó Elite Guard
Wolfenstein Elite Guard macskanők ezúttal mély dekoltázsuk ellenére sem vonzóak, pusztakezes ugribugri harcmodoruk meg egyenesen kacagtató. Aki jónőt akar látni, az inkább a tisztiház hálószobáiban keresse őket. Kár, hogy amint felbukkanunk, máris felhagynak a csábító félmosollyal, a kihívó pózzal, és hamar lekuporodnak félelmükben. Pedig sok minden eszembe jut, de bántani nem bántanám őket...

Remek kis játék!

Az MP43 kész csodafegyver, gyakorlatilag vele egyedül minden kényelmesen megcsinálható. Empower üzemmódban egyetlen sorozattal egy tankot is ki lehet lőni (amihez amúgy 4 lövés kellene a páncéltörőből). Más fegyvert fejleszteni pénzkidobás.

A lassítás és a pajzs csak néha kell, az empower sebzésfokozó viszont folyamatosan nagyon hasznos – azt érdemes a tökélyre fejleszteni.