Éjfél Kapitány játékok

Éjfél Kapitány játékok

"Fel kéne már hagyni azzal, hogy hülye vidójátékokat nyomok egész éjjel"

Galuska

 

Más játékok

Sudden Strike 2

Sudden Strike 2

Lelkes rajongóm ajánlására beszereztem egy klasszikus világháborús stratégiát is. Vesztemre...

Egy szakasznyi csukaszürke egyenruhás Wehrmacht gyalogos toporog a szállingózó hóesésben. Rám várnak. Két otromba páncélos csapatszállító és egy teherautóra telepített tábori kórház járatja türelmetlenül a motorját. Induljunk. El kell foglalni a hidat...

Kijelölöm az egységeket, rajta, menjünk ahhoz a hídhoz. A híd látszik ugyan, de ez esetlegesen ott és útközben állomásozó katonákat jótékonyan takarja a "fog of war". Gyakorlatilag az orromon túl nem látok. Sebaj. Az ellenség nagyon is jól lát, a híd ellen rohanó két járgányomat mindenesetre kettő másodperc leforgása alatt valakik valamivel taccsra vágták. Hogy kik és mivel, az persze nem tudható. Na majd a gyalogságom revansot vesz, ha odaér! Hosszú csigalassú vonulás után a gyalogság felveszi a híd védőivel a harcérintkezést. Ennek praktikus menete az, hogy mind egy szálig szörnyethalnak az ellenséges golyózáporban, amit a még mindig láthatatlan ellenség zúdít rájuk. Hm, jól szórakoztam.


A tanyát elfoglalva meg is kell védenem azt. Fordulni látszik a kocka. Miképpen nem is olyan rég még a vonuló csapataimat mészárolták halomra az egyhelyben várakozó oroszok, most én vagyok egyhelyben, így az egeret nem is érintve harap a fűbe mind a félszáz felém masírozó szláv baka. Nem érzek sikerélményt. Azért sem, mert pillanatokon belül megérkezik két szovjet tank, akik sértetlenül behajtanak a farm közepére, legéppuskázzák a gyalogosaimat és szétlövik a pajtákat. Persze, ha a térkép másik oldaláról idehúzom azt a két csigalassan vontatott tankelhárító ágyút, akkor talán másképpen fejeződik be a történet...


Erőszakot véve magamon azért csak eljutottam a harmadik pályáig, ahol végre igazi tankokat kaptam. Feladat: haladj előre a pálya másik végéig és csatlakozz a főerőkhöz. Minél kevesebb veszteség árán – teszi hozzá az utasítás. Az ismertetésnél ugyan nem volt szó arról, hogy ezt úton útfélen beásott páncéltörő ágyúk, házakba fészkelt páncélelhárító gyalogosok, négyszeres túlerőben lévő harckocsizók, egy komplett páncélvonat, és némi tüzérség fogja megnehezíteni. Ebből következően nemhogy minél kevesebb veszteség árán, de gyakorlatilag egyetlen egy túlélővel sem sikerül célba érni. Nyolc tankom elé virgoncan hajt be az ellenséges szovjet lánctalpas konstrukció, hogy a kereszttüzem ellenére négy járgányomat is hazavágja, mielőtt kínkeservesen kilövöm. Az ellenséges antitank üteg még az előtt nyit tüzet, hogy az egyenesen rá rohamozó tankom meglátná őt. Valahogy mindig jó irányban áll, és mindig talál már az első lövése is. Ennyit az esélyekről. Előre haladó tankjaim vad tűzpárbajokat vívnak – valakikkel, akik nem láthatóak. A tankjaim színpompás felrobbanásából ítélve az ellenséges tüzérséget gyanítom a háttérben... Az első pályákon bevált tisztekből ebben a küldetésben egyet se kapok, így az orromig sem látok, még a harckocsi tornyából kihajolva se. Mindent kipróbálok. Tüzérséget zsákmányolok, csapdát állítok, rohamozok, lopakodom – reménytelen. Váratlan ötlettel lejjebb állítom a játék nehézségi fokozatát az eddig játszott legnehezebbről. Csodák csodája, megfordul a kocka. Lövészek helyett tiszteket és páncéltörőket ad a gép, az előrenyomuló tankjaim veszteség nélkül lövik ki az ágyúállásokat és az ellenséges tankokat egy-egy lövéssel szedik le a panzerfausttal felszerelt gyalogosaim! Most nem tudom sírjak-e vagy nevessek...

Japán kampány

A Japán kampány különösen mókás, köszönhetően a zöld dzsungelben megbúvó zöldruhás katonáknak. Az illusztrációként szolgáló képen például egy kivételesen jól látható angol nehézgéppuskás található (éppen középen). Az első küldetésben az angol expedíciós erőket kellett volna kivernem valami szigetekről. Mondanom sem kell, hogy a szépen óvatosan előrehaladó gyalogos erőimmel szemben az ellenség gyorsmozgású páncélosokat vonultatott fel – az eredményt ugye nem kell részleteznem. Második próbálkozásra a zsákmányolt tüzérséget is bevetettem az előrenyomuláshoz. A szokásos gyalogos harcmodor itt nem válik be – két pixel előre, körülnézés – sehol senki. Két pixel előre – hopp lelőttek. Ezen egyedül az ágyúkkal való vaktában lövöldözés segített csak, amit a szakirodalom tüzérségi előkészítésnek nevez. Az összevissza lövöldözés után már csendesek és békések- ám kissé füstösek – a falvak. A missziót ennek ellenére nem sikerült teljesíteni, dacára annak, hogy a térképen található minden ellenséget leküzdöttem. A program az elbaltázott triggerelés miatt nem érzékelte, hogy veszített. Újra pedig nem szenvedek ezzel, az biztos. Japán kampány vége.

Amerikai kampány

Legutolsó próbálkozás következik – az amerikai kampány. Harmatgyenge pályákon gázolok át, az iszonyatos számbeli fölényben lévő GI Joe-imat senki sem tudja megállítani, főleg nem, hogy állandóan kiadós erősítéseket kapunk. Mókás jelenetekben persze ezúttal sincs hiány, például amikor a felszállási parancs birtokában a kiguruló saját repülőm kerekei vágnak véres rendet a repülőtér betonján ácsorgó gyalogosaim között. A negyedik pályán már elunom a dolgot, kilépek. Másnap újra bejelentkezem, de az amerikai kampányra bökvén a program ismét a legelső küldetést ajánlja fel, mintha nem csináltam volna végig az első négyet. Na, MOST telt be a pohár...

Az játsszon ezzel a vacakkal, aki csinálta!