Age of Empires III

Régi nagy kedvencem az Age of Empires sorozat, lelkendeztem is róla már eleget. Nézzük hát a legújabb részét!

Vajon mit lehet hozzátenni a világ egyik legjobb videojátékához? Első kipróbálásra inkább az szúr csak szemet, hogy mit sikerült elvenni belőle. Az íjászaim nem tudnak bemenni a tornyokba hogy kényelmes fedezékből lődözzék az ellent, viszont Zrínyi jelleggel lelkesen rohannak ki a kapun hogy nekitámadjanak a rohamozó ellenségnek. Visszafognám őket, de hiába keresem a stand ground gombot – nem találom sehol. Nincsen is, miképpen az alakzatokból is jócskán visszavettek a fejlesztők. Gáz. Nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet multiban ilyen szedett-vedett csapatokkal eredményesen manőverezni. A nyersanyag termeléssel kapcsolatos egyszerűsítéseket viszont egyértelműen üdvösnek tartom, ne már az legyen egy harcos birodalomépítő játék lényege, hogy ügyesen rakja-e le valaki a favágó telepeket, illetve merrefelé kolbászolnak tétova parasztjai.

Nagyon kellemes csalódás viszont a történet sodrása. Már a nyitó pályán is érdekesen alakul a cselekmény, szorongató helyzet, részleges győzelem, elsöprő válaszcsapás, majd váratlan segítség adja meg a játék remek ritmusát. Minden pályának megvan a maga finom kis titka, amit felfedezve sokkal könnyebben és szórakoztatóbban juthatunk el a végső győzelemig. Ehhez persze minden újra fogékonyan kell bejárni a környéket, figyelni, észrevenni azokat akik rokonszenveznek veled, és kapcsolatokat teremteni. (Igen igen, ez nem csak az AOE receptje ;) Az ilyesfajta kalandozásra az újonnan bevezetett főhősöket kell használnod, akik imponáló tűzerejükön túl erre is kiválóan alkalmasak.

Első ránézésre nem tűnik túl izgalmas újításnak, hogy a hátországi várostól folyamatosan kérhető támogatás. Persze, ha hamarabb észreveszem, hogy erősítésképpen nem csak ládák és birkák, de katonai egységek is érkezhetnek, akkor most biztos nem mondanám ezt. Az új kártyák kiválasztásánál ezúton is felhívom a figyelmet, hogy a képernyő baloldalán lehet a különböző kártyatípusok közül választani, azaz a jól látható gazdasági lehetőségeken túl léteznek külön politikai, katonai, technológiai lapok is. Kellő fejlettség mellett egészen másképpen zajlik egy-egy játszma, ahol a játék korai szakaszában csettintésre egy tucat muskétás pattan elő...

Szépen kidolgozottak az új fegyverek is. Az eddig is ismert puskák mellett az ágyúk megjelenése az igazi újdonság. Mindeddig a nehézfegyverek jobbára csak épületek ellen voltak használhatóak, és borzasztóan sérülékenyek voltak a rájuk rontó közelharcos egységekkel szemben. Mostantól a Gábor Áron típusú tábori ágyúk nem csak hogy használhatóak a gyalogsággal és lovassággal szemben, de már közepes mennyiségben is egyértelműen dominálják a csatateret. Egy mégoly huszáros roham is könnyen elvérzik egy védtelennek tűnő ágyúüteggel szemben, ráadásul nagyon teátrálisan – az ágyútól talált egységek látványosan messzire repülve végzik be.

Szólóban kifejezetten szórakoztató, multiban meglátjuk...