Éjfél Kapitány mozizik

Éjfél Kapitány mozizik

A következő filmeket nemcsak láttam, nemcsak összefoglaltam, de lelkesen ajánlom is őket!

 

Zöld Zóna

Zöld Zóna

Régóta akartam már egy jó kis Iraki katonás filmet nézni, és a Zöld Zóna pont tökéletes is volt.

Green Zone

Alfa ti fedeztek innen, Bravo jobbra kerül, többiek velem. Takka-takka-takka pukk pukk, rohanás, lihegés, dübörögnek a helikopterek, villognak a taktikai kijelzőn a piros és kék jelzők. Huá, mindezt hálistennek eredeti angol hangsávval, a takmaxosok vadul kurjongatnak miközben nyomulnak, keresik a viemdíket. Működik a gépezet, megbízhatóan fedezékből fedezékbe nyomulnak előre a közkatonák, és hősködnek a hősök. Matt Damonnak nagyon jól áll ez a gondolkodó szuperkatona skatulya, már a Bourne trilógiában is odavoltam érte. Végre egy jó kis iraki háborús film, jóképű de nem nyálas főhőssel, kerek, az élettől el nem elrugaszkodott kis történettel. Pont ilyet szerettem volna.


Cseppet sem ismeretlen ez a szitu, és igazából a filmbéli Miller zászlóst se vágja mellbe annyira a tény, hogy a világ bizony bonyolult. Jómagam 18 évesen eleve azt hittem, hogy a világban rend van, az emberek teszik a dolgukat, az emberiségért, a hazáért, egymásért, magukért – ebben a sorrendben. Azt hittem, hogy a társadalom egy pontos gépezet, mindenkinek megvan benne a jól meghatározott helye és feladata, és azt mindenki el is végzi. Tizennyolc évesen még nem láttam lényeges hibát ebben. A hadseregről pontosan ugyanezt gondoltam, csak szuperlatívuszokban. Azt gondoltam, az a leghatékonyabb, legjobban szervezett, leginkább olajozottan működő gépezet. Büszke és kíváncsi voltam, amikor felvettem az egyenruhát, és nagyon nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy minderről szó sincsen. Kiderült, hogy a világ és a társadalom ennél jóval képlékenyebb. Az önérdek mindig az első, és némi furfanggal és elszántsággal mindenfajta szabály és megszokás ellenére bármit de bármit meg lehet tenni. (A példánál maradva – amíg rendes körülmények között kéthetente is csak szerencsével lehetett egy-egy szombat vagy vasárnap hazajutni, addig nekem teljesen szabályos sokpecsétes engedélyem volt, hogy bármely nap bármely órájában kiléphetek a laktanyából...) Azóta egyre kevesebb dolog van, amin meglepődöm. Még azt is értem, hogy akik ellenem törnek, akik elárulnak, azok nem nekem akarnak rosszat, hanem csak saját maguknak akarnak még többet, és elvenni nyilván attól tudnak csak, akinek van. Nem lep meg. Esetleg ha őket, hogy jobban fel vagyok készülve, mint gondolták.

Nem lepődöm meg azon, ha háború indul az olajért, ha háború indul azért, hogy a fegyverlobbi profitot termeljen, ha háború indul azért, hogy felpörögjön a gazdaság, de azon se lepődnék meg, ha háború indulna azért, mert néhány karrierista katona vagy politikus előrébb akar lépni. Lassan azt gondolom, ez a világ rendje, ehhez kell alkalmazkodni. Miller nálam még lelkesebb – ő ezt eltérésnek gondolja, és tesz is ellene. Jól teszi.