A szkeptikusokról

A kételkedés a tudomány motorja, de vannak, akiknek szimplán semmi se jó – nem tudom, miért.

A jó tanácsokról szóló elméletemben már leszögeztem, hogy az általános jó tanácsok nyilván nem alkalmazhatók válogatás nélkül minden élethelyzetre. A világ, benne mi és a helyzetek, amikbe csöppenünk, olyan bonyolultak, hogy gyakran más nézőpontból szemlélve akár homlokegyenest ellenkezően vélekedünk.

Igazából nincs is olyan helyzet, amit minden nézőpontból, minden ember, minden eszmerendszer alapján azonosan ítélne meg. Még a meglehetősen egyértelmű állítások is megtámadhatóak egy jól megválasztott szemszögből. Példaként vegyük a következő megállapítást: "A dohányzás káros!" Ez az egyértelműnek tűnő állítás is – elég morbid módon – megkérdőjelezhető, mondván: "Az ötven év felettiek dohányzás miatti elhalálozása jelentős társadalombiztosítási összegeket takarít meg, melyeket így a közösség a saját javára tud felhasználni."

Vannak emberek, akik gyűlölnek készen kapni valamit, és ugyanígy gyűlölnek elfogadni bármit is. Ők azonnal és automatikusan azokat a kiindulási pontokat keresik, ahonnan megkérdőjelezhetik egy helyzet, vélemény vagy döntés helyességét. Sport, eltúlzott önérzet, agresszió, féltékenység, dac? Nem tudom az okokat. Az ilyen szkeptikusoknak a tagadás a vérükben van. Idővel már azzal sem törődnek, hogy a tagadáshoz szükséges választott nézőpontjaik olykor konfliktusban vannak a saját maguk választotta korábbi (és eljövendő) más nézőpontokkal is. Nincs egy olyan világosan lefektetett, saját vagy választott eszmerendszerük, mely alapján helyeselnek vagy tagadnak. Minden esetben nemet mondanak, és ehhez képest választanak nézőpontot. A viccbeli farkas jut róluk eszembe, aki az eleganciát félretéve, mindenáron kötekedik nyuszikával: "Te, nyuszika, hát megint nincs rajtad sapka?"