Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei a világ dolgairól. Következetesek és kegyetlenek.

 

A pozícióharc

A pozícióharc

Menő dolog veszekedni a pincérrel? A kakaskodás a menők vagy a lúzerek szokása?

Felkavar, ha muslica esik a sörödbe? Aligha. Érzel engesztelhetetlen gyűlöletet és bosszúvágyat a muslicával szemben? Nem hinném. A muslica olyan kis pont, olyan nyilvánvalóan alacsonyabb rendű élőlény, hogy ilyesmi eszedbe sem jut. És mi a helyzet, ha a szomszéd asztalnál magányosan ülő, szemmel láthatóan zavart elméjű fiatalember pöcköl egy muslicát a sörödbe? Egy pillanatra nyilván megemelkedik az adrenalinszinted, de ránézve, gyorsan megállapítod, olyan nyilvánvalóan gyengébb nálad, hogy nem ellenfél, nem kell vele se foglalkoznod tíz másodpercnél tovább. Ellenben, ha a szomszéd asztalnál egy hozzád hasonló kiállású provokátort találnál, minden bizonnyal lenne hozzá egy-két keresetlen szavad, és gyorsan visszavágnál (valamit(bármit)).

A falkán belüli erősorrend nagyon fontos. Ha valaki komolyan veszélyezteti a hierarchiában elfoglalt pozíciódat, akkor komolyan meg kell azt védened. Ha viszont olyasvalaki provokál, aki nyilvánvalóan jóval lejjebbi pozíciót birtokol, azt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod, presztízsed kockáztatása nélkül. Nem véletlen, hogy a sakknagymesterek csak attól fogadnak el kihívást, aki eredményeivel bizonyította, méltó a megmérettetésre. Azaz, csak azzal küzdenek meg, aki valóban veszélyezteti nagymesteri pozíciójukat. Zwack Péternek mondása: "Az úriember nem arról ismerszik meg, hogy rendreutasítja a pincért". Mindez a fentiek fényében nem pusztán azt jelenti, hogy az úriember jóravalóbb, békésebb lenne a többieknél. Nem. Ez annyit tesz, hogy az úriember tudatában van státuszának, és már nincs szüksége ezt megvédeni egy pincérrel szemben – ha mégis szükségét érzi, akkor még nem úriember. :-)

Ha kellemetlenség, inzultus ér, te is gondolkodj el csöppet, mielőtt alaposan felbosszantod magad: kivel is állsz szemben, méltó-e rá az illető, hogy valódi torokszorító, kemény konfliktusba keveredj miatta, megkockáztatva akár a megalázó vereséget, akár a gyengébb felett aratott értéktelen győzelmet. Ha a villamosmegállóban beszól egy részeg hajléktalan, vagy egy tízéves utcakölyök, világos, hogy nem érdemes felvenned a kesztyűt. Nem vagytok egy súlycsoportban, nem veszélyeztetik a pozíciódat. Simán lépj tovább és felejtsd el, mint a sörödbe esett muslicát. Nem te, hanem ő fogja rosszul érezni magát, hogy nem sikerült küzdelemre kényszerítenie egy nálánál feljebb állót.

A legtöbb helyzetben viszont nem ennyire világos az alá-fölé rendeltség. Ismerve a magad pozícióját és felbecsülve a szemben állóét, el kell döntened, hogyan viszonyulj egy kezdődő konfliktushoz. Minél magasabb a pozíciód és ennek önbizalmad révén minél inkább tudatában vagy, annál kevesebb alkalommal fogod valódi támadásként átélni az apróbb konfliktusokat – így annál kevesebbszer bosszantod fel magad. Ezért fogod kacagással fogadni a pincér megjegyzését, ezért fogsz rövid köszönés után átmenni a másik boltba, ha teljesen alkalmatlan az eladó, és valószínűleg észre sem veszed, hogy egy bőrkabátos sarkadra lépett a metrón. Aki viszont elégedetlen önmaga pozíciójával, vagy híján van az önbizalomnak, az apró konfliktusokat is támadásként éli meg. Ők veszekednek a pincérrel, kérik a panaszkönyvet a boltban, és ők emésztik magukat napokig a bőrkabátos miatt, akivel szóváltásba keveredtek a metróban.