A kényelemről

A vadászpilótáknak és a tiszteknek soha nem a standard legénységi ellátmány jut. Egyetértek.

Nem vagyok híve a kényelemnek. Legalábbis azon formájának nem, ami puha párnát követel a popsi alá, kanapét a tévénézéshez és tejszínhabot a meleg tejeskávéhoz. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy örülhetünk ha a földön megalhatunk és nem esik ránk az eső, amikor nem hogy koktélcseresznye és fahéjszórás, de sima kávé sem lesz. Nem okos, ha a kényelem vezérel minket. A kényelem puhánnyá tesz és elsorvasztja az éberséget. Örülök ha jut üres kávé, megköszönöm, ha meleg ételt tesznek elém (még ha nem is eszem sokat belőle), és nem esem kétségbe, ha kézzel kell az autó ablakát letekernem.

Ugyanakkor azt mondom, aki rendkívüli módon teljesít, az megérdemel rendkívüli dolgokat, hogy napról napja hozni tudja a formáját. Aki különlegesen eredményesen teszi a dolgát, az regenerálhasson, pihenhessen ugyanolyan különleges módon. Táguljanak ki a perspektívák, szülessenek új ötletek, töltekezzen fel, akinek magas szinten kell produkálnia. A profit megilleti a luxus. Hello Axor, hello Villeroy & Boch, hello Hansgrohe, hello Hüppe!