Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei a világ dolgairól. Következetesek és kegyetlenek.

 

Értékvesztés

Értékvesztés

Pusztul a világ? Egyre kevésbé vagyok ebben bizonyos. Elmélet az értékvesztésről.

"Micsoda világ ez hrmmmmkkkrrr! Ezek a külkük nem tisztelik már az öreg kübaltakészítőt, hanem ezeket az úfajta íjakat csinájják! Nem vezet ez semmi jóra, el fognak satnyulni ha még csak a közelübe se mennük a vaddisznónak!" "Micsoda világ ez a teremburáját, hogy ezek a senkiházi paraszt rebellisek a hosszú íjaikkal egy nemesember páncélját is átlőhetik? Ez minden harci erényt nélkülöző, otromba, nemtelen pimaszság ez!"."Micsoda világ ez csinálomadta, hogy oda a jó kaszálás becsülete, inkább ezekkel az újfajta tűzokádó kombájngépekkel veszik el a munkát a becsületes embertől!" A technológia fejlődése óhatatlanul megváltoztatja az életünket. Feleslegessé tesz régi technológiákat, régi szokásokat, régi szakmákat, akár egész üzletágakat is. Megkönnyíti sokak életét, de felforgatja mindazokét, akik mindebben eddig érintettek voltak. Ha ezekből a változásokból nagyon sok van, akkor már korszakváltásról beszélünk, amit mindenki felismer ugyan, majd sóhajtva hozzáteszi: "Igen, igen, de hát micsoda értékvesztés árán..."

Nem látom, miféle értéket vesztettünk el a kőbalta, a longbow, a gőzgép, vagy akár a nyomtatott újságok meghaladásával, de úgy vélem semmilyet. Azt látom inkább, hogy azok az értékek, amiknek az elvesztésén annak idején siránkoztak – nem voltak időtállóak. Ha kicsit jobban belegondolok, arra jutok, hogy MINDEN érték, egy aktuális technológia és az abból következő társadalmi berendezkedésben élő embercsoport sajátja. Segíti az életbenmaradást, növeli hatékonyságot. Nem látom, hogy léteznének olyan EGYETEMES értékek, amelyek felül állnának az emberiség aktuális helyzetén, amelyek mindenkor és minden helyzetben igazak lennének.

Azt gondolom, még azok az értékek is, amikben magam is hiszek – csupán bölcs, és az adott kor viszonyaira válaszul kialakított regulák. Akárhogy is keresgélek, nem találok egyetemes értéket. Esetleg a család, a házasság, a monogámia? Azok is csupán a születendő gyermekek minél biztosabb életben maradását és felnevelését szolgálták abban az ókorban és középkorban, amikor egy egyedülállónak még a puszta életben maradása is kétséges volt a kor mezőgazdaságának színvonalán. Nézzünk valamilyen általánosabb értéket, mondjuk a pontosságot? Kit érdekelt a török háborúk idején a pontosság, amikor hetekbe telt a lovas futárnak, hogy megjárja Konstantinápolyt a szultán aláírásáért? A pontosság értéke az iparosodással nőtt meg, amikor a gyártósorok pontatlanság miatti leállása sok másik ember munkáját akadályozta. A mostani számítógépes neonomádoknak, az otthoni munkásoknak, a szabadúszóknak például nincs fix munkaidejük, dolgozhatnak éjszaka, reggel, csak tartsák a határidőt. Ahogy egy új korszakban az effajta tömegtermelés szerepe csökken, úgy fog maga a pontosság mint erény jelentősége is csökkenni.

Azt mondom, nem kell aggódnunk az értékvesztés miatt, mert sosem egyetemes értékeket veszítünk el, hanem pusztán a technológia fejlődése által feleslegessé váltaktól búcsúzunk el. A világban egyre könnyebb és egyre jobb élni, ha nem ragaszkodunk a régi beidegződéseinkhez, hanem magunk is sodródunk a korszellemmel. Ha beleragadunk a siránkozásba, ahogy az első bekezdés kőbaltakészítő mestere, nehézpáncélosa és napszámosa, és az új világ új lehetőségei helyett az elveszett régieket siratjuk, akkor csak magunkkal tolunk ki.