Újra az ekvivalenciáról
Újra az ekvivalenciáról
A jó dolgok nem maguktól történnek. Legokosabb ha te magad veszed kezedbe a sorsod!
Réges-régen, második elméletemben írtam először az ekvivalenciáról. Bolondos kis írás volt, nem lehetett, és nem is kellett különösebben komolyan venni. Mégis, más és más okból ugyan, de újra meg újra hasonló gondolatok járnak a fejemben.
Hogy egyáltalán történjen veled valami, ahhoz cselekedned kell...
Hogy jó dolgok történjenek veled, neked is jó dolgokat kell cselekedned. Tégy jót a szeretteiddel, a többiekkel, a világgal, és idővel az anyatermészet megajándékoz valami fantasztikus sikerrel, élménnyel (vö: mosolyogj és a világ visszamosolyog rád). Ugyanez persze fordítva is igaz (vö: az erőszak erőszakot szül).
Ha normálisan állsz a világhoz, a világ is normálisan áll hozzád. Sors anyácska egy kurva. Ha megfizeted az árat, jól érezheted magad. És jobb ha tudod: fizetni mindig előre kell...