A bókolásról

Szép nőnek dicsérd az eszét, okos nőnek mondd hogy szép. És tényleg ilyen egyszerű!

"Szép a szemed. Jó a nyakkendőd. Gyönyörű a járásod. Okosakat mondasz."

A legelképesztőbb bókot is hallva, először jóérzés tölt el mindnyájunkat. Csak néhány tizedmásodperccel később vizsgáljuk, vajon mennyire felelünk meg a hallottaknak. Ha a valóságnak megfelel a bók, örülhetünk, milyen jó megfigyelő az emberünk. Ha a valóságtól elrugaszkodott a bók, örülhetünk, mennyire szeretett volna örömöt okozni nekünk. A bók vonatkozásában nem értelmezhető az igazságtartalom. Egy bókot hazugságnak minősíteni olyan, mint a Mikulást hazugságnak nevezni. A bók határozottan pozitív gesztus, aminek elsődleges célja, hogy egy jó pillanatot szerezzünk a másiknak. Bókot kapni kellemes, bókolni hálás.

A népek ugyanakkor gyakran elkényeztettek és paranoiásak. Aki túl sok, vagy túl kevés bókot kap, képes ellenkezőleg reagálni. Egy szép nő pontosan tudatában van adottságainak, így az "egyszerűbb", elcsépelt bókok nemhogy leperegnek róla, de kifejezetten bosszantják, mert "nem hozzá méltóak". Egy paranoiás a bókot hallva azonnal hátsó szándékot feltételez és a várt mosoly helyett ferde szemmel néz vissza rád. A bók sajnos csak akkor éri el célját, ha körültekintően tálalt, máskülönben csúnyán visszaüt. Nagyon igaz a régi mondás: szép nőnek dicsérd az eszét, okos nőnek mondd hogy szép és máris nem esel a megszokott kategóriába. Mondd úgy a bókot, mint aki nem vár viszonzást – és elnyered a jutalmadat. Hej, nem könnyű örömöt szerezni...