Dolgozatok a Kapitányról Írtam én már elég dolgozatot Arany Jánosról, Petőfi Sándorról, József Attiláról. Ahogy haladtunk előre és közelítettünk a kortárs írókhoz, egyre inkább elgondolkoztam, micsoda furcsa érzés is lehet, amikor valakiről dolgozatot írnak. Ha nem is kényszerképzetem, de lassan-lassan titkos vágyam lett, hogy ez velem is megtörténjen. Nos - megtörtént. Már indulásképpen két komplett és teljesen valódi középiskolai osztály dolgozataiból tudom közzéadni a legjobbakat, amelyek szerzői - legnagyobb örömömre - kivétel nélkül hozzá is járultak a közléshez. Nyilván nem tudom megállni, hogy a magam módján ne kommentáljam mindegyiket, de ezt talán nem is bánja senki... Rufus Cali - 2006.szeptember Rufus barátom ismeretlenül és önkéntesen vállalkozott arra, amit a diákok általában parancsszóra tesznek: megírta rólam dolgozatát. Hízelgőek, de pontosak a megállapításai, örömmel konstatáltam, hogy nem volt elpocsékolt az az energia, amit az elmúlt években az írásaimra szántam. Külön tetszetős, ahogy néhány fényképkocka és csavarosan egyéni gondolatmenet után eddig senki által meg nem fogalmazott új sejtést dob be a köztudatba: Éjfél Kapitány valójában egy rokonszenves homoszexuális pár. Semmiképpen sem cáfoljuk meg Őt ;)))
Tamara - 2006.március Mézga Aladár jut eszembe, aki a "Hányszor mutatkoztak irodalmunkban a hanyatlás jelei?" című témát egyetlen szóban dolgozta ki: "Soxor." Nos, Tamara dolgozata csak azért nem egymondatos, mert a dolgozat témája eleve négy kérdésből állt. Visszagondolva kevéssé örömteli középiskolai éveimre - amikor a szüneteket magam is vad házifeladat másolással töltöttem - nagyon is el tudom képzelni, ahogy Tamara a leadás napján a büfében, egy Fanta és egy puncsosszelet között gyorsan papírra veti gondolatait rólam, a keze ügyébe kerülő első kitépett jegyzetlapra. Gyanítom, hogy a dodonai, tömörségében zseniális két zárómondat állította csak meg az osztályozó tanárnő egyesre lendülő kezét :)))
Sarolta - 2006.március Nem csak a vékony derék és a hajlandóság, de a finom megérzés is az igazi nő legizgalmasabb tulajdonságainak egyike. Váratlanul hol telibe talál, hol közelébe sincsen a valóságnak, de mindenképpen imponáló, ahogy racionálisan meg nem válaszolható kérdésekre is válasz adható a segítségével. Sarolta női megérzései tökéletesek. Nem adja fel az első sötét benyomás után, többet, mást sejt az álarc mögött. Bizsergető, ahogy érzelmi világról, érzelmekkel teli szívről ír (igen az enyémről!). Szívesebben hagyom helyben elképzeléseit, mintha megtört, megkeseredett emberi roncsnak gondolt volna. Még jobban örültem volna, ha a kinézetemmel kapcsolatosan sem torpan meg, hanem a megérzéseit használva maga küld rólam paparazzi képet ;) Remélem Sarolta pozitív hozzáállása sok boldogságot szerez még saját magának és másoknak is...
A legkeményebb Andrea - 2006.március Huh, ez igen! Hát most megkapom a magamét én is, és minden olvasóm is. Nincs itt semmi értelem, az is csak egy valótlan személy tollából, nyomorultul magányos lúzereknek. Andrea legfeljebb ha klinikai eseteknek ajánl engem, de nekik is csak legvégső esetben :) Arra számítottam, hogy egy tizedikes diáklány elsősorban a poént és a szórakozást találja meg az írásaimban, de Andrea szemmel láthatóan sokkal komolyabban vesz engem, mint azt én valaha el tudtam képzelni. Nórához hasonlóan ő is kizárólag hülye kérdésre hülye választ adó zugpszichológusnak gondol engem, ami szíve joga ;) Remélem, zárógondolatához híven minél több reményét vesztett fiatalembernek mutatja majd meg sajátkezűleg és adakozóan az élet szépségét, helyettem is... Go Andrea go!
Nóra - 2006.március Nóra dolgozata nem stílusa vagy külalakja miatt egyedi, szokatlan kapitány-ábrázolása az, ami miatt felkaptam rá a fejem. Nóra kapitánya komor, ötvenhez közeli öregember, aki sem nem szórakoztató, sem nem vidám, de szívesen és legjobb tudása szerint ad tanácsokat a rászorulóknak. Amolyan tanácsadó mesterember, on-line guru, aki ráadásul nem jódolgában osztja tanácsait, hanem maga is súlyos krízisen ment keresztül. Sőt, meglehet nincsen is túl rajta, és éppen azért foglalkozik mások gondjaival, mert a sajátjai megoldására képtelen. Mindezek, és a dermesztő első benyomások után úgy tűnik, Nóra mégis rokonszenvezik az öreggel, és szabatos válaszaival...
Viktória - 2006.március Nem mindenki rajongó alkat. Viktória dolgozata lendületes és következetes elutasítása mindennek, amit csinálok. Jól és keményen fogalmaz, szövege végig szuggesztív. Becsülöm bátran lázadó hozzáállását, hiszen a tanár által feladott témát pocskondiázni nem egy életbiztosítás. Ha a puszta nemtetsziknemérdekelnél jobban körüljárta volna a témát, simán bezsákolhatta volna érte akár az ötöst is. Egyedül az lep meg, hogy a nővérkék ennyire sokkolóan hatottak rá, olyannyira, hogy ezt a témát simán kicenzurázta volna a többi közül. Jobb ha tudja pedig: a szex bizony nem száműzhető egy férfi gondolataiból és mindennapjaiból, így a nővérkék nélkül nem lenne teljes Éjfél Kapitány főhadiszállása. És még egy kis segítség: egy férfi gondolatait a valóságban jóval nagyobb százalékban tölti ki ez a téma, mint ahány százalékot a nővérkék elfoglalnak az írásaim között. Meglehet, hogy ennek egyszer még örülni fog.
Bianka - 2006.március Bianka írását olvasva nem annyira tinilányt, inkább sikeres nőt képzelek magam elé, aki két lábbal áll a földön, sokat tapasztalt, de még mindig mosolyogva és érdeklődve tekint a világra. Az írás lendületes, a betűk kerekek, a dolgozat olvasmányos. Ügyes a leírás, helyén van az értékelés, nem rosszak a sejtések, kedvesek a kiszólások. (Kézírásos fogalmazás esetében ilyen jó összképet különösen nehéz elérni, hiszen nincs mód visszatörölni, beszúrni, átfogalmazni a szöveget.) Bianka helyén kezeli a dolgokat, ráadásul mindezt szépen és jól megfogalmazva le is tudja írni. Ritka adottság ez, felnőtt nőben is kevés ilyennel találkozom. Mosolyogva (de azt meg nem cáfolva!) olvasom ismét a jól ismert és a fórumon is fel-fel bukkanó városi legendát, miszerint valójában Nő volnék ;) Biankánk nemében ugyanakkor teljesen bizonyosak lehetünk. A fogalmazás befejezése példásan nőies: meglepődés, érdeklődés, rajongás, minden a helyén van. Ügyes lányblogger is válhatna belőle, de remélem ennél majd okosabban használja ki a tehetségét...
Gergő - 2006.március Egy férfinak legyen stílusa. Gergőnek van, még ha ez jól láthatóan nem is a külsőségekben nyilvánul meg. Kockás papírra írni egy szöveges dolgozatot, ráadásul ilyen borzasztó kézírással: hát ez kapásból -1 érdemjegy. (Ugyanezt érzékelteti a dolgozatot javító tanárnő kommentár nélküli jajkiáltása is a lap alján...) Mindegy, egy férfi elég ha egy fokkal szebb az ördögnél ugye. Igazából persze nem elég, a forma hiányosságait illik a tartalommal bőségesen kompenzálni. "Mindenkinek szüksége van szuperhősökre" írja emberünk, sőt tovább megy, és fején találja a szöget: "Legbelül mindnyájunkban lakozik egy szuperhős". Rokonszenves, filozofikus, férfias gondolatok ezek. Gergő nem vész el a részletekben, kapásból a transzcendentális lényegre koncentrál. Jó kezdés ez. Nem féltem...
Zsófia - 2006.március Távoli emlékeim szerint az első amit megtanultunk az iskolában, az az írás művészete volt. Nem csak a vonalas füzetet kellett a betűkkel teleírni, de még a falakról is a kézírást demonstráló plakátok ijesztgettek minket. A saját betűim mindig béna krikszkrakszoknak tűntek a csodaszép, szabályos és gömbölyű gyáriakhoz képest. Egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy jól csinálom a dolgot. A szép írás kezdetektől fogva valami Isteni adománynak tűnt, ami csak a nagyon szerencséseknek adatott meg. Később, felsőtagozatos koromban annyira fájt a szép betűk hiánya, hogy nekiduráltam magam és új, csodaszép nyomtatott betűkre szoktam át, amiknek aztán nem csak én, de mindenki más is csodájára járt. Aki szépen ír az rossz ember nem lehet - ezt mondom azóta is! Megfordítva: egy csúnyán megírt anyag, egy rondán összerakott prezentáció már akkor elbukik, amikor ránézek. A vizuálisan gyönyörű anyag ugyanakkor praktikus, lám, a Zsófi dolgozatát javító tanárnőnek sem volt szíve vitatható vesszők, vagy a mondatszerkesztés miatt belerondítani a kompozícióba. Zsófia írása egyszerűen királynői. Megérdemli, hogy az ő dolgozatát olvassuk először:
|
|||||