Éjfél Kapitány
önkéntesei

Cpt a Matula szülinapon

Dzsáni - fellelkesülve a Matula szülinapról született beszámolóm hangulatán - elképzelt engem bepálinkázva. Annyira mókásnak találta a helyzetet, hogy le is írta, amit kitalált. Képzelt interjú következik...

Dzsáni - 2004.október 20

- Hájjj mindenki a falhozzzzz....nevem...Midnigh....ummm.... mi ez a kellemes illat? - Kérdezte a Kapitány és órájába suttogta: pálinka a bázisnak éjfélszagot érzek. Illetve fordítva. De ismeritek a törvényt: Minden irreverzibilis....hmmm beljebb megyek. - Azzal elindult felém.
- Ö ne haragudjon kedves Kapitány, hogy itt a zöldövezetben zavarom - Mondtam, és orra alá dugtam a magnót. - Ütemes szuszogás hallatszott.
- No. Kedves barátom. Mit szeretne tudni - Ült mellé a bárszéknek a Kapitány.
- Ööö segíthetek neked? Cpt? - Kérdeztem
- HAGYJ ! PISZKOS ELLENÁLLÓ SZÉK! GRR. ÉS RÁADÁSUL SZÍNES, ÉS NEM FEKETE FEHÉR!
- Ez mit jelent? 
- Azt hogy írok egy glosszát a székekről, és különben is! Mit faggatsz itt? Hoztál pálinkát? - Nézett rám sandán, és férfias arcélén egy papírzsebkendő darabka szállt a légkondi által kevert fülledt emberszagú levegőben.
- Hát az lenne. - Mondtam.
- Nosza. Hajrá. Hopp. Egy angyalka....hello - mondta hátravigyorogva - Éjfél Kapitány vagyok és te? Hogy vagy?
- Hülye vodás - szólt a lány
- Nos... én kérdeznék - Mondtam.
- Ki vele. Bátran kérdezd Éjfél Kapitányt, vagy írj mindenkinek a fórumba. 
- Nos az első kérdésem az lenne, hogy...
- Megbocsáss! - HELLO MATULA! HIHIHIHIHIHI Jó látni téged! Hogy vagy öreg harcostársam?
- Éjfél....
- Nyughassmá..
- Nade Cpt?!
- Na most boldog vagy? TESSÉK MOST NEM LÁTTAM A VIZESPÓLÓS CSAJT!
- FIGYEJJEN MÁR IDE MAGA ISTENVERÉSE!
NE EMLEGESS EGY NAPON ISTENNEL ! EZ NEM AZ ELTE! NE KEVERJ BELE MINDENFÉLE ÁLBÖLCSESSÉGET. Kérdeztem már, hogy hoztál-e pálinkát?
- Nem hoztam.
- Nos akkor interjú vége. - Mondta és harsányan felkiáltott: ATYAAAAAA TE VAGY A SZÍNPADON? Még láttam amint a Kapitány szélesre tárja a kezét, és örömében önfeledten futni kezd. Aztán lelassult a világ. A kapitány lába alá keveredett egy kiálló betondarab, amelyet én toltam oda. Ő tigrisbukfencben belerepült a hangfalba, amelyben 8 üveg pálinka volt elrejtve. Aznap este, nem láttam többet.

Egy ifjú férj köszönetnyilvánítása

Nem találja ki senki mi az apropója a következő írásnak... Szerzőnk Rambo a minap házasodott meg ;-) De tényleg. Engem persze nem hívott meg, így legalább nem kellett sem felesleges ajándékot nézzek nekik, nem kellett összenyálaznom az ismeretlen menyasszonyt, és elmaradt a reggeli hányás is. Na mindegy, sok boldogságot nekik! 

Rambo - 2004.június 1

Kedves Vendégeink!

Szeretném megköszönni a fáradozást mindenkinek, aki hozzájárult az esküvőm megszervezéséhez.

Mindenekelőtt köszönöm jövendőbelimnek, illetve miket is beszélek, feleségemnek, hogy magára vállalta a szertartás megszervezésének minden gondját, baját. Az a mindenre kiterjedő figyelem, az igényeim legapróbb részletekbe menő figyelembe vétele gondolom csattanós választ ad azoknak a kétkedőknek, akik azt kérdezik tőlem, hogy 40 évesen miért kellett megnősülnöm. (Elnézést, ha kissé nehezen érthető, amit mondok, de a dióra allergiás vagyok, és az Esterházy tortától kezd bedagadni a nyelvem.)

Amint azt mindannyian tudjátok – úgy értem azok, akikkel már találkoztam korábban – nem szeretem a nagy rendezvényeket, még a vállalati bulikra sem járok el. Így aztán az esküvőnket is csak a legszűkebb családi körben rendeztük meg. (Kérném a technikus kollégát, hogy egy kicsit tekerje fel a hangerőt, mert a 40. sor környékéről jelez az az úriember, aki tavaly megpróbált kirabolni a lépcsőházban, hogy nem hallja, amit mondok. Köszönöm. Igen? Azt hiszem, azért integetnek az RTL Klub stáb tagjai, mert a TV2 operatőre kitakarja a kép jobb oldalát. Köszönöm.)

Az esküvő elsősorban a családi kapcsolatok megerősítését jelenti. Egy kicsit visszalop a jelenbe a régmúlt hagyományaiból, amikor a család összeadta a fiatal párnak azt, ami a közös élet elkezdéséhez kell. Tudom mekkora készülődés, titkos szervezkedés kellett ahhoz, hogy a legmegfelelőbb ajándékot találjátok meg, aminek igazán tudunk örülni. Külön köszönöm, hogy megértettétek a kifejezett kérésünk mögött rejlő burkolt célzást, hogy öt budapesti bérház tulajdonosaként és a Global Oil vezérigazgatójaként mégis szeretnénk, ha megajándékoznátok bennünket. A legközelebbi földrengés áldozatai biztosan örülni fognak majd annak a néhány tucat kávédarálónak, turmixgépnek, és olajsütőnek, amit felajánlunk nekik közvetlenül az esküvő után. Külön köszönöm Béla bácsinak a bólogató bulldogot, s bár a limuzinban nem látszik a sötétített üveg mögött, majd veszek hozzá egy hasonlóan vérciki BMW-t. (Béla bácsi a te rokonod? Nem? Akkor kié?)

Amint azt tudjátok, fiatalosan próbálom élni az életem. Nélkülem nem nyitják meg a Diákszigetet, Tankcsapda koncert csak úgy kezdődik el, hogy Lukács kinéz a tömegbe, megkeres a szemével, én bólintok, majd jönnek a tankok. Feleségem kifinomult kontrasztérzékét dícséri, hogy a mai napon egy vonósnégyes játszik. (Hé, frakkos fiú! Igen, Te, azzal a bazi nagy hegedűvel a lábaid között! Fejezd ezt be gyorsan, vagy leszakítom a fejed, világos? Kezdjél pakolni a haverjaiddal együtt, és tünés innen!) Ahhh, áldott csend. Az utóbbi másfél órában mintha az agyamat gyantázták volna.

Tudom, a család egyik fele neheztel rám, amiért nem a tradicionális őskeresztény esküvői szertartást választottuk. Noha valóban visszautasítottam a Liberális Unió listavezetői posztját, még a Globalizációs Liga elnökeként is hajlandó lettem volna megtenni ezt a kedvesemért, de a külső körülmények ezt lehetetlenné tették: sem a Hugo Boss, sem az Armani nem gyárt szőrcsuhát, és a bőrtalpú cipőim pedig mind feláztak volna a barlangkápolna vizes agyagtalaján. Orvosom a leghatározottabban eltiltott a 30 napi meditatív böjtöléstől - egyébként is, ma, az adalékanyagok korában gyakorlatilag lehetetlen a kenyeret kiszárítani –, helyette Atkins diétát javasolt, amit az őskeresztény szertartásrend viszont nem fogad el. A gyónásba is éppen csak belekezdtem, és a gyóntató szerzetest idegösszeroppanással szállították a pszichiátriai klinika elfekvő osztályára. (Ne paráználkodj, mi? Hol élsz haver?) Szóval számos, rajtunk kívülálló ok miatt választottuk a polgári esküvőt.

Elnézést, egy pillanatra... (Nagyapa, miért gondolod, hogy azt az urat, abban a mókás kis sapkában, érdeklik a Hitlerjugend-es történeteid? Ez egy esküvő, itt nem kell elénekelni a Horst Wessel Lied-et. Majd a többi vén hülyével, az idióta találkozóitokon, jó?) ... köszönöm, hol is tartottam? Igen, persze.

Végül szeretném megköszönni azoknak, akiket eddig barátaimnak nevezem, a legénybúcsút. Köszönöm a korbácsot, szöges nyakörvet lánccal és polipruhát, amit “viccből” kaptunk. Ha ennyire félreérthető voltam, szeretném itt elmondani, hogy normális emberek módjára szexelünk egymással, nincs szükségünk elektromos stimulálókra. Főleg nem ekkorákra! (Drágám, apukád min van így megrökönyödve? Tényleg azt, hitte, hogy érintetlenül mentél férjhez?) Külön köszönet a tortáért, amiből a legénybúcsún a “meglepetés” előugrott. Komolyan, ha már ennyire figyelmesek vagytok, nem lehetett volna olyan “meglepetést” választani, ami után nem fáj ennyire, ha pisilek?

Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, köszönöm a jókívánságokat. Igazán kitettetek magatokért. Szeretnék meghalni.

Egy szerelő naplója

Rambo Sylvester egy közlekedési rendőr miatt, a mi Rambonk pedig egy banki vonatkozású informatikai projekt kapcsán kezdett ámokfutásba. Szerencsénk, hogy nem annyira véresre, hanem inkább szatirikusra vette a figurát.

Rambo - 2004.január 21

T-52 hét
Hírt kaptunk arról, hogy a vezetőség úgy döntött, hogy cégünk, a MALEV (MAjdcsak LEsz Valahogy) egy új légibuszt vásárol. A gépet alkatrészenként fogják szállítani, az összeszerelés feladata a mi csapatunkra hárul. Olyan izgatott vagyok! Végre egy igazi szakmai kihívás!!!

T-48 hét
A vállalati híradóban megjelent egy képes beszámoló arról, hogy a vezetőség az Alpokban síel. A hó ropogós, a hangulat nagyszerű. A légibusz-beszerzésről nem írt az újság.

T-44 hét
Ma bemutatták a légibusz beszerzésre felállított project vezetőjét, a Benedek Elek Consultant munkatársát.

T-35 hét
Felállították a projectet. Két alprojectet határoztak meg: az egyik megkeresi a fonök elgurult ceruzáját, míg a másik alproject összeszereli és üzembe helyezi a repülőgépet. Azoknak a handabandázóknak a véleményét, akik azt kifogásolták, hogy az egyes alprojectek aránytalan feladatokat rónak a résztvevőkre, szabotálással vádolták meg.

T-32 hét
Újabb fontos döntések születtek. A vezetőség hosszas egyeztetés után úgy döntött, hogy az üléseken halványsárga huzatok lesznek és jeges teát is felszolgálnak majd a stewardessek.

T-31 hét
A teherszállítási részleg vezetője és az elveszett csomagok osztályvezetője kapta azt a feladatot, hogy tájékoztassák az ügyfeleket a változásokról. Parázs vita alakult ki arról, hogy a szabványméretű konténerek szállításának díjszabását minek alapján állapítsák meg.

T-28 hét
Ma bemutatták a project szakmai felelősét, a szendviccsomagolási osztály vezetőjét. Az illető sietett kijelenteni, hogy nem ért a repülőgépekhez, de korábban egy origami versenyt nyert papírrepülő modelljével. Hirtelen rossz előérzetem támadt.

T-26 hét
A légibusz apróbb átalakításokkal lesz üzembe helyezve: a kerozintartály a földön marad, és a gép egy maga után húzott hosszú csövön szívja fel az üzemanyagot. Azoknak a
handabandázóknak a véleményét, akik azt kifogásolták, hogy ez az átalakítás korlátozza a repülőgép hatósugarát, szabotálással vádolták meg.

T-25 hét
A project szakmai vezetője kijelentette, hogy a pontos megrendelésben nem tud segíteni, viszont szükség esetén hajtogat egy olyan papírrepülőt, ami leginkább hasonlít arra, amit elképzelt. A gyártó céget megkértük arra, hogy fogalmazza meg az igényeinket.

T-24 hét
A beérkező tervrajzokat nekem kellett véleményezni. Miután áttanulmányoztam a rajzokat, és megkérdeztem, hogy minek egy utasszállító repülőgépre holdkomp, szabotálással vádoltak meg. Kezd elmenni a kedvem az egésztől.

T-23 hét
A vezetőség összeült, és megállapodtak a légibusz megrendelésében. A tagok között késhegyre menő vita alakult ki arról, hogy a főnök bal- vagy jobb mellényzebéből fizessék ki a gépet. A megrendelés egyelőre csúszik.

T-21 hét
Mivel a vezetőség egymással vitázó tagjai szabadságra mentek, és a többiek nem tudnak a megrendelésről, a megrendelés még mindig nem ment el. Lesz nekünk elég időnk az összeszerelésre?

T-19 hét
Kaptunk egy képeslapot Hawairól, a vezetőség ott nyaraló tagjaitól. Az idő csodálatos, süt a nap az enyhe szellő pompás hullámokat sodor a part felé, ami nagyszerű lehetőség a kezdő szörfösöknek a tanulásra.

T-18 hét
Megrendelték a légibuszt! A gyártó cég emberei állítólag értetlenkedéssel fogadták az átadott hajtogatási-mintát. Mint később kiderült, a tervdokumentáció 1.0-ás változatát küldték el a megrendeléssel.

T-14 hét
A teherszállítási részleg vezetője és az elveszett csomagok osztályvezetője ma beszámolt az eddig végzett munkáról: szabványméretű konténerek szállításának díjszabásában nem sikerült megegyezni. A Benedek Elek Consultant munkatársa a Főnök elé viszi az ügyet.

T-10 hét
Megjöttek az alkatrészek. Most már biztosan nem leszünk kész az összeszereléssel. Ma megállapodás született a szabványméretű konténerek szállításának díjszabásában a teherszállítási részleg vezetője és az elveszett csomagok osztályvezetője között. Az alkatrészekből nyilvánvaló, hogy személyszállító gépet rendeltünk, amely alkalmatlan konténerek szállítására. Azt hiszem, jobb, ha hallgatok, nem akarom, hogy szabotálással vádoljanak meg.

T-9 hét
Miután órák óta hiába kerestem a futóművet, kiderült, hogy a gép csúzliból kilőhető változatát rendeltük meg. A gyártó szerint ezt csak teherszállításkor szabad alkalmazni, mert esetleg leszakad az utasok feje. A csúzligyártó szerint lehet, hogy ez tényleg így van, de azért meg lehet próbálni.

T-8 hét
Hosszasan vitatkozott velem a Távolkeleti Utazások osztályvezetője, hogy a gépet voltaképpen ilyen utasok kedvéért rendeltük. Hiába magyaráztam, hogy ilyen hosszú üzemanyagcsövünk nincs, és szerencsésebb lett volna a tartályt a gépben elhelyezni.

T-6 hét
Az előjelekhez képest jól halad az összeszerelés. A szakmai vezető egyelőre nem tudja megmondani, hogy a delta- vagy a hagyományos szárnyat vágjunk ki a lemezollóval a gépnek, ugyanakkor biztosított bennünket arról, hogy mindkét féle gépet képes hajtogatni.

T-5 hét
A vezetőség érdekes módját választotta a szerelők motiválására: ma reggelre minden szerszámtáskába beleszart valaki. Amikor belenyúltunk és arcunkra kiült a döbbenet, hirtelen előugrottak egy szekrény mögül, és azt kiáltották: MEGLEPETÉS! A vezetők szerint csak azt szerették volna, ha a szerelő csapatnak szerencséje lesz.

T-4 hét
Már csak egy hónap van hátra. A szárnyakról egyelőre semmi információt nem kaptunk. A fedélzeti computer, amit a kelta kollégák szállítanak, mintegy fél méterrel szélesebb, mint a gép törzse. Szóltunk nekik, hogy át kellene alakítani. Értetlenül néztek, majd elmagyarázták, hogy a holdkompba ilyen számítógép való. Felesleges lett volna arról vitatkozni, hogy ez egy személyszállító repülő. A gép oldalát kifűrészeltük, és a projectvezető papírból hajtogatott egy darut, amely egész jól eltakarja a kilógó kábeleket.

T-3 hét
Most már tényleg jó lenne, ha valaki döntene szárny ügyben. A Benedek Elek Consultant szerint a project időarányosan jól halad.

T-2 hét
Megjött a légcsavar! Furán fog mutatni egy turbinás gépen. Közben kiderült, hogy koncepcióváltás történt, és a légcsavart kell beépíteni a turbina helyére. Már nem vitatkozunk, felszereljük. Fel tudjuk szerelni, mert egyik kollégám senkivel nem egyeztetve kialakított egy szép deltaszárnyat. A teljes vezetőség elítélte ezt az önhatalmú döntést, és minden felelősséget elhárítottak magukról.

T-1 hét
A teherszállítási részleg vezetője és az elveszett csomagok osztályvezetője most értesült arról, hogy személyszállító gépet vettünk (én ebben nem vagyok biztos a csúzli miatt). Mindenesetre egy nyilatkozatban lehárítottak magukról minden felelősséget. A Távolkeleti Utazások osztályvezetője megértette, hogy ezzel a géppel nem lehet Ázsiába repülni. A felelősséget egy nyilatkozatban hárította le magáról.

T-4 nap
Kiderült, hogy a függőleges vezérsíkra eddig senki sem gondolt. A vezetőség úgy döntött, hogy egyenesen fogunk repülni. Nem leszünk játéka mindenféle szélnek.

T-3 nap
Az origamihoz szükséges papír elfogyott, a project szakmai felelőse a felelősség lehárító nyilatkozatokból papírmassét próbál készíteni. Pillanatnyilag nincs elég nagy edényünk hozzá.

T-2 nap
A gép egyáltalán nincs kész. Az ülések még nincsenek lecsavarozva, az üzemanyag cső kibontatlanul hever a dobozában, a kifutópálya végén a csúzli még nincs beásva a földbe. A Benedek Elek Consultant munkatársa diadalittas beszámolót küld a Főnöknek az ötven százalékban már sikeres projectről: előkerült az elgurult ceruza!

T-1 nap
A vezetőség szabadságra ment. Kapunk egy képeslapot, amely gyermekei körében ábrázolja a Főnököt.

T nap
Bizonytalanul imbolygó csúzliban betöltve áll a gép. A hangár felől egy szerelő szalad, kezében a pilótafülke ablaka. A gép bal oldalán még csavarozzák a szárnyakat. Az utolsó hírek szerint az utasok nagyon jó ötletnek tartották a szabadon átrendezhető halványsárga üléseket az utastérben, unták már a más gépeken megszokott monoton sorokat. A stewardessek jeges teát szolgálnak fel.
A Benedek Elek Consulting hevesen tiltakozó munkatársát cégünk a gép első útjára szóló jeggyel jutalmazta. Az utasok között értetlenség támadt annak láttán, mikor a félelemtől reszkető konzulenst markos szerelők beszíjazták az ülésbe.

T-5 másodperc
Folyik a visszaszámlálás.
5,
4,
(te, mi ez a baszom hosszú cső)
3,
(ebben a dobozban?)
2,
1,
START!

Gondolatok a tűcsere programról

Az első éjszaka megrongálták az egyetlen magyarországi tűcsereautomatát. "Ezt ne!" üzenték mindenkinek, azaz nem pusztán vandalizmus, hanem valamifajta küldetéstudat vezette azokat a szerencsétlen hülyéket, akik elvakultságukban ragasztót öntöttek a gép nyílásaiba. Hogy a tűcsere program az egész közösség számára hasznos kezdeményezés, azt én is csak sejtettem - elvégre a hollandok nem szoktak butaságot csinálni - de pontosan nem tudtam, hogy miben is áll a lényege. Isolde most megírta nekünk, mennyire közérdekű kezdeményezésről is van szó, köszönjük neki. (Igen, az az Isolde, akit kezdetben kedves nővérnek hittem, holott kedves doktornő, és amúgy itt teregeti ki az életét.)

Isolde - 2003.október 24

Becslések szerint 50-80 ezer intravénás kábítószerhasználó van Magyarországon, és 20-30 %-uk kap el hepatitis C (fertőző májgyulladás) fertőzést a közös fecskendőhasználat miatt. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint a világ összes HIV-fertőzésének 5-10 %-át okozza a közös tűhasználat. A tűcsereprogramok célja az ártalomcsökkentés, vagyis a közös tűhasználat megakadályozása, és ennek révén annak a megakadályozása, hogy e fent említett betegségek járványos méreteket öltsenek. A járványok társadalmi problémák, nem csak a drogosokat, hanem az egész társadalmat érintik, hiszen egy hepatits C pozitív vagy HIV pozitív intravénás droghasználó beteg akár szexuális úton, akár anyáról a magzatra terjedéssel is tovább fertőzhet. Másrészt mindkét betegség gyógyíthatatlan, előfordul, hogy csak akkor derül rájuk fény, amikor az illető már leszokott a heroinról, és rendes tagja szeretne lenni a társadalomnak szegény. Világszerte régóta léteznek tűcsere programok (Hollandiában 15 éve), a WHO adatai szerint a tűcsere programmal rendelkező településeken kevesebb a HIV-fertőzések száma. A fertőzöttek számának csökkenése anyagilag is nagy terhet vesz le a társadalom válláról, hiszen a HIV kezelése személyenként több százezer, míg egy fecskendő csak néhány száz forint.

A tűcserének különböző változatai léteznek: egyes esetekben a drogos önsegítő szervezetek kapják meg és osztják el a tűket, máskor civil szervezetek székhelyein vagy drogambulancián cserélheti le a beteg a használt tűt, ilyen pl. Magyarországon a Drogbusz (a diákszigeten találkozhattunk vele) vagy Budapesten a Hollán Ernő utcai drogprevenciós központ. A harmadik változat pedig a tűcsere-automaták. Magyarországon egyelőre egy ilyen létezik Budapesten a Nyírő Gyula kórház előtt, és terveznek egyet a Péterfy Sándor utcai Kórház elé. A tűcsereautomaták másik előnye, hogy a használt fecskendőt, tűt be kell dobni az automatába, így azt talán kevesebbszer dobják el az utcán, és nem kerül illetéktelen kezekbe. Ellenkező esetben ugyanis a “lövés” után a drogbetegek sokszor dobják el a tűt a tetthelyen, félve az esetleges motozástól.

Málnaszörpszív a hóba

Kócosfóka - 2003.február 14

-Sziiiija! Csönd legyen, jól van, igen, jóóó, pssszt! Maradj csendben!
Iiigen, te is hiányoztál nekem!
Fecsegtem megszokott módon a kutyával, a gazdája szerint persze teljesen fölöslegesen.

Áthuppantam a kerítésen, megsimiztem gyorsan (de alaposan), és továbbmentem.Rémes hideg hajnal volt, még jó, hogy mielőtt letértem a hazaútról, és az Üllői útnál erre vettem az irányt, épp eleget ittam... Belöktem a nehezen nyíló nyikorgóst, sapkámról lesöpörtem a kapuról szitáló hóporlatot, és már ott is voltam, ahova egész úton vadregényesen, romantikusan képzeltem magam, mint egy banális amerikai filmben. Itt állni már nem volt ilyen idilli. Fáztam és elbizonytalanodtam. Magányosan, ráadásul. Táskámból elő a nonsztopból beszerzett üveget, és tettre készen a nagy ezüstfenyő alatt.

-Mégsem kéne.
-Ugyanmár! Ne alázd meg magad!
-De hisz már nem kell ő nekem, csak vicc, csak a Valentin nap miatt, csak, hogy nevessen, csak, hogy szeressen...
-Ezaz! Hogy ezért vagyok itt!
-Nem, tényleg, már elmúlt, sőt, örülök, hogy ő most ott van, ha akar (de nem akar), a Dunára lát, nem fázik, szerelmes, boldog.
-Nem, tényleg nem kéne.
-De biztos jót nevet majd!

Így vitáztam magammal egy ideig, mígnem minden megfontolás nélkül szétlocsoltam az édes szirupot a havon (pedig még el sem döntöttem, hogy valóban jó ötlet/vicc-e ez az egész), majd leizzadva, de elégedetten szemléltem a teraszról a kész mintát.

Rózsaszín, édes, óriás szív.

-Szép. Biztos akkoris észreveszi, ha csak éjjel jön haza, vagy ha csak félálomban reggel néz ki a kertre fogmosás után!

Ha szombat reggel önti ki a vödörből a vizet, nagyon meg fog hatódni!

Álmodozom, pedig tudom, hogy nem. Esetleg közli majd, hogy magánlaksértést követtem el, és agyonüt mint egy bogarat. Vagy hogy megmérgeztem a kerti növényeket (ő virágoknak mondaná).

De csak egy kis, halvány pontként bennem volt, hogy talán bejön, hogy mégis megtörik a jég.

Á, de nem, végülis nem. Biztos nem.

Mindenesetre kifelé menet még visszaszaladtam a padlásfeljáróig és egy marék száraztápot a kutyatányérba szórtam búcsúzóul, hogy legalább ő biztos örüljön nekem, és jó emlékezetében tartson meg.

2003, Valentin nap hajnalán

Fura álom

Bivisz - 2003. február 14

Az alábbiakat a Q&A terem Lesz-e háború? kérdése és a rá adott válasz ihlette:

Furcsa álmom volt az éjjel, nevettem is nagyokat,
azt álmodtam, te is mástól vetted át az álmodat.
2001 őszén már megmondták azt a zenészek,
kik Negativland néven futnak (s amúgy leszarják az egészet),
ők már akkor látták jól, hogy az út hová vezet,
álmot láttak s kértek ők is, kaptak is épp eleget.
Tudjuk jól hogy milyen ez a mai netes nemzedék:
azt hiszik, a háború csak olyasmi volt, mint a Quake.
Két pornósite közt vetődtem oldaladra,
tegnap a harc, ma meg aggódsz, mi lesz ha hull a bomba?
Gondolom, a férgese hull, s én is közte leszek,
de aztán a letöltésre fordítottam figyelmemet.
S jutott eszembe számtalan fura kis gondolat,
míg állni látszott az idő, bár a download haladt.
S tudtam jól (míg Sky Lopez egy puskacsővel koitált),
én a Halált fogom seggbekúrni, s nem a sarki Pannikát.
Vonnegut csak röhög rajtunk, Heller kártyáz' odafenn,
a 22-es csapdájába jutunk, ha ez sokáig így megyen.
Máraival hullunk mi is, miként ama ékezet,
szociáldarwinizmusnak jó vége nem lehet.
Nem a harc szüli a hőst, azt az élet teszi csak,
te mégis erre alapoztad imázsod s honlapodat.
A tűzzel játszani nem sokáig bocsánatos:
váltani kell, vagy megégsz te is. És a világ eltapos.
Vagy mégis gyengék fognak kihullani elsőnek?
Úgy jársz te is. Mindig lesz majd, lesz valaki erősebb.
Azt hittem, az EBK-val lesz majd váltás-változás,
de nem, semmi. Mohács kell még? Lélekharang-kondulás?
Nem is írom már tovább, hisz' a szó itten kevés:
mind rosszul alszunk, Kapitány. De még rosszabb lesz az ébredés.

Szerelem

Kócosfóka - 2003.január 1

Az Északi tenger partján ülök, sötétzöld télikabátomat rángatja a jeges szél, de szép tiszta idő van, nem sietek. Indész otthon vár, már biztos kész a leves (jó gulyás, vagy valami más olyan, amit a szomszédok tíz év alatt sem voltak képesek megszokni). Most, hogy ilyen szép késő délután lett, elég bátornak érzem magam, hogy kibontsam anyám levelét, amit reggel találtam a postaládában. Kicsit remegős keze írásán azonnal láttam, hogy apával gond lehet, és egész nap nem akartam megtudni. De így nem mehetek haza, nem hazudhatom a szokásos kérdésre, hogy semmi különös, amikor érzem a bajt. Ezt gondolva gyorsan feltépem a borítékot, és lám, vannak még kellemes meglepetések, anya rendszeres heti beszámolója mellett egy régi fénykép, amin Indész és én állunk az Arany János utcai trolimegállóban. Rossz hír egy szál sem, csak a hírek. És az a kép. Megrázó, ahogy felidézem azt a délutánt. Még a képen is jól látható, hogy fogalmunk sincs róla mit csinálunk, hol vagyunk, de nagyon fiatal és elszánt az arcunk.

Lassan hazafelé veszem az irányt, minden vágyam, hogy megmutassam a fotót, és előszedjem ifjúkori naplóm, megkeresve azt a részt, ami erről az időszakomról szól. A napokról, melyek során váratlanul elterveztük, hogy ideköltözünk.

Tegnap hazafelé a suliból, a Lövölde térnél leszakadt a trolink áramszedője, mire Ági barátnőm ideges sóhajok közepette megjegyezte, hogy hálistennek véget érnek ezek a macerák is, amint megszűnnek ezek a tragacsok. Egy hang sem jött ki a torkomon erre, megkönnyebbültem, amikor a vezető elengedte a türelmetlen utasokat, és "barátnőm" is köztük volt. Én persze maradtam, és hamarosan tovább indultunk. Ahogy elhúztunk mellette, tiszta szívemből gyűlöletet éreztem iránta, és nem intettem vissza.

Ledobtam otthon a táskám, elindítottam egy Cd-t és heverésztem az ágyon. Két óra múlva elfogyott a cigim. Gondoltam, a konyhából elcsenhetek apuéból. Ahogy ott matatok, kezembe akad egy Budapesti Újság, a címlapon egy trolival, "Lehet, hogy idén utoljára?"-címmel. Na ennek a feles sem tréfa! Ágit még nem vettem komolyan, de azért ezt már nehéz máshogy értelmezni. Igen, a cikk könnyes szemmel másodjára olvasása után egyértelművé vált a helyzet. De ez lehetetlen! Nem dobhatják ki a trolikat! Rohantam a szobába és hívtam a BKV-t. Meglepődött ugyan a csaj a vonal végén, de kapcsolt valakit, aki megerősítette a hírt. Mondtam neki, hogy ez számomra elképzelhetetlen, de ő csak vidám hangon folytatta, hogy a járatok maradnak, ne aggódjak, továbbra is közlekedhetek megszokott útvonalamon, kizárólag a régi, piros (ki is mondta: piros, nem képzelődtem!) trolik lecserélése történik korszerűbb darabokra.

Szó nélkül lecsaptam, és az asztalra dőlve bőgtem, míg meg nem csörrent újra a telefon. Megpróbáltam összeszedni magam. Indész volt, közölte, hogy beszélnünk kell. Nem is lepődött meg, mikor azt válaszoltam, rendben, szakítsunk. Letettem és tovább sírtam. Anyám ébresztett, könnyes noteszről emeltem fel fejem, már egészen besötétedett. Azt feleltem, hogy szakítottunk Indésszel, aztán lementem egy klubba. Csak két ismerős srác volt bent, hívtak biliárdozni, de a második Unicum után, mondtam, hogy holnap suliba kell mennem, és leléptem.

Mentem két kört, aztán garázsmenet, irány haza.

Már nem sírtam. Álmomban sötét, éjjeli vízben búvárkodtam, nagy mosolygós szemű trolilámpák voltak a reflektoraink.

Másnap iskola helyett az Állatkertbe mentem, aztán utazgattam a városban. Beszélgettem egy vezetővel, aki nem is hallott még járművének lecseréléséről, de úgy tűnt, ha tudná sem nagyon érdekelné.

Vettem egy tekercs filmet, és másnapra nagy fotózós napot terveztem. Indészt mégiscsak felhívtam, pedig nem akartam, és beleegyezett, hogy velem tart (tőle tanultam meg jó képeket készíteni). Este szereztem egy bélyeget, és másnap teljesen betépve lógtunk a városban, ellőttünk 36 képet csak egymásról és drága trolijaimról. Szuper volt! Indész azt mondta, egyáltalán nem akart szakítani, csak komolyabb kapcsolatot, házasságot, gyereket. De ilyen világba, ahol nem lesznek nagyszemű, piros járgányok?

Azt felelte, hajlandó bárhova elköltözni velem, ahol trolik élnek. Ez felvillanyozott.

Pár nap alatt kikutattam, hogy Észtország ez a hely. Innen kezdve mindketten ebben a tudatban jártunk az egyetemre, és mindent erre építettünk. Egy évre rá mindketten beszéltünk észtül, állást szereztünk, és ideköltöztünk. Azóta sem mondtuk el senkinek, miért, anya is csak véletlenül küldhette épp ezt a fotót.

Budapesten akkor vonták ki a forgalomból behemót szerelmeimet, amikor már két hónapja itt éltünk, Észtországban pedig tavaly.

Tudtommal már sehol a világon nincs ilyen troli, csak a múzeumokban. Itt van helyettük a tenger és a sokszor megvetett boldog, családi élet.

 2002. októbertől-2003. január 1-ig

Kijárat...

Főoldalra...