Éjfél Kapitány
és a 
választások
Levél Éjfél Kapitánynak...

Miben más az idei választás?

Idén éreztem először, hogy a kampányok mögött határozott stratégia van, és a pártok nem elégednek meg a "válassz minket" jellegű semmitmondó plakátok nyakló nélküli kiragasztásával. Mindez nagyon is érthető, hiszen idén két kormányzásban már kipróbált alakulat csapott össze. Illúziói már senkinek sincsenek, a pártok már megmutatták, hogyan is intézik a dolgaikat. A puszta ígéretek a múlt ismeretében már kevesek lesznek. Valami többre lesz szükség, mégpedig olyasvalamire, amire a saját biztos táboron kívül is vevők lesznek.

Identitáskampány

Az MSZP jól látta hol van hátrányban. Hiába a médiatúlsúly, a  "szocialista" és a "baloldali" kulcsszavakat a közvélemény a jobboldal imponáló verbális fölénye miatt a kommunistával egyenértékű szitokszónak érzékelte. Meggyőződésem, hogy e verbális fölény nyomasztó volta miatt rejtőzködött a 4 évvel ezelőtti közvélemény-kutatások idején annyi MSZP szavazó. A párt identitáskampánya erre a lépéshátrányra fókuszált. Először szkeptikusan figyeltem a csapból is kifolyó piros négyzeteket. Annál azért felnőttebbek az emberek, hogy elég legyen pirosra plakátozni az egész várost. Sulykolhatnak hívószavakat, de ez így nagyon erőltetett, nagyon művi. A Cosmopolitanből kieső bulicd láttán kaptam csak fel a fejemet. Ezen a ponton ledőlt egy tabu, ahogy Gyurcsány Ferenc blogjával később egy másik. A tartalmuk teljesen érdektelen, de a tabudöntés ténye mindenképpen progresszív jelleget kölcsönzött a pártnak. Látható bizonyítéka volt ez annak az akaratnak és bátorságnak, amiről eddig csak beszéltek. Alig egy hónap leforgása alatt a városlakók számára az MSZP már nem volt sem összetéveszthető, sem összehasonlítható a valaha volt MSZMP-vel. A bizonytalan szavazók szemében az MSZP progresszív, haladó erőként kezdhetett a kampányfinisbe, ami a kampány további menetétől függetlenül óriási előrelépés volt az előző évekhez képest.

Depressziókampány

Az üzenet olyan egyértelmű volt, amilyen csak lehetett: "Rosszabbul élünk, mint 4 éve." Elementáris és egyszerű, teljességgel kódolatlan. A szisztéma napnál világosabb volt: a fekete plakátok a bizonytalan szavazókra fókuszáltak. Ez betalál - gondoltam rögtön. Kormányzati sikerkampánnyal ezek után hiába operál a baloldal. Kicsit később megpróbáltam magamat beleképzelni egy bizonytalan választó bőrébe.  Szóval, ha én megélhetési problémákkal küzdő bizonytalan szavazó lennék - szeretnék-e ezzel a lehangoltsággal azonosulni? Ha igen, tudnám-e kedvelni éppen azt, aki szembesít ezzel? Nyilván nem véletlen, hogy a fekete plakátokon épp csak megbújik az apró betűs Fidesz felirat. Kétesélyes ez a megközelítés.

A feketeplakátos kampány még csak a kezdet. Ha eléri a célját, akkor adott egy elbizonytalanodott célközönség, akiket ezek után a saját zászló mögé kellene állítani. Megjelentek tehát a narancs-fehér plakátok, vidám mosollyal, Fidesz logóval és a "Hajrá Magyarország" szlogennel. Próbálom magam ismét bizonytalan szavazónak érezni. Disco leírása jutott eszembe: "... mindennapjait úgy képzelem el, hogy otthon nézik a dvd-t a panelban, mama megfőzi a lecsót vagy a krumplistésztát uborkával. Kis seft, kamionról leesett plazmatévé, ilyesmik. Este meg gyúrunk." Hát, ha efféle szavazó vagyok is, az azért világos, hogy pénzem egy vidám mosolytól nem lesz. Hogy mitől lesz, azt viszont nem érzékelem sem a plakátról, sem máshonnan. Hogy mi a reklámozott Fidesz programja (már ha egyáltalán létezik) az nem jutott el hozzám. Ha valóban bizonytalan szavazó vagyok, akkor nem olvasom a sajtót, nem szemlézem a weboldalakat, pusztán a kereskedelmi média ér el. Ott érthetően le van egyszerűsítve a szisztéma: van a két nagyfőnök, elég őket megnézni. Egy szemüveges dúsgazdag menőjenőt látok, aki bátorságról, építésről, kormányprogramról beszél, illetve egy kokárdás újgazdagot, aki töpörödésről és országcsődről vizionál. Hogy miért ne válasszam Gyurcsányt, azt érzékeltették a fekete plakátok. De hogy miért is válasszam Orbán Viktort - hát az kicsit sem világos.

Bizonytalan szavazók

Az elemzők többsége szerint ez a réteg a legfontosabb a kampány szempontjából, sőt, egyenesen ők határozzák meg a végeredményt. Kik ők és mire vevők? Panelprolik, nyugdíjasok, munkanélküliek, vagy épp ellenkezőleg? Amelyik oldal jobban tudja a választ, annál az előny. Wermer András (Happy End) szerint a városban lakók, a fiatalok és a magasan iskolázottak készek elhagyni pártjukat, ha az hibázik. Bruck Gábor (Sawyer Mill Group) szerint ez misztika, mert könnyedén befolyásolható bizonytalan szavazók gyakorlatilag nem léteznek, sőt, a szavazók sokkal tudatosabbak és felnőttebbek, mint azt gondolni szoktuk.

Ha az emberek az eddigi rutin szerint szinte gondolkodás nélkül készek elzavarni a kormányt egy jobbat ígérő oppenensért, akkor a depressziókampány tarol.

Ha az emberek  úgy választanak kormányt, ahogy cipőt, böngészőprogramot, vagy autót, akkor a közel azonos technikai paraméterek és ígéretek helyett az ismertség és imázs fog dönteni.

Vasárnap este

Villámgyorsan számlálódtak össze a fékezett habzású második forduló eredményei. Fordulat és meglepetés nélkül történt pontosan az, amit az első forduló is jelzett. A depressziókampány ha el is bizonytalanított, de megnyerni semmiképpen nem tudott jelentős tömegeket. Gyurcsány Ferencnek ugyanakkor sikerült amit pár éve még senki sem gondolt volna - progresszívebb, lendületesebb, keményebb vezetőnek mutatkozott mint a valaha progresszívnek, lendületesnek és keménynek megismert Orbán Viktor, és ez meghozta a győzelemhez szükséges szavazatokat.

Vége a cirkusznak - vissza mindenki a munkához!

Van véleményed? Szólj hozzá!
Írtam a 2002 évi választásokról is anno... Olvasd el!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...