Sziget 2003...
A Sziget mellett a kívülálló sem mehet el csak úgy, taxisofőrünknek például a szeme se rebben, amikor félüveg sörrel a kezünkben vetjük be magunkat a hátsó ülésre és bemondjuk a címet. Máskor ez azért nem lenne ilyen magától értetődő. A jegyért való sorbanállás közben csak a rutin fenntartása végett ismerkedünk meg kiskorú rojtos Rozival és Gizivel. Méret alattiak, így visszadobjuk őket. A törvény az törvény.
A Mokkacukánál
felszedjük Zero ügynököt, két aznapi üdvöskét és két korsó sört.
Csalánra pisiltek vagy mi, mert elrángatnak minket a csocsótól, ahol
nagyon gyorsan vagyok kénytelen elkalapálni Szabit - csak a rend kedvéért.
A nagyszínpad mögötti privátkarámba száguldunk, Zeronak egyetlen
telefonja csodákat művel, pillanatokon belül mindnyájunk nyakában ott
fityeg a sajtóbelépő. A legenda szerint itt még a Toi Toiban is halk
klasszikus zene szól... Az aktuális fellépő Massive Attack emberes csúszással
kezd csak, nyilván most támogatják fel az énekest és nyomják be neki
az adrenalininjekciót, hogy színpadképes legyen. Ezidő alatt váltott
szpíkerek bizonygatják a tömegnek, hogy a zenekar itt van és hamarosan
fellép. Hiszi a piszi. Aztán tényleg rázendítenek, jobbról megerősítenek
- igen, ezek ők. Megnyugszom, akkor még én is lehetek rocksztár.
Tudom, persze, az se fenékig tejfel, állandóan a bőrgyogyó nénihez járni
injekcióra, az elvonóról nem is beszélve, de hát valamit valamiért.
A vodka - icetea rendelésemre végre megérkezik egy jägermeister és
egy pisilangyos palackos tea (Zero csak később, ámde igen hangosan
fogja észrevenni, hogy ötezrest adott a pultoslánynak ezres helyett,
aki azt magától értetődően le is nyúlta). Az idő huss elrepült, húznunk
kell Laibachra.
Borzalmasan sok ember mindenütt. A sötét ellenére is olyan intenzívek az ingerek minden irányból, hogy nem tudok hová nézni - vidéki kislány érezheti így magát a Keleti pályudvarra érkezvén. A marketingesek rendesen kitettek magamért, de részemről az egyetlen brand ami megmaradt, az az Algida jégkrém volt. Persze nem vettem.
Már látótávolban a Wan2 színpad. Zero ügynök tigrisugrással hárítja a sövényakadályt, amit már csak későn vett észre. Fünf komma acht, fünf komma neun. Feltámogatjuk. Az ijedtségre sültkolbászt eszünk mustárral.
A Laibach nem sokat
szerelt át a NATO turné színpadképén: a csikófrizurás dobosfiúkat
lecserélte usankás doboslányokra. A zenekar, a színpadkép, a mozgás,
a háttérmozi és minden más maradt a régiben. Sokat mondjuk nem látok,
a Csernobil után született gyerekek igen magasra tudnak nőni, és nem
restek elémállni. Ami a zenét illeti, ezúttal a szlovéniai fiúk némileg
elvetették a súlykot - egyetlen slágerüket sem játszották el. Ein,
zwei, drei. Csak új számok mentek, meglehetősen egy kaptafára. Szabi
szerint nyilván a szerződés kötelezi őket, hogy ennyi pénzért nem játszhatnak
jó számokat ;-)
A bulinak szemmel láthatóan vége van, a legtöbb hely már bezárt, lebont, vagy éppen csomagol, pusztulás a köbön. Egy két mókás hely ugyan még működik, a Lelkisegély sátornál érezek is valami furcsa késztetést, hogy bemenjek és segítsek valakinek, aztán persze hagyom a fenébe, miképpen az egész szigetet is. A végeláthatatlan Citytaxi sor helyett a Hiéna Taxitárság minőségi autóját választjuk, ami egyes tarifával szívesen hazafuvaroz minket. Mindegy már. Menjünk. Aludjunk...
Van már Sziget 2006 is. Elolvasod?
Van már Sziget 2005 is. Elolvasod?
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása? Kattints!