Túlélés a BKVn Ez az írás nem a bliccelést népszerűsíti. Aki a nélkül akar valamihez hozzájutni, hogy megfizetné az árát, az nem rendes ember (vö: semmit se adok, csak elveszek...). Éjfél Kapitány rendes ember lévén megveszi a bérletét, mert sokat közlekedik a városban. A túlélésnek az a lényege, hogy még az előtt kell megtanulni a fortélyait, mielőtt szükséged lenne rájuk. Legyél becsületes, de készülj fel azon szükséghelyzetekre, amelyeket a sors neked tartogat. Elég csak azt elképzelni, hogy kiesik a bérleted a nadrágzsebedből és megbújik a kanapé mellett. Másnap a nagyvárosban máris űzött vaddá válsz, aki újabb jegyek megváltásával duplán fizet, vagy felveszi a küzdelmet a nagyváros ragadozóival... Az ilyen helyzetekben, amikor hirtelen önhibádon kívül szorongatott helyzetben találod magad, alapvető, hogy képes légy magad megvédeni. Fontos viszont, hogy ezt a tudásodat ne tudatos helytelenkedésre használd. Megelőzés Mindenekelőtt kerüljük az ellenőrrel való találkozást. Tartsuk nyitva a szemünket. Járműre való felszállásnál a megálló hátsó részében várakozz, így a beérkező járművet át tudod látni, van-e rajta ellenőr. Ha már fenn vagy, minden új megállónál figyelmesen pásztázd a felszállásra várakozókat, akadnak-e köztük gyanúsan ellenőr külsejűek. Ne számíts arra, hogy hivalkodó piros karszalagot viselnek, de kis rutinnal meglehetős pontossággal felismerhetőek. Árulkodó jel a hónalj alatt szorongatott kis bőrtáska és a kék bkv formanadrág. Ha azonosítottad az ellenőrt és az a te kocsidba száll fel, okosabb ha te azonnal leszállsz. Jobb a békesség. Kikerülés Ha ellenőrrel találod magad egy kocsiban, még korántsem veszett el minden. Mindösszesen egyetlen megálló erejéig kell kitartanod és elkerülnöd a találkozást. Az utas sok, az ellenőr kevés, lehet, hogy ez apró helyezkedéssel szinte magától is sikerül. Az ellenőr alapvetően erőszakos alkat, még ha udvariasan is teszi a dolgát. Viszont éppen azért, mert hálátlan közegben dolgozik, pontosan tudja, hogy számára sem veszélytelen egy esetleges konfliktus. Az ellenőr célja egy kocsiban egyetlen bliccelő elfogása. Ha ez teljesült, a többiekkel már nem is foglalkozik. Az ellenőrnek - érthető okokból - az a stratégiája, hogy a potenciális bliccelők közül a "leggyengébbet" válassza ki, miképpen a vadászó oroszlán is a leggyengébb antilopot próbálja kiszakítani a csordából. Ha a kocsiban egy sörösüveget szorongató testes rocker, egy csapat Moszkva téri feketemunkás és egy szemüveges kockásinges fiatalember utazik, nem kétséges, hogy melyikükhöz lép oda először. A kikerülés legfontosabb szabálya tehát, hogy ne tűnjél könnyű prédának. Fontos, hogy soha ne teremts szemkontaktust az ellenőrrel. Neki kell felszólítania téged, hogy mutasd meg a jegyed. Ha nincs szemkontaktus, ha tudomást sem veszel a karszalag előbukkanásáról, a megszólításod máris problémát jelent majd a számára. Ezzel az apró trükkel máris nem te vagy a könnyű préda, hanem azok, akik ijedten kotorászni kezdenek a táskáikban és zsebeikben. Ha e mellé még szigorú, elutasító, ijesztő arckifejezést is öltesz, máris legutolsó leszel a sorban, akikhez külön odalép. Sőt. Ha az öltözéked és a testfelépítésed megfelelő, akkor egyáltalán nem is lép oda. Én azt tekintem a legnagyobb sikernek, amikor hosszú fekete bőrkabátomban olyan kisugárzást produkálok, hogy az ellenőr egyszerűen kihagy a sorból :-) (Ezt a képességet érdemes még idejekorán begyakorolni, érvényes bérlettel a zsebedben.) A metróállomások stratégiai pontjain csatárláncot alkotó ellenőrök esetében hasonló az alapelv. Itt mindenképpen engedd magad elé a többi utas nagy részét, őket fogják majd előtted feltartóztatni, te pedig nemes egyszerűséggel felemelt fejjel, határozottan és sietve vonulj át a jobbra és balra szorgoskodó elfoglalt ellenőrök között. Itt nem az ijesztő kinézet a célra vezető. Ebben a helyzetben az a lényeg, hogy olyan természetességgel vonulj sietve, mint akinek zsebében van a jegye, csak nincs ideje, módja vagy kedve elővenni. Amíg az előző helyzetben a fekete bőrkabát, addig itt a fehér ing és nyakkendő könnyíti meg a dolgodat. Az áttörési pontot úgy válaszd meg, hogy a teljesen elfoglalt ellenőrök között lépjél át, minél távolabb a prédára várakozóktól. Fontos, hogy az esetlegesen hozzád, vagy utánad szóló ellenőrről ne végy tudomást. Kifejezetten haladóknak való az a módszer, amikor egy tetszés szerinti használt jegyet tartasz a kezedben és azt lefegyverző mosoly és "Csókolom!" kíséretében átadod az ellenőrnek, de úgy, hogy nem lassítasz. Az ellenőr bal kezében kis táskája, jobb kezében az érvénytelen jegy, arcán pedig a buta csodálkozás, ahogy egyre távolodó hátadat nézve próbálja feldolgozni a hirtelen eseményeket... Konfrontáció Szerencsétlen esetben, ott állsz az ellenőr előtt és felszólítása ellenére nem tudsz felmutatni érvényes jegyet vagy bérletet. Két lehetőség kínálkozik a folytatásra. Az egyszerűbb beismerni a vereségedet és megadni magad. Ha kifejezetten önhibádból nincsen jegyed, bérleted, ezt diktálja az etika is. Ha viszont önhibádon kívül kerültél ilyen szorult helyzetbe (másik kabátodban maradt a bérleted, vagy nem működött a jegykiadó automata), akkor elfogadható a szembeszegülés is. Ebben az esetben igen határozottan, de mégis halkan, feltűnést nem keltve egyetlen szót mondjál neki: "LESZÁLLOK." Fontos, hogy szemkontaktust ekkor se jöjjön létre, nézz magad elé és mint mindenre elszánt Markó utcai szökevény ejtsd ki a bűvös szót. Bármit válaszol, rövid hatásszünet után ismételd meg teljesen azonos tónussal: "LESZÁLLOK." Ezzel határozottan jelzed, hogy törvényen kívül helyezed magad, hogy eltökélt és nehéz eset vagy és azt is, hogy nem akarsz balhét, azaz presztízsveszteség nélkül lehetővé teszed számára, hogy továbblépjen és más áldozatot válasszon. Fontos: Semmiképpen se próbáld megbeszélni a dolgot! Ne keress kifogást, ne próbáld megmagyarázni. Az ellenőrök pontosan ki vannak képezve minden hasonló helyzetre és semmiképpen sem fognak kivételt tenni veled. A reménytelen próbálkozásoddal viszont azonnal gyengeségedet mutattad ki, amitől csak felbátorodik és ettől a ponttól fogva bizonyosan nem ereszt a markából. Meg kell jegyezzük: nem sportszerű megoldás a szorongatott helyzetből hazugsággal kivágnunk magunkat és bediktálnunk Kala Pál nevét a magunké helyett. A hazugságnak nincsen helye egy olyan küzdelemben, amit férfi módjára csinálunk végig, különösen nem akkor, ha a tét mindössze ezervalahány forint. Éles szem, gyors döntések, ügyes helyezkedés, önuralom, bátorság, ravaszság, jó kiállás, ez az eredményes túlélő eszköztára. A hazugság méltatlan. Szervizbe vittem az autót, lejárt a forgalmim. Hazaindulok, három trolimegállóra. Bérletem is épp lejárt, veszek majd újat az Oktogonon, mint mindig. Most mindenesetre utazni fogok. A megálló tiszta, elég az érkező kocsit alaposan átnézni, még ajtónyitás előtt. Ellenőrmentesnek tűnik, sehol sincs csoportosulás. Felszállok, gyors második körülnézés (doublecheck), OK. Első megálló, lassítás. Most kell végignézni a megállót. Jobb lenne, ha most az első ajtóban állnék, de a másodikban vagyok. Minden rendben levőnek tűnik. Ajtó csukódik, hoppá, az első ajtón felszálló fehérblúzos középkorú hölgy mégis piros karszalagot villant... Gyors elemzés. Egyedül van. Ha többen lettek volna, azt a megálló scan felderítette volna. Közel van, kevés az utas. Elmozogni nem lehet feltűnés nélkül, sőt a mozgással csak felébreszteném a vadászösztönét. Ugyanakkor nem tűnik túl erőszakosnak, és nincsen erőfölényben sem. A konfrontáció elkerülhetetlen. A tankönyv szerinti eljárást választom, a konfliktuskerülő dominanciát. Megadom neki az első esélyt, hogy jobb áldozatot találjon: az ajtónál állva, az ajtó felé fordulva, sötét napszemüvegben, mozdulatlanul várom. A tökéletesen elutasító pozíciót észrevétlenül és nem hirtelen veszem fel, nem veheti észre, hogy védekezésre kényszerültem. Most nemhogy szemkontaktust nem tud teremteni, de még a megszólítással is problémája lesz, mert nincs a látóteremben. Elszalasztja az első esélyét és standard módon megszólít. Adok neki egy második esélyt, nem reagálok. Barátságos homokszínű nadrágomban és pólómban azonban könnyű áldozatnak vél és folytatja. Most némi hatásszünet után fejemet alig észrevehetően csak jelzésértékűen elfordítom - továbbra sincs a látómezőmben - és fogaim között szűrve, halkan, de nagyon határozottan kimondom a kulcsszót: "LESZÁLLOK." (vö: Jedi erő alapfokú alkalmazása) Megleptem, de jó kiképzést kapott és nem adja fel. "A megállóig még van időnk" mondja. "Ez egy szolgáltatás amit igénybe vesz..." és hasonló teljesen racionális érvekkel bombáz, könnyed felvilágosító hanglejtéssel. Nagyon nehéz megállnom, hogy természetemnél fogva mosolyogva ne adjak neki igazat, és ne vázoljam neki a helyzetet, de ez most alapvető hiba lenne. Nem, nem, nem szabad párbeszéddé eszkalálni a monológot. Ki kell tartani a szünetet, hosszan. Majd a lélektanilag alkalmas pillanatban válaszolni kell neki. Fejem épphogycsak elfordul, és halkan de agresszíven kijelentem: "LESZÁLLOK." Váratlan fordulat - számára legalábbis. A megálló már vészesen közelít, ideje már nincsen új áldozatot keresni, talán ezért nem adja azonnal fel. Szíve szerint viszont már megtenné, mert innentől már mindkettőnk számára világos, hogy nincsen jelentősége a részéről elhangzó továbbra is udvarias és helyénvaló mondatoknak: "A tej és a kenyér sincsen ingyen. Ez pedig 1500 Forint a helyszínen...". Már nincs más teendő, mint a hátamat mutatni neki. Ez egyrészről fizikailag kockázatos, másrészről éppen ennek a kockázatnak a felvállalása jelzi egyértelműen a metakommunikációban, hogy mennyire nem tartom ellenfélnek, mennyire nem tartok tőle. Az idő lejárt, a busz fékeztével mormogva, de még mindig imponálóan udvariasan ellép tőlem. Én pedig a troliról. Kényelmesen, határozottan, nyugodtan. Nincs harag, tesszük a dolgunk. ViDe0 továbbgondolta mindezt és érdekes meglátásokat fűzött mindehhez "Adalékok a BKV-ellenőrök természetrajzához" című írásában. Figyelemre méltóan elemzi az ellenőrök mimikrijét, az általuk követett stratégiákat és végül a lamarcki evolúció szép példájaként foglalja össze tapasztalatait. |
|