Éjfél Kapitány
Pepe LePunk
Gene Simmons
|
Kéthetente egyszer Pepe LePunk, a popsztárok réme felkerekedik, hogy
készülő könyvéhez ("Nem Belgiumban kezdődött: rocktörténelem benelux
szemmel") anyagot gyűjtsön tőlük, és feltegye azokat a kérdéseket,
melyekre a legkevésbé válaszolnának. Ezen a héten: Gene
"KISS-titkár" Simmons |
(Helyszín: Gene Beverly Hills-i villája. Shannon Tweed a háttérben
kávét főz, a gyerekek épp indulnak a suliba. Indul a szalag...)
PEPE: Mikrofonpróba, ha. Itt ülök a KISS zenekar basszgitárosának
házában. Velem szemben ül az ördög...
GENE: A Démon.
PEPE: Mi?
GENE: Démon, ember! DÉMON!
PEPE: Nagyon, én is azt mondani. Tehát velem szemben ül a Démon, alias
Miszter Kígyónyelv,-
GENE: Hosszúnyelv!
PEPE: ...maga Gene Simmons, az Ezerarcú Férfi.
GENE: Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy csak és kizárólag a
belgiumi rajongók kedvéért vállalom ezt az interjút. A KISS, mint olyan
mindig is a rajongókról és a rajongóknak szólt. Nem ők a kiválasztottak,
hogy nekik játszhattunk, hanem mi, hogy egy ilyen fanatikus
rajongótáborunk van. Még tisztán emlékszem a belgiumi koncertsorozatra.
Mi voltunk akkor és ott a legnagyobb dolog, amit Belgium csak láthatott....
PEPE: Ha! Nem egészen. Én például nem is tudom hol és mikor volt az a
bizonyos koncert...
GENE (kizökkent): Micsoda?
PEPE: A koncertetek. Hol és mikor volt?
GENE: Tudja a halál. Gondolod, hogy minden koncertre emlékszem?
PEPE: Épp az imént mondani, hogy tisztán emlékezni koncert,
közönség... lenni legnagyobb...
GENE: Persze hogy azok voltunk. A KISS mindig a nagyságról szólt, és a
rajongókról. Tipikus amerikai zenekar és tipikus amerikai sikertörténet
a mienk: egyszerű emberek énekelnek egyszerű embereknek egyszerű
dolgokról...ez tett minket a legnagyobbá.
PEPE: Mon Dieu1! Te lenni az nekem, mint üveges tótnak hanyattesés.
Állni le a sóderral és mondani pontosan hol volt az a koncert! Merde2!
GENE: Úgy emlékszem, valamikor 1992 táján...
PEPE: Ah, emlékezni. Hajnali egykor beestünk kocsma haverokkal, látni
négy kifestett ember, játszani számok... nyomatni klasszikusok... Love
Gun, Louie Louie, Smells Like Teen Spirit. Nagyon HOT volt. Nem semmi
hogy írtatok dalt a tizenéves szellemek szagáról...
GENE: Mi a túróról beszélsz, öcsi? 1992-ben már rég maszk nélkül
játszottunk! Amit te láttál, az valami tribute-zenekar volt, akik a mi
számaink mellett pár más szart is játszottak! A KISS sose játszotta
mások számait!
PEPE: De igen, de igen! Ti ellopni Beach Boystól a Then I Kissed Hert,
és újraírni! Sőt! Átírni még Kissin' Time, sőt God Gave Rock'n'Roll To
You is! Sacrilége3!
GENE: Rendben, oké. Ezeket a dalokat tényleg feldolgoztuk, és
megváltoztattuk olykor a szövegüket is. De csak és kizárólag azért, mert
a régi szöveg elavult volt, és nem akartunk szart adni a rajongóinknak, érted?
A KISS mindig is a rajongókról és a rajongóknak szólt...
PEPE: Nem azért változtattok a szövegen, mert akkor társszerzőség? És
mert akkor nem csak ti fizettek, hanem ők is nektek?
GENE: Igen...nem! NEM!
PEPE: Dehogyisnem! KISS csinálni ugyanazt mint Boney M!
GENE: Na idefigyelj! Eddig türelmes voltam és megértő, de ennek vége.
Tudom mi a baj a magadfajtával. Semmi sem jó nektek. Emlegetted a Smells
Like Teen Spirit-et. Hát én meg emlékszem, amikor az a hülye Cobain
odajött hozzám autogrammért. Oda meg visssza volt a KISSért. Nem lepett
meg: én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szerette volna a
KISS-t. Minden épeszű amerikai szerette a KISS-t. De ez a Kurt gyerek
annak ellenére, hogy KISS-rajongó, mégis full hülye volt. Szaxofonnak is
nézte aztán a vadászpuskát. Lúzer. Nekem sose tetszett ez a James
Dean-féle stílus. A hülyék meg az izgágák odavesznek. A barátnőik meg utána
velem fognak hálni... Te nem játszol véletlenül egy ilyen alternatív
zenekarban?
PEPE: Nem. Én lenni híres bootleg DJ, álnéven.
Hell On Steele Wheelz,
és ha már így megtörtem jég, lenne egy kérdésem...
GENE: A DJ az nem zenész. Ahogy a dobos sem az. Peter Criss is
ugyanezzel a szarral jött nekem...hogy tud hangszeren játszani. Csakhogy
a dob az nem hangszer, és a lemezjátszó sem az. Egyébként meg mi a lósajt az
a bootleg?
PEPE: Venni egyik szám alapja, rárakni másik szám éneke. Nagyon
izgalmas. Megreformáljuk a partiszcénát.
GENE: Milyen part, milyen széna? Egyébként meg ez is csak egy divat,
ami majd elmúlik. És utána visszajön a KISS, és a KISS Army létszáma
megkétszereződik... a hair metalé a jövő...
PEPE: Te lenni nekem egy real pain in the ass. Nekem lenni fontos kérdés.
GENE (felderül): Lúzer vagy te is, de azért csak lökjed...
PEPE: Én vennék híres KISS szám. Rátennék rap. Szám szólni kis
szerszámú férfiról. Tiéd zenekar szerepelni karácsonyi mix. Mit szólni
hozzá? Én már megnyerni célnak egy híres pornósztárt is...
GENE: Na, akkor szép sorjában. Először is, én nem adok engedélyt
semmilyen KISS-szám szétszedésre. A KISS egy bejegyzett védjegy...
PEPE: Engedély nem is kelleni nekem. A bootlegnek lenni lényege éppen
ez! Hogy nem lenni legális!
GENE: ...másodszor, az én szerszámom éppen
hogy nem kicsi. Tehát két
okot is mondtam, ami miatt a te mixed nem jöhet létre...
PEPE: Ha te mondani nem kicsi szerszám, én elhinni, nem rohangálni
logarléccel...
GENE: ...harmadszor pedig, a pornó a lúzereknek való. Mint az a Cobain
gyerek is: túl sok Stephen Kinget olvasott, és nem élte ki magát. Bele
is fújt aztán a puskacsőbe. Bezzeg a felesége még mindig itt van. Ő
csinálta jól. Te meg mi a fenén röhögsz, öcsi?
PEPE: ...hahahahaha. Te mondani, hogy pornó lenni lúzereké?
GENE: Igen.
PEPE: Furcsa ezt hallani nekem.
GENE: Idefigyelj. Több mint négyezer nőtt vittem ágyba...
PEPE: ...és mindről fotót is készítettél, albumba. Ez nem pornográfia?
GENE: Nem! Ez egy betegség...
PEPE: ...vagyis, ferde hajlam? Voyeurizmus? Filozófia a budoárban,
igen?
GENE: Nem. Nem! Nézd, én szerettem dokumentálni a dolgaimat. Ennyi!
Egyetlen gyereke voltam anyámnak, aki egyedül nevelt engem. Anyámnak
nehéz élete volt. A legjobbat akarta nekem. Én voltam a mindene. Nekem meg a
zene és a szex lett a hitvallásom. Én ebben éltem ki magamat. Semmi
drog, semmi pia. Csak a szex és a rock and roll! És már ez is a múlté!
Folytathattam volna, ha akarnám, és akkor ma már tízezernél tartanék!
PEPE: Semmi kétség, és már most akkor azt is tudom, miért nevezted
magadat Gene Simmonsnak... Gén Simon, érted, GÉN, hahahahahahahahaha...
GENE: Nem! Az elnevezés a Beatles-rajongásomra vezethető vissza! John
Lennon, Paul McCartney-Gene Simmons, Paul Stanley! Ennyi, nem több!
PEPE: ...hahahahahahaha. Simon Gén lenni szórakoztató ember!
GENE: Te viszont egy igazi seggfej vagy, öcsi! Itt ül előtted a világ
legnagyobb rockzenekarának basszusgitárosa, és csak az idejét rabolod!
Mit is mondtál, honnan jöttél? Csak hogy tudjam, hova ne menjen a KISS
koncertet adni...
PEPE: Emlékezeted szelektív mint elefánté. Én jönni Belgiumból, de már
élni Budapesten. És tudni magyarul is.
GENE: Eddig ez az egyetlen jó tulajdonságod. Én magyar származású
vagyok, tudod? És nem is felejtettem el az anyanyelvemet! A magyarok
szerencsére nem mind olyan lúzerek mint te vagy. Többször is jártunk
arrafele. Sőt! Tisztán emlékszem a budapesti koncertekre. Fantasztikus
közönség, fantasztikus hangulat, és a magyar lányok gyönyörűek-persze ezt
csak mondom, hiszen már túl vagyok a szoknyavadász korszakomon, és bár
Shannonnal nem vagyunk házasok, mégis úgy érzem, itt és most
megállapodtam, mindenem megvan...
PEPE: Visszatérnék a fotók témájára...
GENE: Ki nem szarja le őket? Megfelelő időben voltam a megfelelő
helyen! Nem voltam egy Adonisz, de kit érdekelt? Több mint négyezer nőm
volt, öcsi! És tudod mi volt a legjobb? Hogy volt aki ragaszkodott ahhoz hogy
a sminkem fent maradjon, még a hálószobában is! Annyira...
PEPE: ...annyira ronda voltál?
GENE: Igen. NEM! Hanem mert annyira szerették a színpadi karakteremet!
Gene Simmons, a Démon, ez voltam én!
PEPE: Tehát nem téged szerettek, hanem azt, akit alakítottál a
színpadon...
GENE: Idefigyelj, te most interjút akarsz tőlem, vagy csak b***akodol
velem? Budapestet légmentesen le kellett volna zárni, ember! Tudod,
milyen ritkán jönnek hozzátok ilyen sztárok, mint mi?
PEPE: Persze. Amikor Amerikában a kutya sem kíváncsi rájuk.
GENE: Ez nem igaz.
PEPE: De igen. Te magad írtad le az önéletrajzodban.
GENE: Na jó, leírtam. Bevállaltam, mert őszinte voltam. A KISS az
őszinteségről szól, arról, hogy a rajongók... Leírtam, tehát ha úgy
tetszik, van benne igazság. De kit érdekel? Nem ez számít! Hanem hogy még
Magyarországon is van egy KISS tribute band, ember! Rád meg a kutya sem
fog emlékezni. Mi voltunk a legnagyobb dolog, amit akkor Magyarország
láthatott...
PEPE: ...no azért nem egészen, mert a sebészek már javában dolgoztak
Monique Covet műmellein, hahahahahahaha...
GENE: Csezmeg, már megint kezded?
PEPE: ...hahahahaha. De elég a szórakoztató megjegyzésekből. Lassan
vége az interjúnak.
GENE: Hála az égnek.
PEPE: Még csak annyit kérdeznék, sötétség fejedelme: hogyan zajlott le
a viszonyod Cherrel és Diana Ross-szal?
GENE: Korrektül. A kölcsönös tiszteletre épült mindkét kapcsolat. Amit
a könyvemben olvastál erről a két nőről-mind igaz. Teljesen más nők
voltak, mint akik a koncert után, előtt, vagy a limuzinban...
PEPE: ...meg a fotókon.
GENE: Igen. Ez két kivételes nő volt. Nem is mondhatok mást róluk.
PEPE: Róluk is készítettél fotót? Berakni albumba? Esetleg kiadni
könyvben?
GENE: Azt hittem megjött az eszed, de látom kár rád beléd minden.
Egyébként meg semmi közöd hozzá... de csak hogy tudd, annyira a bizalomra
épült mindkettejükkel a kapcsolat, hogy mindketten tudtak a fotókról.
Ahogy Shannon is. És elfogadták. Egyébként meg Shannon is meg én is
szerepeltünk a Playboy címlapján. Hány kölyök mondhatja el, hogy MINDKÉT
szülője szerepelt a-
PEPE: És mit gondolsz, ők nem csináltak a pasijaikról felvételeket?
Vagy gipsz-szobrocskákat? Plaster caster, igen?
GENE: Nos, én nem tudok róla. De szerintem nem, az nem az ő stílusuk.
Ők egy másik "class", ahová a magadfajta...
PEPE: Nos, köszönöm. Végezetül, utoljára megkérdem: hozzájárulsz-e,
hogy KISS-számot mixeljek a rövid szerszámú férfiról, karácsonyra?
GENE: Mondtam már hogy nem.
PEPE: Nagy kár. Csak mert gondoltam, előbb megkérdezlek, mielőtt a
sajtóhoz mennék...
GENE: A sajtóhoz? Mivel?
PEPE: Nos, mielőtt idejöttem volna, felkerestem Chert és Dianát. Sokat
beszélgettünk a régi szép időkről. Meséltek a fotóidról is. Sőt, voltak
olyan kedvesek, és másolatot csináltak az övéikről...
GENE: MI?
PEPE (két borítékot vesz elő): Tessék. Íme. Nem tudom, mi legyen velük,
az igazat megvallva. Mert bár az oroszlán ma már fogatlan, a régi
hőstettek iránt talán még volna érdeklődés...
GENE (végignézi a fotókat): URAMISTEN...
PEPE: La, akkor én már megyek is...
GENE: Állj meg, te belga strici. Ne menj sehova...
PEPE: Nem aggódni te! Én csak menni papír. Szerződés. Engedély. Te
aláírni. Én összerakni karácsonyi szám, kis bottal járó férfiről. Igen?
GENE (megtört hangon): Igen....igen.
1 mon dieu! [e: mon győ] fr
istenem!
2 merde fr
szar
3 sacrilége
fr szentségtörés
Bejött? Van itt még több Pepe interjú is...
|