Éjfél Kapitány mozizik

Éjfél Kapitány mozizik

A következő filmeket nemcsak láttam, nemcsak összefoglaltam, de lelkesen ajánlom is őket!

 

Olympia Leni Riefenstahl

Képes voltam beszerezni a tízméteres kábeleket, hogy az Appleseedet és az avi formátumban beszerzett Olympiát normálisan a nagytévén tudjam megnézni. Sör, süti, ropi, adjuk meg a módját!

Házimozi

- Hé Leni, nem látom a futókat!
- Biztos a Göbbels tett neki keresztbe...

Merci és Para Zita nevetgéltek így egy némileg távolról fényképezett gátfutó jelenetnél. Az önéletrajz szerint a rendezőnő nem csak a korabeli technológiai korlátokat feszegette az elképzeléseivel, de maximalizmusa a szervezőket is alaposan kifárasztotta. Többek között éppen ez adja a film értékét is, hogy a rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt sikerült annyi hasznos anyagot felvenni, amiből végül két nagyfilmet is összevágtak. Mai szemmel teljesen hihetetlen, hogy Leni az olimpia helyszínén kérte meg a sportolókat, hogy egy-egy beállított jelenet erejéig vegyenek részt a filmben, amibe azok többsége szívesen bele is ment. Ma az ilyesmit nem tudném elképzelni.

Szépen megkomponált minden. A némileg elnyújtott görögös bevezető végén a szobrok helyét izmos atléták és hosszú hajú tornászlányok veszik át. A fiúk futnak, vadásznak, csikófrizuráik helyesek, izmaik imponálóan kidolgozottak. A lányok nem szégyenlős jeleneteket adnak elő közösen, ami leginkább a Wolfenstein kastély környéki okkult rituálékra emlékeztet, ahol is a legendás videojátékban az SS Paranormál Divízió női boszorkánymesterei az örökkévaló I.Heinrich királyt élesztették fel a sírból. Mint Blazkowicz különleges ügynök, természetesen saját magam is taccsra vágtam a jó erőben bár némileg oszlóban lévő nagyurat – de ez egy másik történet. Harmadszorra néztem végig az Olympia elejét, amikor kapcsoltam, hogy az olimpiai láng a meztelen lányok öléből gyúl, hogy aztán a következő blokkban egészen a berlini stadionig jusson el. Bár Leni nőiességéről megvan a magam lesújtó különvéleménye, úgy fest, hogy a világot mozgató két P elméletéről azonos a véleményünk...

A Fest der Völker (1) , azaz az első rész az atlétikára koncentrál. Láthatjuk a magasugró Ungarint, Csák Ibolyát, ahogy elhozza az aranyat, és hallhatjuk a magyar Himnuszt, amit a szokásos tempónál jóval feszesebben, gyorsabban játszik a zenekar. Így is jól hangzik, talán még jobban is. Az atlétika sosem hozott igazán lázba, a lelkes szurkolókat mutató vágóképeket figyelem inkább. Várakozásaimmal szemben Leni kisasszony nem csak a német győzelmeket dokumentálta, hanem szépen kiegyensúlyozott dokumentumfilmet csinált, még a Hitlert 4 aranyéremmel felbőszítő fekete Jesse Owens is méltó módon van megörökítve. Mai szemmel nézve, amikor egy vidoklipnyi idő sem jut mindenre, elképzelhetetlen, hogy egy hasonló dokumentumfilm három és fél órás legyen. Az első résszel számomra véget is ért a film, talán majd később előveszem a második részt...


1 Fest der Völker ném A népek ünnepe