Éjfél Kapitány
nyár 2010
x
2010 Nyár
Ez azért bizarr, hogy a homokos parton csini, egyenpólós pincérlányok cikáznak. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki annyira sznob legyen, hogy ne maga menjen a tíz méterre lévő italospulthoz, de ahogy körbenézek, a helyi közönségnek ez rendben lévő dolog. Dübörög a tuc tuc zene, szinte menekülünk a vízbe. A Balatonnak ezen a szakaszán nem a sörpocak és nem a sivalkodó kisgyerekek a jellemzőek, hanem a tutti szteroidokkal telepumpált bicepszek és szilikonnal pótolt cicik. Aki nem elégedett az alakjával, jobb ha máshová megy, mielőtt az egója maradandó károsodást szenvedne.
Milyen meccs ez itt a tévében? - kérdem a béötvenkettesemet kihozó pincérnőt. Ez a világbajnoki focidöntő feleli. Nahátaz nem érdekel. Hozzon inkább még abból ez epres koktélból kettőt!
A hosszú-hosszú folyosóként egymásba nyíló nagy termekben szinte sötét van, de a rafináltan rejtett apró fények láthatóvá teszik az egymásba feledkező alakokat. Az alkalminak tűnő párok és csoportok már a vetkőzés és simogatás fázisában vannak, folyamatosan mozgó sziluetteket látok a gyér fényben, de a sötét sarkokba nem látok be... Nem állok meg, követem a szőke nőt, akivel jöttem, és nézem, ahogy egy idő után kiemel egy szélesvállú kékszemú hapsit. Vágás, a következő jelenetben már egyedül vagyok, és éppen alaposabban körbenézek. Inkább sminkjüket igazító kurvákat látok, mint kalandvágyó amatőröket, végül nem is tudom kiket szólítok meg. Azt se tudom mi történik, csak a hajnali zárójelenetre emlékszem homályosan, ahogy olyan maximálisan elégedetten menni készülök, és egy kerti széken ülő lány írja fel éppen kis cetlire a telefonszámát. Mirelit garnélarák ízét érzem a számban... Furák ezek az álmok, és itt a balatonparti hálószobában minden reggelre jut valami hasonló.
A pénzügy vagy fél kiló különféle tikettel lepett meg, amiket meglehetősen könnyen tudok elszórni, mert még a part menti lángossütő is elfogadja a melegétel utalványt, de még az üdülési csekket is. Mondjuk a negyvenes bőrszerkós motorosok mögé hiba volt beállni a sorba. Gondoltam 4 hamburger 4 sör mintára egyszerűek lesznek, mint a jancsiszög, de csalódnom kellett - mert a balatonpart legcizelláltabb és legválogatósabb motorosait fogtam ki. Mindenből amit megláttak rendeltek néhányat maguknak, és hasonlóan bőrbe öltözött harmincas nőiknek. Amikor már mindent maguk elé halmoztak, a kopaszodó főmotoros lazán odatolt egy kétezer forintost... Csodálkozott, hogy rá kell tenni még a négyszeresét, de végül is degeszre tömött erszényéből futotta rá.
Amin én csodálkoztam, az a frissen felépült, éjjelnappali Tesco volt, amivel a balatoni nyaralás már tényleg pontosan ugyanolyanná vált, mint a nagyvárosi rutin. Reggeli, ebéd, strandolás, vacsora, bevásárlás, shoppingolás, koktélozás. Lőttek a szocreál romantikának...
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!