Éjfél Kapitány
Balaton

Balaton a Gödörben

Suhan a nagy fehér Mercedes, a sofőr ördöngösen előz az Andrássy úton. Hátrahajtom a fejem, beszívom a bőrülés illatát, élvezem a sebességet és a bálnaszerű fémhajó lendületét...

A Balaton koncertek annyira belterjesek, hogy a színpad előtt is több a zenész mint a civil... Mi magunk sem vagyunk kivételek, az Elektrik Bugi Kommandó zenekarának a fele körünkben, tavasszal feltámadunk, új koncert, meg a minden... Guminő nagymesternő villámló szemekkel és epés megjegyzésekkel kíséri, ahogy a csini Pall Mall reklámlánytól cigarettát és ajándék öngyújtót vételezünk. Belép a privát zónánkba, jó az illata. Fiatal - valamiből élnie kell. Vodkát, ice teát és balaton szeletet nyomunk, kiegészítve egy potya tatár beefsteakkel még a kora esti programból. "Hagyjuk a mondatokat másra..." mormogja Legát és vállunk felett hamvas csibe vékony derekát méregeti, amíg az vissza nem ül kopaszodó és püffed arcú szponzorai közé...

Végül csak a húrok közé csap a banda. Mondjuk ez egy kicsit erős, a kezdésnek inkább olyan matiné jellege van. A gitárosok fapofával hozzák a formájukat, Víg Mihályunk vendéglátós jelleggel viccelődik "mindjárt végzünk, utánunk már rendes zenekar, a Vidámpark következik...". Eklatáns példái annak, hogy nincs veszve semmi, aki jól nyomja az ipart, annak öregségére sincs miért aggódnia. Egy Balaton vagy Csókolom koncert például mindig pontosan ugyanolyan, akárcsak a BigMac (bár ez utóbbinak Moszkvában határozottan éreztem némi mellékízét). Tudja jól a kínai kormány - igen, igen, ezért jöttünk mindannyian. Tánc, hangerő, a vodka is működni kezd.

Hoppá, csak nem egy Sherman randalírozik itt a saját telephelyünk kellős közepén? Vadul forgó lövegtornya dörögve osztja a halált, koaxiális gépfegyverei köpik a golyókat. Ki-ki oda bújik ahová tud, aki nem, az apró darabokban repül magasra a légnyomástól. Az első felocsúdás után panzerfaustok kerülnek elő és jobb híján gránátok repülnek a pimasz dán tankos felé, addig is, amíg az első Panzer négyes ki nem gördül a csarnokból és két kapáslövéssel pontot nem tesz az intermezzó végére. Zörög a gép, csikorognak a fogaskerekek Tobruk homokjától, végetek van, fucking végetek mindnyájatoknak, ez a pár feles nem fog ki rajtam, nálam a tűzerő, strigulák lesztek mind a lövegtornyomra festve. Éles kanyar...

Vadul forul a Merci és maxigázzal hajt tovább a kis utcában. Farolva áll be a követség elé, nyitom az ajtót, megérkeztünk. Aludjunk...

Szólj hozzá!
Más zenekritikák...

Kijárat...

Főoldalra...