Éjfél Kapitány
Laibach
Laibach Anthems
"Indusztriális
diszkó" - adja meg Bianca zenei szakértője telefonon az egész
pontos definíciót, a csaposné pedig a két fütyülős barackot némi kísérővel.
Borzasztó hideg van kinn, be kell valahogy melegíteni a polárfelső alá.
Jó kis estének nézünk elébe, mert az Anthems
ígérete éppen az, amit a szigeten erősen hiányoltam
- végre slágereket fogunk hallgatni a pénzünkért. Zajosan száguld
velünk az orosz metrókocsi az e-klub felé, kezemben az új Watchtower.
"Az orális szexszel is továbbadható a HIV" - olvasom, de
korrekt módon hozzáfűzve, hogy így azért kisebb a fertőzés valószínűsége
mint egyéb aktusok során. Huh. Épp időben érkezünk - a helyszínen
lelkes feketébe és csukaszürkébe öltözött közönség, jobbára
csikófrizurával, fekete bakancsban és fekete zakóban köszönti éppen
a színpadra lépő legendát. Kedves rétegnézőink összegyűltek egy
kis vasárnap esti szórakozásra. Hogy ezekkel az arcokkal nem találkozom
sűrűn az utcán, arra részben magyarázat, hogy jól hallhatóan nem
kevesen érkeztek a környező országokból is.
Tanz mit Laibach!
In
the army now... Elképesztő, mennyire másképpen szól, mennyire mást
jelent ugyanaz a szám a szlovén fiúk újraértelmezésében. Az első
eldobott kézigránát és az első nőm jut eszembe. Utóbbi emlékét
nem könnyen de elhessegetem. Tudjuk
a leckét: "A régi szeretőnek nem emlékszem a nevére. A régi szeretőtől tartózkodom. A régi szeretőre nem gondolok. A régi szeretőről nem beszélek."
A színpadkép a szokásos - alulról megvilágított fogaskerekes zászlók
keretezik a teret. A dobos mögé vetített képek egy egészen másik,
elképzelt világot keltenek életre. Szürke gépmonstrumok ismeretlen
alkatrészei, masírozó katonák, futurisztikus látvány archív felvételeken.
A titkosfegyverek időben elkészültek, az idegen űrhajók mintájára
épített repülő csészealjak és a Zeppelinek porig bombázták a
keleti partot. Az antarktiszi 211-es bázis mélyén egy új világ új
vezetői tartják kézben a szálakat.
A
korszellem jegyében a feketeinges dobosfiúk immáron végérvényesen
fekete és szőke lányokra vannak cserélve. A copfba font haj, a vékony
derék és a konditeremben kidolgozott vállak a Lunar Base amazonjait idézik,
akik a lunáriumbányákban dolgozó mutánsokat és foglyokat felügyelik.
Rocket Ranger nyilvánvalóan elbukta a misszót... A lányok teszik a
dolgukat, ütik a dobot, verik az ütemet. Ein - Zwei - Drei - Vier, Brüderchen, komm tanz mit mir!
Nincs lassítás. Régi és új számok következnek, Milan fáradhatatlanul celebrálja a showt. Angolul és németül felváltva mantrázik, a háttérben Leni tornászai úsznak a levegőben és végtelenre animált lőszereket adagol a futószalag. Das Spiel ist aus, Life is life. A ráadásra már kibontva a lányok haja. Más ahogy először megpillantom kis kabátjában befont hajjal és egészen más ahogy már copf nélkül leveszi a piros harisnyát. Nem csak a nagy egész, de az apró részletek is mind hatásosak, megannyi zsigerekig ható asszociáció erősíti a katartikus összhatást.
NSK
A
Neue Slowenische Kunst
jegyében a Laibach
nem csak a zenére koncentrál. Tagjai alapvetően képzőművészek is,
így nem kell a szomszédba menniük, ha a szokásosnál kicsivel összetettebb
és átütőbb hatást akarnak elérni. A poszterek és plakátok, a színpadkép,
az egész vízió és a hozzá kapcsolódó NSK szabadállam ötlete virtuális
követségestül és útlevelestül szenzációs. Az NSK művészkollektívája
új értelmet tudott adni a történelem legintenzívebb szimbólumainak.
Zseniálisan mossák össze a világ összes nagyhatalmát és nagyvállalatát,
simán téve egyenlőségjelet a Német, az Angol, az Orosz és az
Amerikai birodalom közé.
Lenyűgöző!
Szólj hozzá!