Éjfél Kapitány
Európa Kiadó

Európa Kiadó az A38 hajón

Van még egy kis dolgom mielőtt indulnék. Az Übersoldier prototípusa áll utamba, ormótlan jobb kezét váratlan gyorsasággal emeli fel és már tüzel is a beépített panzerfausttal. Párducként vetődöm balra, majd fedezéket keresek a következő lövés elől. Vetődés közben látom, hogy egy lángszórós náci rohamosztagos is felém tart, hosszú fekete bőrkabátja legyőzhetetlen külsőt kölcsönöz neki, de én tudom amit tudok és hamar betárazok a zsákmányolt mauserbe... Az egyre közelebbi robbanásokon áthallatszik a gépmonstrum zakatolása, majd vészjelző nínóhang szólal meg balról. Szabi és Eszti közelednek felmentésként, no és a taxisofőr. Az utolsó töltényeket még a lángszórósba eresztem, majd hirtelen bedobok egy felest a Noémi féle szülinapi Ouzoból, bontok mellé egy Carlsberget, és leszaladok a lépcsőn. Eszti és Szabi örülnek, a taxisofőr nem - a felrázódott sör miatt. Sebaj, elég ha elvisz a hajóig...


Copyright ©, Pestiest.hu

Mi így vonulunk be...

Előzenekar nincsen, így a banda maga kénytelen lenyomni egy szar ismeretlen első számot, hogy a fülünk hozzászokjon a hangerőhöz, mi pedig szemügyre vehessük a fiúkat. Fekete póló az egyenszerelés, férfimódra dús, kócos haj. A bemelegítés után megkapjuk amiért jöttünk. Fiatal magyarok rázzák az utcát - úristen, hogy ez milyen régi és mennyire jól szól még mindig. Rendőrlány - érdekes erről mindenkinek megvan a saját története. Nekem is persze ;)  Evetke ugyanakkor teli szájjal mosolyog, hiszen rendőr az aktuális barátja. (Majd nem fog két óra múlva, amikor még a koncert vége előtt egy gyors smst követően hazaviszik...)

A harmadik-negyedik szám után mintha megröccentek volna a színpadon, kis lihegés, levegő után kapkodás. Aztán kedvencem: Elmentek a fiúk. Ezért különösen hálás vagyok. Érdekes, a Popzenét mint első albumot mennyien köpködték anno, a hatalomnak való lefekvést emlegetve. Mostanra egészen nyilvánvaló, hogy nem volt igazuk: ugyanazok a számok, ugyanazok a szövegek, ugyanaz a ritmus ma is tökéletes.

Mi így vonulunk be, a történelembe. Az induló alatt a Wolfenstein kastély rám várakozó Elit Őrei jutnak eszembe, még nincs lejátszva a meccsünk...

Popsztárnak kellett volna mennem

Amikor már nem kell bemutatkozni, nem kell köszönni és nem kell jópofizni sem. Csak megjelenni és lenyomni a műsort. Ahogy nekem tetszik. Valahogy úgy, ahogy Menyhárt Jenő bekonferálta a következő angol számot:

- "Tudnak angolul?"
-  Ááááá, ööööö, ..geeeen, neeem (zagyva üvöltözés)
- "Na ennek örülök."

A csapat átlendült a holtponton, immáron teljes gőzzel nyomják. Van itt minden, végre kiugrálhatjuk magunkat. Frankón beremeg a padló, ez pedig nem kis teljesítmény. Az Európa Kiadó olyan ősrégi, hogy több korszakát is végigkísérte rajongóinak. Ebből következően az idők folyamán nekem is több aktuális kedvenc dalom volt tőlük. Legelső az Igazi Hős, később az Elmentek a fiúk, újabban pedig a Vigyázz ha Angyal. Nyilván nem véletlenül. A férfivá válás folyamata ez, a kezdeti mindent tagadó forradalmi lendülettől kezdve, a megfontoltabb cselekvésen át addig a felismerésig, hogy az életben az egyetlen izgalmas dolog - a vadászat... 

Leköpöm a cipőm és kifényesítem,
aztán a bárba lemegyek.
Négykézláb rohanok majd utána,
és a lábai elé heverek...

Ráadásként kapunk egy Igaz Hőst, egy szerelmes számot, egy Bébibébit és egy Bonbonsibonbont, Bárdos Deák Ágival kiegészülve. Összefutunk még Krisztiánékkal, örömködünk rajta, hogy Odegnál Robi nyerte a képregényes pályázatot és elkattintunk néhány erősen kompromittáló felvételt magunkról.

Jó vót.

Szólj hozzá!
Más zenekritikák...

Kijárat...

Főoldalra...