David Lynch - Mulholland Drive
David Lynch - Mulholland Drive
A mester minden filmje zseniális.
David Lynch mester visszatért a gyökerekhez. Nem vagyunk elkényeztetve, úgy ötévenete láthatunk tőle borzongatós filmet, Twin Peaks
Twin Peaks film és sorozat Fire Walk with me 1992, Lost
Műfajteremtő sorozat Highway 1997, és most a Mulholland Drive. Ezt a kevés alkalmat kell méltóan kihasználni. A méltó kihasználás esetemben azt jelentette, hogy kínosan tartózkodtam minden filmkritika elolvasásától, egyedül a nyomtatóból kiaraszoló Port computeres mozi
Mozi rovat menetrendről olvastam le a film két mondatos summázatát, miszerint a Mulholland Drive a Lost
Műfajteremtő sorozat Highway feminim párja. (Az.)
Alapvetően
David LynchA mester minden filmje zseniális. Zseniális abból a szempontból is, hogy nem kell feltétlenül megértenünk, mi miért történik. A film hangulata, sodrása nehezen feledhető élményt nyújt önmagában is, a rejtvényfejtő alkatoknak pedig hosszas utólagos töprengésre ad lehetőséget. De ez utóbbi merőben opcionális.
Meggyőződésem, hogy Lynch vett egy kerek alaptörténetet, majd a maga finom manipulációival néhány ponton annyira megkavarta azt, hogy semmilyen logikával ne lehessen minden kétséget kizáróan értelmes egésszé összerakni. Viszont ha ez igaz, akkor legalább az alaptörténetet rekonstruálhatjuk, és elismerően csettinthetünk, hogyan mutálta azt a mester.
Nem kevés fejtöréssel elkészítettem a magam értelmezését és alábbiakban büszkén teszem közkinccsé (azokkal egyetemben, akik ezt nagyon sokan angolul megtették előlem).
Éjfél Kapitány értelmezése
Leszbikus csókAz alaptörténet minden kétséget kizárólag a következő. A vidékről felkerült kis színésznőnek, Diane Selwynnek nem igazán jön be a hollywoodi álom. A főszerepek, a siker és a vágyott első osztály helyett legfeljebb harmadosztály jut neki. Szerepekhez frissen szerzett leszbi barátnője, Camilla Rhodes révén jut csak, a továbblépés minden esélye nélkül. Adam a rendező szemmel láthatóan minden tekintetben mellékszereplőnek tartja. A városban szerzett új kapcsolatai is ehhez hasonlóan lepukkantak, egy kétbalkezes bérgyilkos és egy aberrált cowboy a stúdiós sleppből (ez utóbbi feltehetően több mint szimpla ismeretség). Mikor a szerető Camille némi veszekedés után nyíltan összeáll Adammel a rendezővel, elszakad a cérna. Diane kiborul és a fent említett kétbalkezes lúzernél kontraktol Camillára. A hitman bevégzi feladatát és lejelez a kék kulccsal. Diane nem hogy megnyugodna, de végleg kikattan és víziókkal terhes rohama végén a fiókból elővett revolverrel öngyilkos lesz.
Ennek az alaptörténetnek egy álomverziója is végigpereg előttünk, ami alapvetően a szerencsétlen Diane Selwyn álma. Minden, ami a valóságban Diane hátrányára alakul, az az álomban az ő előnyére változik meg, pontosabban az álombeli alteregója Betty Elms előnyére.
AdamBetty – Diane-nel ellentétben – nem depressziós hanem sugárzó egyéniség. Egyedül érkezik ugyan a városba, de ismert színész dinasztia sarjaként, nagynénje aktív támogatásával. A meghallgatáson szuggesztív, brilliáns, egy pillanatig sem kétséges, hogy megkapja majd a kívánt szerepet. A nem tervezett második meghallgatáson jó érzékkel visszalép megérezve a maffia üdvöske tutti győzelmét, de arra sort kerít, hogy néhány "szerelem első látásra" pillantással ezúttal Ő varázsolja el a rendező Adamet. A sors eközben mellé rendeli a balesetben megsérült Camilla Rhodes alteregót, aki ebben a verzióban éppen hogy Betty támogatására szorul és nem fordítva. Szerelmük sem érdekből vagy hatalmi pozicióból, hanem spontán kezdődik (végül is az alcím: A Love Story in the City of Dreams). Az álom célja egyértelműen nem az elfuserált karrier fényesre polírozása, hanem a szerelem beteljesítése.
Az álomverzióban az eredeti történet sok más szereplője is megjelenik, Diane vágyai szerint megdicsőülve vagy megszégyenítve. Adam megfelelő leckét kap a maffiától és személy szerint a Cowboytól is, aki aberrált jelmezes pofából misztikus szuperhőssé avanzsál és alaposan leiskolázza a berezelt rendezőt. Adam mamája Coco mint szolgálatkész házinéni tűnik fel a panzióban.
Leszbi barátnőkAz álomverzió számos tanulságot tartalmaz. A Camillák mindíg győztesek, függetlenül a teljesítményüktől. Diane Selwyn mindíg vesztes marad (találkozunk a tetemével az apartmanben). A fontoskodó tagok (rendezők) bábok csupán, akik ha egyénieskednek, viharsebesen lenullázhatják magukat. Egy dolog számít, az igaz szerelem.
Sok apró részlet vár magyarázatra, de legtöbbjük a fentiekhez illeszkedő módon megmagyarázható. Három jelentősebb kérdésre máris megadom a válaszomat:
Ki a fekete ember?
A fekete ember maga a Gonosz. Az a Gonosz, akivel szemben Dale Cooper
Dale Cooper FBI különleges ügynök alul maradt, és aki minden virtuális szuperhős (köztük Éjfél Kapitány is) esküdt ellensége. Egy lépéssel tovább lépve (emlékezzünk arra az áttűnésre) a Gonosz a Város maga. Az idős házaspár a Gonosz eszköze, az elmehúnytság, a téboly szimbólumai.
Az álomban kit protezsált a maffia?
Valakit, akinek a személye sem nem számít, sem nem azonos a valós történet egyik szereplőjével sem. A protezsált színésznő neve Camilla Rhodes volt, de sem fényképe nem egyezett meg a valóságos Camillával, sem az énekes meghallgatáson nem őt láthattuk (de még csak nem is Diane Selwynt).
Mi volt a kék doboz?
Semmise. A kék doboz egy kutya közönséges dramaturgiai eszköz volt, ami lezárta az álomtörténetet és átvezette a nézőt a valóságosba. Ugyanígy a Silencio jelentősége is csak annyi volt, hogy demonstrálja a két lány szerelmét, majd a parafenomén segítségével előkerüljön az álom lezárásához szükséges kék doboz.
Kék doboz update (2007 tél)
IGEN IGEN IGEN! Hiába is írtak sokan bonyolult eszmefuttatásokat oldalakon keresztül, a mester feketén-fehéren bevallja a "Hogyan fogjunk nagy halat?" c. könyvében, hogy mit jelent a doboz és kulcs: "Fogalmam sincs, mik ezek." :DDDDDDDD A könyvből amúgy teljesen egyértelmű, hogy Lynch nem Gáspár András féle precíz cselekményre építi a filmjeit, hanem különböző önálló ötletekből és hangulatokból igyekszik valami koherenset és nekünk tetszőt építeni. Ha látunk egy kék színben játszó éjszakai jelenetet egy női tűsarkú cipővel, akkor az egy kék színben játszó női tűsarkú cipő, amiről mindenki azt gondol amit akar, amivel kapcsolatban mindenki úgy érez ahogy érez. Mint a zene: nem érteni kell, elég ha tetszik. Maguknak a filmeknek mint egészeknek persze van logikája, cselekménye, és mondandója, amit lehet elemezni és értelmezni, de az egyes jelenetek és részletek szintjén a rögtönzés és a hangulatfestés a lényeg.
Témánál maradva
A hivatalos Mulholland Dr weboldal létezik, egy ránézést megér. A teljes stáblista és egy rakat fénykép ott van az IMDB megfelelő oldalán.
Természetes módon erről a filmről is indult topic az Index fórumban, jókat mondanak a többiek is.
Más felvetések?
Ha van más alternatív értelmezésed küldd el, és ha jó, ne lepődj meg ha ezen az oldalon viszontlátod, mint a Schw és Velma levelét. Ha nem alapvetően másra gondolsz, de vannak észrevételeid vagy kérdéseid, akkor írj a fórumba:
Schw elbonyolítós különvéleménye
Nem értek veled teljesen egyet. Persze lehet, hogy tévedek, mivel mindössze egyszer láttam a filmet és a nevekre sem emlékszem teljesen de kb. 1 hónapig törtem rajta a fejemet.
Az Értelmezésem szerint a történet a film 2. felével kezdődik (ez szerinted is így van). Ezt a részét a filmnek nem lehet túl sok féleképpen értelmezni. Diane tehetségtelen színésznő és szerelmes Camilla-be aki viszont megcsalja és később szakítanak. Diane pedig ezért megöleti a bérgyilkossal. Ezután jönne az Álom rész(időben). De az Álom eléggé ismeretlen fogalom, így sok mindent bele lehet magyarázni és így sok jelenet nem szorulna magyarázatra. Ki a fekete ember? Lehet hogy a gonosz maga. De akkor ki az Idős házaspár? Nekik összefüggésbe kell lenniük, akárcsak a bérgyilkosnak. Szóval Diane meg akarja öletni Camille-t , de mi van ha a bérgyilkos is a fekete embernek dolgozik? És az Álom nem is álom, hanem a valóság folytatása. És ez a fekete ember műve. Valójában Diane-ből lesz ebben a részben Camilla. Ő lesz a tehetségesebb színésznő. (Ezt vagy Diane kéri vagy a fekete ember magától teszi). Ahhoz, hogy ez megtörténhessen mind Diane-nek mind Camille-nek meg kell halnia az 1. valóságban (a film 2. részében). Diane-t az Idős házaspár (akik szintén a fekete embernek "dolgoznak") "kiséri át" az új valóságba. A film elején mosolyogva mennek el a taxival, mint akik jól teljesítették a feladatukat. Camille-t a baleset miatt nem sikerül megölni így ő is belekerül Betti-valóságba. Ő valószínűleg a fekete ember szerint nem is létezne itt, hiszen Betti lesz ő, ezt jelképezi később a szőke paróka és ezért lesz ismeretlen nő Camille Rhodes a fényképen. A bérgyilkosnak kell megölnie Camille-t ezért kérdezősködik utána. A Kék doboz a néző számára kapcsolja össze a különböző valóságokat. Röviden ez jött le nekem...
Velma egyszerűsítő értelmezése
Szóval... én a filmet a megjelenés után jó néhány évvel kaparintottam meg, és igazából nem is a sztori vagy ilyesmi miatt, csak a két nős szerelmi vonulat vonzott. Hát a végére jól meg is lepődtem és azonnal megnéztem még egyszer és még egyszer, és napokig a LÉNYEGen agyaltam mindenféle "internethez rohanok elolvasni mit írnak az egészről a nagyokosok" malőr nélkül.
És hogy mi jött le az egészből? hát lehet hogy elvetemült vagyok és kiskoromban sok "belelátós" verselemzésre kényszerítettek az elvetemült irodalomtanárok, de nekem egy nagyon áttételes mondanivaló csírázott ki a "pici agyamban". Mégpedig: a sors elkerülhetetlensége. Hahaha. Ekkora kamut mi?
Az érvelésem: a történet a silenciós rész után összekavarodik, a szereplők átmennek, egymásba – másba megváltoznak a nevek stb. Szerintem az éjjeli "bűvész horrorshow-n" vagy min elhangzó mondat értelmezése az, hogy a szereplők kiléte, neve, körülményeik alakulása teljesen lényegtelen, az egyetlen lényeges dolog az, hogy a cselekmény végigperegjen és kialakuljon a végkifejlet. Lásd: az énekesnő összeesik, de a zene tovább szól, mert végig kell mennie. Mást is odaállíthatnának énekelni (tátogni), akkor is ugyan az a dal szólna végig ugyanúgy, mert nem az lényeg aki prezentálja, hanem maga a tartalom, a cselekmény, a lefolyás. Szerintem az a pár perc a lekicsinyített metaforája az egész filmnek. Ez az én meglátásom...
Tamás verziója
Rögtön bele is vágnék... Nem beszélnék álomvilágról, még az elején. Vegyük úgy, hogy minden valóságos, és a limuzinban utazó hölgyet valóban meg akarják gyilkolni, ha a
Twin Peaks film és sorozat Bob, a gonosz beleköltözik a kiszemelt áldozatba, hogy kártékonykodjon. Szóval adott a történet, szegény Bettybe botlik, aki már-már a vidéki naivságával túlságosan is segítőkésznek mutatkozik. Azáltal, hogy testileg is közel kerülnek egymáshoz, szinte meg is pecsételődik Betty sorsa. A szeretkezésük után Rita a gonosz hívószavára ébred (silencio). A színházban tényleg elhangzik a film veleje... itt csatlakoznék Velmához, Aki már ezt leírta egyszerűsítő elemzésében. Ezt a jelenetet egy Thomas Mann regényhez tudnám hasonlítani, aminek a címe Mario és a varázsló. Az elkövetkezendőkben pedig nem egy álomvilág keveredik a valósággal, hanem a gonosz jelenléte deformálja a valóságot.... Értem ez alatt azt, hogy Rita ellopta Bettytől mindazt, amire vágyott, és ami neki járt, úgymond. A szereplőválogatáson például félreérthetetlen volt a rendezővel való szemkontaktusa. Szóval ellopta az emlékeit, azokat az embereket, akikkel találkozott, Cocot például, és véletlenszerűen rendezte be őket a saját életébe... Ezáltal ő lett Diane, akit 'Rita' csak úgy hasraütésszerűen kitalált, és megadatott neki, hogy látta saját sorsát, szétlőtt fejjel az ágyban fekve. Minden csúszik egyet, vagy ha jobban tetszik, összekutyulódik, az étteremben a felszolgáló hölgy hallgat Betty névre, az 'álmos ember' áll ott, ahol az üzletvezetőnek kéne, de a gonosz a helyén van, és a dobozkával matat. A szerelem az kulcsfontosságú volt, nem lett volna ilyen végzetes a dolog, ha először Bettyt nem semmizi így ki Rita érzelmileg....megcsalja, elárulja, gyűlöletet ébreszt, aztán már erőszak erőszakot követ... Ja, igen, és utalnék még arra, amikor Coco Bettynél kilincselt, hogy dobja ki az a nőt, mármint Ritát... mert valami rossz fog történni... Hiszen vannak emberek, akik érzik a gonoszt, és óva intenek, de az emberek nagy része csak legyint, mint Betty is tette, és belebukott.
Rufus Cali elemzése
Mélységesen tiszteletben tartva a Kapitány véleményét, ezt a képet majd árnyalnunk kell egy kicsit, de elsőre viszont azt kell mondanom, hogy valóban: a film története valóban ez, nekem is ez jött le, rögtön elsőre. (Ezzel nem a saját képességeimet szeretném fitogtatni, korántsem, nem vagyok én ilyen szuper-empatikus fickó, inkább csak azt mondanám, hogy a tér-idő és az életem egy oly szerencsés pillanatban találkozott, amikor különösebb erőfeszítés nélkül megnyílt előttem a film értelme. Sőt, nekem semmi érdemem sincs ebbe, sokkal inkább valami csodálatos és nosztalgikus életerő az, ami azt az estét életem egyik legszebb pillanatává varázsolta.) Egyszóval, a történet valóban ez a leglogikusabb megközelítése. Csakhogy ...