Éjfél Kapitány
Mallorcán
Levél Éjfél Kapitánynak...

Mallorca

Kis sziget ez, a helyiek inkább Majorkának írják, Ibiza és Minorka között szerénykedik a tengerben. (Nem viccelek, Minorka tényleg létezik...) Miután a helyiek belátták, hogy a szinte teljesen csapadékmentes szigeten a maguknak valót is csak neccesen tudják megtermelni, szállodákat kezdtek építeni. Ez már sokkal inkább bejött. A tengerparton jól mutatnak a szállodák, a szállodákból kinézve meg jól mutat a tengerpart. 

Majorkaival ha jól emlékszem egyetlen eggyel sem találkoztam, leszámítva talán azt a csöcsös eladólányt az egyik helyi Bahia jellegű boltban. Az ő révén ismertem meg némi aktuális spanyol zenével . Az énekesnő neve Bebe, a lemez címe Pafuere Telerañas. Képzelj el egy fésületlen Nelly Furtadot és nagyjából Ő lesz az. Megéri belehallgatni, méginkább utánanézni a szövegnek.

Brit gyarmat

Amíg a Costa Brava teljes egészében német turistákra specializálódott (Bier vom Fass, Grosse Bildshirm, Bundesliga), addig itt az angol befolyás nagyon erős. A briteknek komoly hagyományai vannak a gyarmatosításban. Megvannak a maguk jól kialakult szokásai, amelyeket szépen mindenhová magukkal visznek, így aztán édes mindegy hol is vannak, otthon érzik magukat. Ennek megfelelően minden szálloda és vendéglátó intézmény tökéletes reggelit ad pirítóssal, ham and eggs-szel, sült kolbászkákal és paradicsomos babbal. Spanyol jellegű vendéglátóhely nem létezik, pub és restaurant annál több, sőt, igazi Fish and chips is kapható! Minden italmérés és mulató angol fiatalokat alkalmaz idénymunkásként, hogy még nyelvi probléma se legyen. A britek egyedül a tengerpartot, a paellát és a San Miguel sört hagyták meg a helyi jellegzetességek közül, minden más Spanyolországra utaló dolog gyakorlatilag eltűnt.

A britek cserébe - a maguk módján - színt visznek az üdülésbe. A minden képzeletet felülmúlóan termetes családanyák mintha mindnyájan a Fal statisztái lettek volna, a családapák pedig kevés kivétellel mindkét karjukon tetovált díjbírkózónak tűntek. Ilyen kinézettel persze nem nagy kockázat "England - mi nyertük a háborút" német(!) feliratos pólót hordani, az esetleg erre tévedt germánok froclizására. A fiatalabbak is kitesznek magukért, találkoztam a fiatal Éjfél Kapitánnyal, és a meglehetősen italos, de kedves nővérkékkel is... 

Ha már kolonizációnál tarunk, a kínaiaknak is sikerült megvetniük a lábukat, nem egy étteremmel és bolttal képviseltetik magukat, ahol - szokásukhoz híven - meghökkentő holmikkal találkozik az ember, nekem például a jézusmáriaszentjózsefes órák tetszettek meg, amelyek a spirituális és kronográf funkcióikon felül aprópöttyös piros villogásra is képesek.

 

Tengerpart

Nos igen - ezt imádom :) Beszaladás csobbanás, néhány melltempó és kinyílik a lenti világ. A homok fodrozódása a tenger alján, az úszkáló kishalak, és az odalent  mindenen furcsán játszó napfény. Pár hosszú másodpercig itt semmire se kell gondolni. Később, kifeküdve a napra se kötelező járatni az agyat. Teljesen leállni persze nem tudok, de épp erre valók a könyvek: én például a Leni Riefenstahl sztorit olvastam el. Akkoriban egy lánynak más dolga se volt, mint hogy normálisan férjhez menjen - írtam is róla. Hát, nincs ez másképpen ma sem, Mallorcán mind az iroda kirendelt kísérője, mind a telepített idegenvezető lány itt helyben ismerkedett össze élete hapsijával és már egyikük sem tervez magyarországi karriert. C'est la vie...

Majorkán jártam azóta újra...
Más útleírások...

Kijárat...

Főoldalra...