Éjfél Kapitány
Mallorcán
Levél Éjfél Kapitánynak...

Mallorca 2007

Pár éve még tiszteletbeli angol gyarmatnak tituláltam a spanyol üdülőszigetet, de mostanra szerencsésen megváltozott a helyzet. A nagyhangú, és már kora délre csontrészeg angolok helyett vékonyderekú orosz nőkkel találkoztam inkább. Meglehet persze, hogy a megfelelő hotel kiválasztása volt a kulcs: idén Éjfél Kapitány ellátásáról a Sol szállodalánc gondoskodott.

A Wizzair gépen gyorsan fogy a sebtében vett Haribo gumicukor, az anorexiás modellek és Éjfél Kapitány nagy kedvence. A légi utaskísérők között örömmel ismerem fel Barbit a szilveszteri buliból, ő is engem, így máris a cég vendége vagyok egy kávéra.

Ezt már szeretem! Nem kell papírhegyeket cipelni, elég az útlevelet villantani vagy a nevemet mondani, és mindenhol hipp-hopp kidob a kompjuter, várnak szeretettel, eligazítanak, továbbadnak. Ehhez aztán nem kell szuperhősnek lenni, ezt még egy világot nem látott kisvárosi családapa is zökkenőmentesen végig tudná csinálni. Mióta az internet összeköti az utast, az ügynökséget és a szállodákat, azóta érezhetően gyorsabban és egyszerűbben történnek a dolgok. Mire felocsúdom a hajnali indulás után, már a tengerparti szálloda kellemes hűvösében találom magam. Gyors szemrevételezés után örömmel állapítom meg, hogy a hely minden elképzelhető jóval fel van szerelve, beleértve a flippert, és az internetsarkot is. Mondjuk ez utóbbira nem vágyom...

Kislány a mélyvízben. Nem nagyon tudhat úszni, a lába pedig nem ér le. Egyhelyben tapos, igyekszik nagy levegőket venni ahogy éppen tud, ami nagyon fárasztó ugyan, mégsem viszi közelebb a parthoz. Hamar elszánja magát, lebukik, és pöpec lábtempóval a part felé veszi az irányt. Nem lehet benne biztos hogy kijut, de belátja, hogy ez a legjobb esélye. Sikeres levegővétel, lábtempó tovább - és megvan a part. Mintha a főhősökről szóló elméletemet illusztrálná: kilátástalan helyzetben is mozdulni kell.

Az összes bár teljes gőzzel üzemel a medencék mellett. Én jobbára jégkrémet és vizet vételezek, de ezzel nincs mindenki így. A kövér angol nő óriási tálcán akkora burgereket és sültkrumplikat egyensúlyoz a napágya irányába, mint ide Lacháza. Én egy sörrel is beérem ebédre:

- San Miguel!
- No. Cruzcampo.
- No. Heineken.
- O.K. :)
- O.K. :)

A legjobb cicik díját a mellettem vacsorázó háromgyerekes spanyol anyuka kapja - mintha óriási ceruzahegyezővel lettek volna kifaragva és melltartó nélkül is úgy állnak, mint a cövek. A legjobb popsi az ázsiai nőé a tengerparton, összességükben mégis egyértelműen a szláv nők tarolnak, hófehér bőrükkel, mókás szandáljaikkal, vékony derekukkal és jellegzetesen egzotikus arcukkal. Nem szokásom fényképezőgéppel menni a strandra, ezt az egyetlenegy képet is a telefonommal kattintottam el, de egyszerűen nem tudtam megállni, ahogy megpillantottam azt a feszes állású fürdőalsót...

Zizzen a tévé, és kikapcsol. Sose tudom meg, mit is mondott Wilma a spanyol Playboy aktuális hazai címlaplánya a riporter kérdésére. Elment az áram és nem is akaródzik neki visszajönni. Egy óra múlva már érzékelem a légkondi hiányát, két óra múlva már zavar, hogy nem adnak kávét a bárban, öt óra múlva már a jégkrémes láda is megadja magát. (A lift hiánya nem zavar, a negyedikre gyalog járok.) A számítógépesített recepció most sötétben van, előtte hosszú és tétova sor, a jegyzetfüzettel és ceruzával rögtönző ügyeleteseknek idáig érzem az izzadságszagát. Elképzelem a konyhafőnököt, ahogy az ipari mennyiségű vacsora elkészítésének alternatív módozatain gondolkodik. Tömeghisztériát vizionálok, ahogy a feldühödött majd kétségbeesett nyaralók előbb a helyiek, majd egymás ellen fordulnak, mad max szerű helyzetet, ahol élethalálharc folyik majd a hidegvízért és a repülőtérre tartó benzines járművekért... A másnapi újságból derül csak ki, hogy a igen komoly tűz ütött ki a Majorka elektromos művek egyik alállomásán, ami a komplett sziget rendszerét kiütötte. Hong Lee II. boltjában másnap beszerzek egy nyomós zseblámpát, jól jöhet még.

Hálátlan dolog lehet animációsnak lenni. Délelőtt terelgeted a kis niñokat, délután dartozol a felnőttekkel, este te vagy a táncos varieté program, éjjel pedig privátozhatsz ha gondolod :) Nem hiszem, hogy ezt amfetamin nélkül csinálják végig a fiúk és lányok, mindenesetre végigcsinálják, minden áldott nap, szünet nélkül, mosolyogva, folyékonyan beszélve spanyolul és angolul. Le a kalappal!

Oroszdiszkó a szálloda tengerre néző teraszán. A haknizó délafrikai mulatós zenészek világslágereket adnak elő a táncra perdülő spanyol nyugdíjasoknak, az egymással rázó beborozott orosz csajsziknak és a koktélok mögött pihenő férfiaknak. I love you baby, te vagy az ajándék, i need you baby, jobbat nem kívánnék...

Talán ha nem azt a bélszínt kellett volna vacsoráznom, és akkor most tudnék aludni. A kihalt folyosón mezítláb, félálomban botladozok el a liftig, hogy a recepción 1 euróért életmentő Kit-kat csokit vételezzek a magában hangosan dudorászó portásfiútól. Egyikünk sem csodálkozik a másikon. 250% felár - ezt nevezem, de nem számít. A boldogságomért bármennyit ;)

Rég mondhattam ezt el magamról, de most végre kipihentem magam. Gracias, adiós!

Mallorcáról nem először írok...
Más útleírások...

Kijárat...

Főoldalra...