Lust from Beyond

• Home › 
• Játszom › 
• Lust from Beyond

Követem Amandát a bizarr másvilág fura alakú folyosóin, de szívesen teszem, mert a szűk farmernadrág parádésan kiemeli kerek fenekét, amit így alaposan szemügyre vehetek. Megtorpanunk, szembe fordul velem, majdnem beleesem a dekoltázsába. Nem mintha nem ismerném beható alapossággal minden porcikáját, de felöltözve is működik a kémia. Nyilván majd meg kell fizessem az árát, de akarom Őt.

Nem ez az első videojáték, amiben a főhősnek és bájos partnerének van egy szerelmes jelenete, de azt hiszem, az első komoly és látványos kalandjáték, aminek a története kifejezetten az erotika körül forog. Mindig is vonzottak a Lovecraft-féle misztikus másvilágok, és ugyanúgy lenyűgöztek az őrült svájci, Giger
H.R. Giger képzőművész képei is. A lengyel Movie Games
Lengyel játékfejlesztő cég mindezeket, és sok-sok szexet igyekezett egyetlen videojátékba kombinálni, nagy felbontásban és életszerűen. A végeredmény egyfajta misztikus horror-pornó kalandjáték lett, amihez még csak hasonlót sem tudott eddig senki összehozni. Nem egy Leisure Larry-féle bolondos szexi sétagalopp ez, hanem rendes felnőtt horrorsztori. A végtelen eksztázis felé vezető út sokkal ijesztőbb és véresebb, mint azt gondolnánk...

Tulajdonképpen megkönnyebbülés, hogy Lily nincs többé. Többet néztem ki abból a tetovált kiscsajból, mint ami volt benne. Persze, azok a csillagszemek és hegyes cickók még most is hiányoznak, de majd feldolgozom. Annyi a széplány, mint égen a csillag. Tudom, szükségszerű, hogy a végén elárulnak, de azért mégis idegesítő, ha valaki az első perctől fogva átver. Jonathan szívességet tett, hogy helyettem meghúzta a ravaszt, nekem ez nehezemre esett volna. Olyan kis esendő volt ott, azon a mocskos matracon...

És tessék, megannyi életveszélyes és véres kaland után, végre benne vagyok a tuttiban, itt héderezek egy menő viktoriánus villában. Munkára és nőre nincs többé gondom, kedvem szerint vagyogatok és kúrogatom a szektás csajokat. Én vagyok a Seeing One, a helyi megváltó. A szokásos orgiák fontos és kötelező részei a liturgiának, bár a hangulatból nekem levon az álarcok kötelező használata. A velencei maszkok hiába kölcsönöznek némi misztikát a résztvevőknek, nekem jobban bejön, ha látom az arcokat. Mindegy. Ma este a gyertyafényes ebédlőben van a rituálé. A nagyasztal tetejét látványosan foglalja el egy dekoratív trió, szinkronban és szégyentelenül mozognak egymáson. Jobbra-balra még tétovázó alakok, hátul a kanapénál nagyüzem. Rutinosan azonnal ledobom a textilt, és körbenézek. Egyik irányban magányos pasi – nem az én esetem. Másik irányban magányos nőci, vöröses haj, fejtetőn apró kontyba fogva, átlagos testalkatú. Keleties maszkja Amandára emlékeztet, de nem ő az. Nem fog meg igazán, és nem is akarom elsietni a döntést, hátra megyek, a sűrűjébe. A kanapén négyen is reszelnek, oda sajnos nincs beszállás. Szintén vörös hajú nőci ugyanakkor érdeklődve álldogál mellettük, de valójában engem méreget. Szinte a testvére lehetne az elsőnek, de valahogy kifejezetten idősebbnek érzem. Tetovált a melle (ez nem tetszik), viszont közelebb helyezkedett a tűzhöz, ezért többet is nézek ki belőle. Mindenfajta kényszeredett beszélgetés helyett egy kattintásra simán rám ül, majd lelkes lovaglás után mindketten elégedetten a padlóra rogyunk. Kutatók szerint egy férfi libidójára a legintenzívebben egy második nő tud hatni, és valóban. Kifelé menet nyilván nem állom meg, hogy a kontyost is magamra húzzam. Nem rossz a tetkó a hátán, van időm elnézegetni.

Mindez nem öncélú szórakozás, hanem út egy másik dimenzióba, ami alapvetően a folyamatos elélvezésről, úgyis mint az élet értelméről szól. Kis klubunk narratívája egy problémamentes utópiával kecsegtet, ahol állandó eksztázisban múlik az idő. Lusstghaa egyfajta Szép új világ
Huxley disztópikus regénye lenne, de nem földi, hanem zavaróan idegen, Gigeri
H.R. Giger képzőművész kulisszák között, valahol egy másik dimenzióban.

A játék szépen halad előre, hajt a vérünk, zsákoljuk a jónőket, egyre fogynak a minket akadályozó ellenfelek is – még sincs minden rendben. Egyre több a kétely a végcélt illetően. Valóban utópia lenne egy orgazmus központú, máskülönben gyakorlatilag üres világ? Vagy ez éppolyan disztópia, mint a Huxley-féle leszedált, szómás Új London? Dráma ez a javából, az ígéretes kezdet után izgalmas kibontakozás következik, de a hőn vágyott katarzis elmarad. A végén tudjuk csak meg, hogy fickós bonvivánunk valójában tragikus hős. Hogyan is lehetne más? Tudjuk jól, hogy bármilyen fincsi pillanataink is voltak, a vége mindig elkerülhetetlenül rossz. Hiába is várjuk, hogy elérjük a Nirvánát, az sose jön el. Marad maga a küzdelem szépsége és a jelen pillanatok varázsa. Köszi, Madách Imre, köszi Feldmár András.

A Movie Games
Lengyel játékfejlesztő cég szépen odatette magát, nagyon ügyesen sikerült a mondott fura alapanyagokból összerakni a játékot. A hangok életszerűek, a padló recsegése, az éjszakai vihar tombolása, vagy a zárt szobákból kiszűrődő nyögdécselések zseniálisak. A látvány ultraszéles képernyőn is nagyfelbontású, és az elvárt erotikus tartalomra sem lehet panasz. Néhány feleslegesen frusztráló üldözéses jelenetet leszámítva, a játékmenet is rendben van. Alapvetően mászkálós, rejtvényfejtős játék lett a Lust from Beyond, némi lopakodós beütéssel. Nagyon szép próbálkozás egy független stúdiótól, majd' minden percét élveztem. Ugyanakkor ez mégiscsak egy videojáték, amitől egy kis sikerélményt, egy kis önfeledt szórakozást vártam, ám végül csak lelombozódás lett a vége. Fuck.