Éjfél Kapitány olvas

Éjfél Kapitány olvas

A papír halott. A könyvek csak feleslegesen foglalják a drága helyet a lakásban. Persze olvasni én is olvasok, bár messze nem olyan sokat mint kölyökkoromban. És kommentálom...

 

Nick Cave - És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Nick Cave - És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Nem zene, hanem könyv. Magyarul is kiadták, a címe: "És meglátá a szamár az Úrnak angyalát".

Gyűlölök délre utazni. Odafelé is betűz a nap a vezetőülésre és délután is visszafelé. Egyáltalán, gyűlölöm a két fehér vonal között tartani az autót. A gép minden remegésénél elgondolkodom, mit történne, ha peng! elpattanna valami és százharmincas utazósebességgel, de immáron irányíthatatlanul süvítenék tovább, üvöltve, csikorogva, pörögve. Pontosan tudom mi történne. Az ösztönös és nyilvánvalóan hiábavaló pedál és kormánymozdulatokkal felhagyván egyetlen nyugodt, tiszta és utolsó gondolat világosodna meg a fejemben, azután a végső becsapódás előtt hopp, elveszteném az eszméletemet. Tudom, már próbáltam. És a gondviselésnek hála, csak egyetlen apró öltés nyoma emlékeztet arra, hogy egészen másképpen is alakulhatott volna a történetem. Valami ilyesmiről szól Nick Cave könyve is. Gyűlöletről, végletekről, gondviselésről, hitről és elrendeltetésről.

Nők és férfiak

Hadd kezdem a legfurcsább észrevétellel. Míg a történet nem szűkölködik a kiemelkedő férfiakban, addig a nőalakok kettő kivétellel katasztrofálisak, elborzasztóak. Mintha egytől egyig a The Wall
The Wall film
sztereotip nőalakjai lennének, a családot terrorizáló, elhízott anyák, a vénlányok, az elvakult fanatikusok, a mindent jobban tudó matrónák. Ebből az alapállásból kitalálható, hogy ki a két pozitív nő – persze hogy a falu kurvája és annak lánya, a főhős későbbi szerelme.

Félreértés ne essék, a férfialakok sem különösebben szeretnivalóak. Túlnyomó többségük főhősünk eltángálására, megalázására, meglincselésére törekszik, általában méltányolható ok nélkül, kábé ötvenes iq birtokában. Mégis, köztük legalább akadnak karizmatikus alakok, akik ideig-óráig bírják szimpátiánkat.

Nick?

Fura, hogy éppen egy énekes – akit ezrek bálványoznak – egy néma, mindenki által megvetett szerencsétlent választ könyve főhősének. Kicsit olyan ez, mint a szerepjáték, ahol ki-ki megpróbál egyszer-egyszer elrugaszkodni önmagától (általában minimális sikerrel). Esetünkben azonban kellően szuggesztív a kísérlet eredménye. Hajlamos az ember azt hinni, hogy a tenger nélkülözésnek, gyűlöletnek és sanyargatásnak a szerző maga is ki volt téve – de szerintem nem ez az ábra. Mindnyájunknak megvannak a kellő intenzitással átélt apró kudarcélményei, amelyekből némi stílus és képzelőerő birtokában horrorisztikus történeteket tud fantáziálni.


Érdekes elgondolkodni a szerző Istenképéről is, különösen annak fényében, hogy Nick már hívőként, de legalábbis efelé tartva írta meg Euchrid történetét. Ha létezik mocskos, lehangoló, pesszimisztikus történet, hát az Ukuliták és a nyomorult néma gyerek története az. Ez lenne a világ, amit a gondviselő nekünk szánt? Vagy éppen ez lenne a példa útjainak kifürkészhetetlenségére? A dodonai választ az utolsó oldal adja meg – zseniálisan. Ki-ki hite és vérmérséklete szerint értelmezheti a befejezést, ami kivétel nélkül mindenkit megerősít majd mindabban, amit eddig gondolt a világról és annak dolgairól. Ügyes.

Crow Jane

Lehet, hogy több is van, de én egyetlen utalást találtam csak az általam ismert dalokra. Crow Jane balladája szerepelt a Murder Ballads korongon, és Crow Jane felbukkan a regényben is, mint "aki a híres dalról kapta csúfnevét". A Murder Ballads amúgy nagyon hasonló hangvételű mint a könyv, csupa-csupa rémes régi gyilkosság, szerelem és őrület. Lírai, helyenként humoros feldolgozása a pionírok véres történeteinek. A szamaras könyv pontosan ebbe a vonalba tartozik. A földdel küszködő, vallásos pionírok kínlódása önmagukkal, a világgal, hitükkel és sorsukkal.



Crow Jane Crow Jane
Crow Jane
Horrors in her head
That her tongue dare not name
She lives alone by the river
The rolling rivers of pain
Crow Jane Crow Jane
Crow Jane Ah hah huh
There is one shining eye on a hard-hat
The company closed down the mine
Winking on waters they came
Twenty hard-hats, twenty eyes
In her clapboard shack
Only six foot by five
They killed all her whiskey
And poured their pistols dry
Crow Jane Crow Jane
Crow Jane Ah hah huh
Seems you've remembered
How to sleep, how to sleep
The house dogs are in your turnips
And your yard dogs are running all over the street
Crow Jane Crow Jane
Crow Jane Ah hah huh
"O Mr. Smith and Mr. Wesson
Why you close up shop so late?"
"Just fitted out a girl who looked like a bird
Measured .32, .44, .38
I asked that girl which road she was taking
Said she was walking the road of hate
But she stopped on a coal-trolley up to New Haven
Population: 48"
Crow Jane Crow Jane
Crow Jane Ah hah huh
Your guns are drunk and smoking
They've followed you right back to your gate
Laughing all the way back from the new town
Population, now, 28
Crow Jane Crow Jane
Crow Jane Ah hah huh

A könyv

Piszok nehéz olvasmány, ha nem Nick Cave írta volna, meg se vettem volna és az első 20 oldal után nem is vesződtem volna tovább a kacifántos szöveggel. Így viszont – egy furcsa élménnyel lettem gazdagabb.