Csernus Imre - A nő

Rokonszenves a pofa, de valahogy mégsem igazán tetszik, amit ír. Ráadásul nehezen tudom megtalálni, megfogalmazni, hogy miért is nem...

Távol álljon tőlem, hogy egyszerűnek minősítsem a drogosok kezelését, de az érvrendszer szintjén mégis nagyon egyszerű az üzenet: ne anyagozz, mert az rossz. Hagyd abba, fejezd be! A jó és a rossz út egyértelműen elválik, a jó tanács mindig ugyanaz. A női boldogtalanság ehhez képest hihetetlenül összetett állapot, amit Csernus doktor mégis ugyanilyen egyszerű mantrákkal próbál orvosolni. Elégedetlen vagy az alakoddal – szépíts magadon, elégedetlen vagy a párkapcsolatoddal – szakíts nyomban. Nem vagyok ellene az effajta sommás jótanácsoknak, de ennek a könyvnek a tanácsai valahogy mégis olyan végső üzenetet adnak, ami nem tetszik nekem.

Tény, hogy a megvert, megalázott, szolgasorban tartott nő általunk, férfiak által kerül szar helyzetbe. De ugyanakkor az igazi nő, a klasszis jónő is általunk, férfiak által lesz azzá. Mi imádjuk, mi halmozzuk el, mi tesszük gondtalanná az életét. A boldogság kulcsa nemhogy független a férfiaktól, hanem éppen hogy a másik nemmel való harmónia az, és ennek kimondását erősen hiányolom a könyvből. A klasszikus kirívó esetekre megadta az ő drasztikus feleletét, de a végső kérdést illetően, hogy hogyan lehet boldog a nő a férfi mellett, nem adott választ. Az én válaszom a közös boldogságra a másik tisztelete és a kompromisszumkészség. Csernus doktor kulcsszavai e helyett az önbecsülés és a határozottság, amiket konkrét esetekben tudok helyeselni, de általános üzenetként nem tetszenek. A szolgaság kompenzálására nyilván önzést javasolnék magam is, de tartózkodnék attól, hogy az önzést általánosan erénynek tüntessem fel. Önbecsülésre és határozottságra is szükség van, de nem elsősorban rájuk van szükség ahhoz, hogy egy nő egy férfi oldalán boldog lehessen. És én ezt tekintem a célnak...

Amúgy gondolatébresztő.