Éjfél Kapitány olvas

Éjfél Kapitány olvas

A papír halott. A könyvek csak feleslegesen foglalják a drága helyet a lakásban. Persze olvasni én is olvasok, bár messze nem olyan sokat mint kölyökkoromban. És kommentálom...

 

Catherine Millet - Catherine M. szexuális élete

Catherine Millet - Catherine M. szexuális élete

Bárhol nyitjuk ki a könyvet, biztosan kefélésről lesz szó.

Régi dilemma: hogyan lehetséges, hogy a "tudományos" kérdőíveken a férfiak rendre három-tíz-kéttucat szexpartnert vallanak meg, a nők ugyanakkor csupán egy-kettő-hármat. Két megoldás adódik. A valószínűbbiket egy sokat látott tündér lánybarátom adta tudtomra kacagva: "Hazudunk!". A másik megoldást sokkal inkább a férfilogika mondatja velem: a nők egy kis, ámde elképesztően adakozó csoportja dolgozza le a különbséget. Ha elfogadjuk, hogy Catherine Millet létezik – Ő feltétlenül ebbe a kisebb csoportba tartozik...

Egyszerű képlet

Vannak könyvek, amikben a felizgult olvasónak kitartó, kapkodó lapozgatással kell kikeresnie, hol lesz egymásé a főhős és titkos szerelme. Esetünkben erre nem lesz szükség. Bárhol nyitjuk ki a könyvet, biztosan kefélésről lesz szó.

Nem tudom van-e ember, aki egyhuzamban nyugodtan csücsülve olvasná végig a kétszáz oldalt, amiben kétszáznál jóval több hapsiról és akcióról lesz szó. A kötetet inkább kiegészítőnek javaslom valamely puritánabb regény mellé. Ha az olvasó már vágyik valami izgi történésre, becsukja a másik könyvet, elolvas néhány oldalt Catherine kalandjaiból, majd visszavált.


Valóban?

Fura világ bontakozik ki a regényből. Olyan világ, ahol mindenki mindig elélvez, ahol popsiba ugyanolyan jó, mint amúgy, ahol a szopás mindenkinek öröm. Ahol csak gyönyör létezik, fájdalom vagy ne adj Isten betegség semmi, még csak egy ici-pici viszketés sem üti fel a fejét sohasem... Szívesen olvasok ilyen tutti tökéletes álomvilágról, de ne kérje senki, hogy különösebben komolyan vegyem.

Catherine szemmel láthatóan jól ismer minden férfivágyat, sztereotípiát, és ezeket gyönyörűen igazolja vissza. Ha nem lenne egészen biztos, hogy madamoiselle Millett létezik, azt tippelném, férfi rejtőzik az álnév mögött. Ha ez lenne az ábra, könyvünk nem lenne több jól megírt, de tipikus pornófüzetnél. Az a tény viszont, hogy szerzőnk nő, és mindennek életrajzi ihletése van, egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat. (Létezik, jobboldalt az Ő egykori fényképét látod, ma már 50 fölött van...) Innentől olyan ez a regény, mint hiteles fotó a titkos egyiptomi sírkamráról. Hát mégis igaz, mégis létezik az, amiről annyira szerettük volna, hogy igaz legyen! A nő, aki mindig, mindenkivel és lelkesen. No persze...

Könnyed szórakozás azoknak, akik szívesen eljátszanak egy álomvilág gondolatával és nem botránkoznak meg mindazon, ami ott történik.