Éjfél Kapitány
kommentál
Az igazi élet nagy kaland...
Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
Megasztár
Fel nem foghatom, miképpen lehet a Megasztárt a kereskedelmi televíziók újabb gonoszságának beállítani. Már az első résznél is értetlenül néztem a kósza indulatokat... Én a műsorban már akkor is csak belevaló énekeseket láttam, akik jól nyomták, és akik között az első féltucat kiválasztott után már nem is volt értelme rangsorolni. A showbiz szabályai szerint azért csak végigvitt vetélkedés vitán felül tökéletes eredményt hozott: Tóth Veronika egyértelműen az Év Hangja, Oláh Ibolya pedig az Év Megasztárja. Helyesek, aranyosak.
Részemről a Megasztár (hülye neve ellenére is) üdítő színfolt az arcpirító showműsorok között. Végre egy produkció, ahol nincs sem verbális, sem fizikális erőszak, és ami csöpögés nélkül szórakoztat. Jó, jó, a szereplőválogatásnak vannak durva pillanatai, de tekintsük ezt csak amolyan mellékterméknek, ami felkelti a joggingos fukszos nézők figyelmét is... Nem a komikus és iszonyú önjelölt tehetségtelenek kiszóratása a show lényege, hanem a megmaradt rátermettek produkciója. Őszintén szólva nem is értem, hogy miután az első széria után már ismert a mérce, hogyan adhattak fel ennyien ilyen magas labdát. Szegény zsűrinek (és nekünk is) ki kell bírnia ezt a néhány nehéz pillanatot, hogy azután végre következhessen az igazi rock and roll... Amikor vidám emberek énekelnek vidám embereknek. Ez a lényeg. Szeretem ha szól a zene... Szeretem ha énekelnek nekem. Szeretem, ha elszabadulnak a dolgok...
Értéket teremt
Maxi
egyetértek Pierrot véleményével: a Megasztár azon kevés műsorok
egyike, amely értéket teremt. Speciel hosszú évek óta szinte ez az
egyetlen műsor, ami végre megmutatta, hogy egy fiatal lány nem csak
pornószínésznőként vagy a valóságshowk cicivillantó gladiátoraként
lehet híres, hanem kevésbé vásári módon is. Sőt. Nem csak híres,
de sikeres is. A mostani simlis CD másolós, letöltős világban elképesztő
eredmény egy kapásból aranylemez, indulásként 16.000 eladott példánnyal
(ebből egyet jómagam vettem meg).
Rúzsa Magdolna és Varga Ferenc a döntőben. Figyelem egy
ideje a zsűrit - komoly bajban vannak. Viszonylag hamar elfogytak azok a
versenyzők, akikre lehetett hümmögni, hogy hangképzés így, meg kisugárzás
úgy: a bennmaradtak simán és nagyon jók. Zsinórban csak felsőfokú
jelzőket hallok, látom, hogy egyre nehezebb markánsan megdicsérni a legjobbakat. Szokatlan ez a minőség valóban. A kis
kábeltévék amatőr műsorai, a Viva zenetévé mókás
stúdióprodukciói és egyáltalán a tehetségkutató jellegű műsorok rendre
saját paródiájukba fordulnak, hogy a Benne vagyok a tévében eleve antisztárjairól
már ne is beszéljek. Kevés stáb vette komolyan a valódi tehetségek
felkutatását és kikupálását, de a Megasztáré ilyen volt. Akik idáig jutottak,
azok nem tetoválásuk, arcberendezésük, implantjuk, és izmaik miatt
kerültek be a showba, viszont
valószínűleg nem is kukázzák le őket kifacsarva fél év múlva. Aki a
döntőig eljutott, az kétségkívül Valaki, a produkció csak a nyilvánosságot
és profizmust adta hozzá az eredendő tehetséghez. A végső döntő kellemesen
feszültségmentesre sikerült, senki fejében nem fordult meg, hogy ne Rúzsa
Magdi nyerje az utolsó meccset is. Nincsen ennek semmi köze sem
szülővároshoz, sem hűtlenséghez: Magdi húsz éve, szexepilje és hangja
egyszerűen jobb, mint Ferinké. Még az eredményhirdetés utolsó előtti
percében is olyan diáklányosan tudott nézni, mint aki tényleg nem számít a gyűzelemre
- teljesen elképesztő. Mindenki nagyon odatette magát, jó volt hallgatni.
Köszi!
Nézd meg, milyen zenéket hallgat a Kapitány!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!