Éjfél Kapitány
kommentál
Az igazi élet nagy kaland...
Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
Görög Zita és a Playboy
"Igazság szerint nem voltam elégedett a magyar Playboy eddigi fotóival, szerintem elég csúnyák. Első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy melyik képek származnak az amerikai és melyek a magyar kiadásból. Ezért kizárólag olyan fotóssal, sminkessel és stylisttal vagyok hajlandó együtt dolgozni, akiknek a munkájával elégedett vagyok."
Mindez az elkényeztetett "buta modell" (copyright Vujity Trvtko) szövegének tűnik, de nem az. A magyar Playboy, az összes férfimagazin és nagyon kevés kivétellel az összes magyar magazin fényévekre van elmaradva pl. a német kiadványoktól.
(Jobboldalt egy ékes és friss példa. Így kell kinéznie egy címlapnak Magyarország legfelkapottabb modelljével? Bénán beállított kislány egyenmosollyal és karikával?! Ez a kép érzékeltetné a modern, sportos és egészséges életérzést? És feltétlenül rá kellett a fehér dőltbetűs szövegnek folynia a sárga felsőrészre? És azután spenótzöldnek és a kéknek is? A karikának tényleg minden szöveget össze kell zavarnia? Egyáltalán, kell, hogy az egész címlap telis-teli legyen mindennel, hogy egy tízforintosnyi szabad hely ne legyen rajta?)
Max
Kinyitottam például a minap egy német MAX magazint, és az alábbi látvány fogadott. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy a Max "csupán" egy laza trendmagazin, még csak nem is egyértelműen cicikre szakosodott férfimagazin. Kb az FHM-hez tudnám hasonlítani. Hol volt utoljára ehhez fogható felvétel a magyar magazinok bármelyikében? Sehol. Nehéz megmondani, mi az ordító különbség konkrét oka, annál is inkább, mert ugyanazon témákról, ugyanazon termékekről és hasonlóan jó testekről van itt is és ott is szó.
Nálunk minden apró részlet csak egy picit bénább, slendriánabb, kidolgozatlanabb és a végeredmény ettől mégis egy nagyságrenddel lesz siralmasabb. Ahogy a Maxot kézbe fogom, más a papír, ahogy ránézek, más a nyomda, más a stílus, más a tipográfia. Egyszerűen sokkal szebb és ízlésesebb. Felejtsük el a hülye sztereotípiákat a kockafejű németekről és az ő fantáziátlan precizitásukról. Akik ezt összehozták, a nyilvánvaló precizitásuk mellett vitán felül kreatívak és igényesek is. A fotókról üvölt, hogy borzasztó sokat dolgozott velük a fotós egy borzasztóan jól felszerelt műteremben. Nem csak egy "ki a mellett, be a hasat, mosolyogj ide" fürdőruhás felvétel, hanem egy igazi fotó. A hirdetések a lap szerves részei. Valahogy nem lógnak ki onnan sem színben, sem stílusban. (Ezt ugye a Vogue csinálja elképesztő jól, ott a hirdetések szinte maga a lap...)
A címlap nem mindig csak egy csöcsös nő. És ha az is, ha ránézek, nem azt mondom, hogy "de jó nő", hanem azt: "de jó címlap!". A tartalmat illetően, valahogy minden számba kerül valami elképesztően jó anyag. Mondjuk egy Martin Shoeller sorozat. (A frankfurti fényképész Annie Leibovitz tanítványa volt - ez a hatás érződik is jócskán.)
Nálunk is minden majdnem ugyanilyen, de mégsem egészen (vö: az a vajszínű árnyalat). Az aprónak tűnő különbségek összeadódva már riasztóan nyomják rá a bélyegüket mindenre ami a kezünk közül kikerül. Ha már Európa, ideje kinyitni a szemünket. Miképpen annak idején a mesterlegények felkerekedtek, hogy szakmát tanuljanak Németországban, Csehországban, ugyanúgy most is onnan kéne tanulni, ahonnan lehet. Mert úgy tűnik, bőven van mit...
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kedvenc magazinja is? Kattints!