Éjfél Kapitány
kommentál
Az igazi élet nagy kaland...
Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
Európa
A tavaszi eső tisztára mosott mindent, és reggelre a nyomasztó hasfájásos vírus is kitakarodni látszik a szervezetemből. Ez már európai reggel. A ligetben szépen megférnek egymás mellett a korondi edényeket és szőtteseket áruló nénikék, a vietnami pólóárusok, a nemezkalpagos nagymagyarországos szittya fiatalemberek, a Marx Károly társaság konfekcióöltönyös veterán aktivistái és az antiglobalista ATTAC fiatal akciósai. Úgy érzem, EZ a demokrácia és úgy érzem, ezt már senki nem veheti el tőlünk.
Tényleg?
Most tényleg elgurulhatnék a Shopping City Südbe, vehetnék új Kenwoodot és simán hazahozhatnám vámolási macera nélkül? Jellemző módon ez az első profán gondolatom, de a csatlakozás nem erről szól. Ami most történt, az a szabadságról szól...
Ami a Milka csokival és a Lewis farmerrel kezdődött, az most beteljesülni látszik. Ami engem illet, már kölyökkoromban sem a nyugati cuccok elérhetetlensége zavart igazán, inkább a szabadság tapintható hiányát viseltem nagyon nehezen. Ennek csak apró része volt csupán, hogy a boltban csak keleti árut vehettél és hogy a szakadt farmernadrág deviánsnak minősült. Bosszantóbb volt, hogy kötelező volt az úttörő tagság, az egyetemi felvétel előfeltétele volt a KISZ-, az osztályvezetői pozíció előfeltétele a párttagság. Hogy az aktuális rendszer és vezérei határozták meg, mi a helyes és mi a helytelen ízlés dolgában, hit és ateizmus dolgában, magyarság dolgában. Hogy gondolataink és személyes szabadságunk is korlátozva volt a korszellem, a besúgók, az útlevél és az országhatárok által.
A rendszerváltással óriásit fordult a világ. A szovjet tankok kigurultak, a párt összeomlott, fellégezhettünk. A helyzet nagyságrendekkel lett jobb, de a tökéletestől távol van. A volt kommunista párt helyett az új pártok igyekeznek előírni mi a helyes és mi a helytelen ízlés dolgában, hit és ateizmus dolgában, magyarság dolgában, időnként éppen olyan vehemensen, mint az általuk leváltott kommunista párt. Ha manapság a karrierhez nem is kell párthűnek lenni, de az állami megrendelések milliárdjai továbbra is a pártközeli vállalkozók bevételét növelik.
Remélem...
Most, május elseje után, úgy érzem nem vagyunk magunkban. Úgy érzem, valami nagyobbnak, valami stabilabbnak, valami felkészültebbnek vagyunk részesei. Egy olyan közösségnek, ahol nem annyira magától értetődő a szabad rablás, a korrupció, ahol az elveket nem jelszavak helyettesítik. Úgy érzem, ehhez a közösséghez való tartozás talán helyes irányba tereli energiáinkat, talán segít kigyógyulni gyerekbetegségeinkből. Talán az Unió mint felettünk álló entitás önkontrollra késztet néhányakat.
Nagyon remélem.
Van véleményed? Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!