Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni.
Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként
a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek
alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben
hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán
egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát
a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
A prostitúció
A
prostitúcióval kapcsolatosan talán a legnagyobb probléma, hogy képtelenek
vagyunk őszintén és objektíven beszélni róla. A prostitúció kínos
téma. Elítélni az erkölcs szilárd bástyájának tetejéről látványosan,
bátran és harciasan lehet, racionálisan védelmezni csak jóval hálátlanabb
pozícióból. A prostitúció ugyanakkor egyidős a világgal és soha
nem is szűnik meg. Szembe kell vele néznünk, kezelnünk kell és a közösség
szempontjait maximálisan figyelembe véve kell róla rendelkeznünk.
Első lépésben próbáljunk elhagyni felesleges érzelmeinket.
Nézzük meg, miről is beszélünk, mielőtt (később) véleményt formálunk.
Talán keressünk egy vele analóg problémát, amire kevésbé nézünk
ferde szemmel és előítéletekkel terhesen, amit mindannyian
megtapasztaltunk, és amit megtanultunk magától értetődően kezelni:
Vegyük a vendéglátóipart!
Az
éhség nagy úr. A vendéglátóipar alapvető szükségletet elégít ki
azzal, hogy enni és inni ad az azért fizetőknek. Sőt! Az esetek többségében
nem is csupán az éhség elverését garantálja, hanem kifejezetten az
ezen túlmutató kulináris élvezetek nyújtását tűzi ki célul. A
vendéglátás magától értetődő legális szolgáltatás, ahol a
kereslet és kínálat egyensúlyban van, a szolgáltatásnak elfogadott
ára és rendes menete van.
Megaláztatás
A vendéglátás gyakran vendégnek és szolgáltatónak
egyaránt kínos. A pincér nem csak az ételt hozza ki, de magától értetődően
céltáblája a kivagyi vendégnek, aki úgy gondolja, hogy a vacsorája
árában benne szerepel a pincér megalázásának, rendreutasításának
és ugráltatásának joga. Talán éppen az elszenvedett inzultusok miatt
időnként éppen az ellenkezőt is tapasztalhatjuk, gyakran a pincér
vesz revansot a neki kiszolgáltatott vendégen.
Kizsákmányolás
A pincérek és a személyzet a busás borravalóért
szolgálja ki a vendéget. Munkájuk nem csak a szigorúan vett vendéglátási
ismeretek felhasználásából áll. Meg kell tanulniuk kezelni azt a
szituációt, hogy szolgaként kell teljesíteniük a vendég kívánságait.
Van köztük, akiknek ez saját egyéniségével harmóniában sikerül, a
többiek csak a bevételért teszik amit tesznek - ha kell megalázkodnak,
önmagukat zsákmányolva ki.
Bár a vendéglátásban részt vevő pincérek,
pultosok és szakácsok messze az átlag felett keresnek, az igazi haszonélvezők
mégis az étteremtulajdonosok, akik az alapötlet és a tőke beforgatása
után gyakorlatilag már csak a hasznot fölözik le a kizsákmányolt
személyzetről.
Lehúzás és alvilág
A vendéglátás több szállal is kapcsolódik az alvilághoz.
Egyrészről jól ismertek azok a praktikák, amelyekkel a vendéget
egyszerűen vagy rafináltan de becsapják, az ígértnél alacsonyabb
szintű szolgáltatást nyújtanak, a rendesnél magasabb áron. Mindez időnként
drasztikusabb módszerekkel is párosul, amikor konzumnők segítségével
egzotikus fogások rendelésére késztetik a gyanútlan vendéget, akit
fizetéskor irreális számla kifizetésére köteleznek - gyakran erőszaktól
sem visszariadva.
A vendéglátás köztudottan nem a számviteli fegyelem
iskolapéldája, a vendéglátóhelyek az ellenőrzések dacára is elképesztő
mértékű kiadott számla nélküli bevételt produkálnak.
Közismert továbbá, hogy a jól menő vendéglők, kávéházak
és italkimérések vagy a szervezett alvilág tulajdonában vannak, vagy
súlyos védelmi pénzeket fizetnek nekik fennmaradásukért cserébe.
Létezhet vendéglátás az alvilág nélkül? Nem.
Ennek oka nagyon egyszerű. A vendéglátás olyan alapvető igényt elégít
ki, ami biztos üzletmenetet és garantáltan magas profitrátát biztosít.
Minden ilyen magas jövedelmezőségű üzlet és szolgáltatás az erősek
tulajdona, azaz vagy állami koncessziós, vagy az alvilág befolyása
alatt áll, miképpen a bányák, a szerencsejáték, az italkimérések
vagy a húspiac.
Egészségügy
A vendéglátó intézmények fokozott veszélyt
jelentenek a közegészségügyre. A nagy látogatottság miatt a fejüket
óhatatlanul felütő fertőzések még azok észrevétele előtt nagyszámú
vendéget fertőzhetnek meg, és fertőznek is meg időről időre.
A vendéglátó egységek a rendszeres hatósági vizsgálatok
ellenére is az elvártnál jóval rosszabb higiénés színvonalúak. Az
ellenőrzések nagyon kevés kivételtől eltekintve általában komoly hiányosságokat
tárnak fel.
A szolgáltatást igénybe vevők persze pontosan tisztában
vannak a kockázatokkal. Mindenki tudja, hogy olcsóbb étteremben nem bölcs
dolog brassói aprópecsenyét rendelni, és nyáridőben kerülni kell a
hús és tejkészítményeket. Az is nyilvánvaló, hogy nagyságrendileg
más kockázatot jelent egy szabadstrand melletti hamburgeres, míg egy
minősített belvárosi étterem.
Vendéglőben vagy bodegában?
A vendéglátás úton-útfélen felütötte a fejét.
Nem csupán a többé-kevésbé ellenőrzött éttermekben, de a higiénia
látszatát is alig fenntartó útszéli falatozókban is vásárolhatunk
ételt-italt. Enni mindenhol szeretnek a népek...
A párhuzamról
A prostitúció és a vendéglátás között lám,
meglehetősen jó párhuzam állítható, két alapvető különbség mégis
marad. Az első - a prostitúció Mózes tízparancsolatába ütközik: Ne
paráználkodj - mondá a próféta. A második nagy különbség,
hogy a prostitúcióra alapvetően más szemmel tekint férfi és nő.
A VI. (VII.) parancsolat a paráznaság tilalmáról nem
csupán a prostitúciót tiltja. Valójában tilt a házasságon kívül
(tehát az azt megelőző esetleges együttélés időszakában is) minden
szexuális kapcsolatot, sőt, bizonyos értelmezések szerint minden olyan
szexuális kapcsolatot is, ami nem a gyermeknemzésre irányul. A paráznaság
értelmezése ráadásul nem korlátozódik a testi kapcsolatra, a kihívó
öltözet és viselkedés, vagy csupán a gondolat síkján létező vágy
már önmagában is kimeríti a fogalmat! A VI parancsolat hiába áll a
legtávolabb jelen világunk értékrendjétől, mégis a legsúlyosabb bűnök
közé sorolja a paráznaságot, és a tiltás erején az egyház egy jottányit
sem változtatott ezerévek alatt sem.
A "Miért megy valaki étterembe?" kérdés
nem merül fel egyetlen nő részéről sem, hiszen maguk is ismerik az éhség
fogalmát - így maguk is örömüket lelik a vendéglátás intézményében.
A "Miért megy valaki étterembe - otthon nem kap enni?" kérdés
ugyanezen okból pláne nem szokott elhangozni. (Itt szeretném leszögezni,
egy felelősség és érzelem nélküli szexuális aktus a férfi számára
körülbelül megegyezik azzal, amit egy nő érez egy franciakrémes
elfogyasztásakor.)
Miképpen egy férfi soha sem fogja érteni, miért kell
ismét egy új pár cipőt vennie a nőnek (mikor így is tele van velük
az előszoba), ugyanígy nem értheti egy nő azt a szexuális késztetést,
ami a prostitúciói iránti igényt a világ kezdete óta megalapozza.