Traktoros tüntetés 2005

• Home › 
• Kommentálom › 
• Traktoros tüntetés 2005

Má' megint itt vannak a gazdák, kaptam észbe, ahogy szombat délben a váratlan autós dugó végén megpillantottam a felzászlózott traktorokat... A pedánsan felsorakoztatott járgányok szépek és tiszták. A nagykerekes monstrumoknak csodájára járnak a hétvégi program gyanánt odalátogató gyerekes családok, vadul kattintgatva digitális fényképezőgépeiket.

"Ne ránk haragudjatok, mi a létünkért küzdünk." áll egy lajosmizsei transzparensen. "Az apám is a földből élt." virít egy másik leharcolt traktoron az őszinte felirat. Értem én, mégis azt kell mondjam: erősen sántít ez a gondolatmenet. Jóhogynem mindjárt, "már a nagyapám is pattintott kőszerszámokat csinált", esetleg "a fiam is gőzgépszerelőnek tanul..."

Akármilyen kellemetlen az érintettek egy részének, a világ bizony változik. A technológiai fejlődés és az ezt kísérő folyamatos átrendeződések alaposan megváltoztatják a dolgokat. Komplett iparágak emelkednek ki a semmiből, mások eltűnnek a süllyesztőben, egyesek meg alaposan átalakulnak. Míg a dagerrotípiákkal és fényképekkel vagyonokat lehetett keresni, a digitális rendszerek megjelenésekor az előhívással, nagyítással, fotólaborral kapcsolatos komplett iparágnak leáldozott. A kínai textilkvóták megszűnésével az Európába beáramló olcsó textília jól sejthető változásokat fog hozni mind a kereskedők, mind a készítők üzletében. Az Indiából, keletről (és igen – a Székelyföldről is) ideáramló olcsó munkaerő nem csak az építőipart, de az informatikai iparágat is átrendezi – nyilván nem előnyére.

A változások alól a mezőgazdaság sem kivétel. Sőt. A mezőgazdaság túlnyomó része egyszerű nagyüzem. Egy sertés, egy csirke, egy liter tej előállítása futószalagon, milliméterre, grammra és amperórára kiszámított költségek árán és mért idő alatt történik. A multinacionális cégek az éghajlat, az olcsó közművek és az olcsó munkaerő együttes kihasználásával a farmokat olyan éghajlatra, olyan vidékekre tudják telepíteni ahol a végletekig csökkenthetik az előállítási költségeket. Eredményképpen még a szállítással együtt is kevesebbe telik a hús előállítása, mint itt a Kárpát medencében. Ilyen egyszerű. Ezen a földrajzi lokáción, ebben a viszonylag fejlett országban, nem éri meg ezeket a javakat előállítani. (Tudd: Csupán legenda, hogy a Magyar mezőgazdaság és a Bábolnai gazdaság élenjáró. Rég nem az.)

Hát akkor?

Gazdáink ugyanakkor mégis termelnek. Hogy rendes körülmények között mi lesz a nehezen de drágán működő cégekkel azt jól tudjuk. Nyakukon marad a holmijuk, ők meg lehúzhatják a rolót, kereshetnek olyan iparágat és olyan munkát, amire a piacnak szüksége van. És mi történik a mi gazdáinkkal már hosszú évek óta? Masszív állami támogatásokkal talpon vannak és termelik a veszteséget. Értjük ugye – állami támogatással. Ami nem más, mint az én, és a te befizetett adód. Ennek fényében különösen komikusak az állandó aktuális kormányt fikázó transzparenseik és a jómunkásember jelleggel történő fővárosba vonulásuk.

Kulák habitus?

Pénzt és megélhetést akarok, mint eddig – mondja a termelő. Kacagtatóan önző és primitív érvelés, de nem csak a gazdák sajátja. A minap hallottam egy rádióba betelefonáló iskolai büfést. Azt sérelmezte, hogy az új szabályozás miatt nem árulhat csokit és kólát, ami profitvesztést okoz neki. Úgy gondolta, ezért állami támogatást kellene kapnia. Miért is? Kérdezték. Hát azért, mert eddig neki volt profitja, és ezután is szeretne... Muhhhaha. Jelzett vállalkozót nyilván kollektíven kiröhögjük. Traktoros vállalkozóinknak ugyanakkor – ennél semmivel sem jobb érvekért – milliárdokat juttatunk.

Ideje volna helyére tenni a dolgokat. Akkor is ha fáj. A világ változását – beleértve a privilégiumok és profit elveszítését is – tudomásul kéne venni és ésszerűen reagálni rá. Ideig-óráig elmegy a probléma szőnyeg alá söprése a támogatásokkal, de ezt az időt aktívan ki kéne az érintetteknek használni, hogy megtalálják az új helyüket a "szép új világban". Közös érdek, hogy bohóckodás helyett ismét hasznos és elismert tagjai legyenek a közösségnek.

Mercurius hozzászólása

Hosszú leszek, de szeretném részletesen leírni, milyen alkut kötöttek felelős politikusaink anno... Az alábbiak végefelé kiderül, hogy az EU nem hülye, nem akar versenytársakat a létező uniós parasztok mellé, mert így is az EU költségvetésének kb 40%-a! mezőgazdasági támogatásra megy el. Node szóljon egy szakember.

Kivonatosan idézném neked Bori Tamástól "A szántóföldi növények piacszabályozása az Európai Unióban -SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓ A MAGYAR CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK LEZÁRT FEJEZETEIBŐL" kiadvány érdekesebb passzusait. A füzetke a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa.

"Az EU a Közös Agrárpolitika (KAP) létrehozásától kezdve úgy alakította agrárpolitikáját, hogy a mezőgazdaságból élőknek megfelelő jövedelemszintet biztosítson, valamint saját termelésből megoldja az unió belső élelmiszer-ellátását. A jól sikerült agrárpolitika miatt ma már számottevő termékfeleslegek vannak az unióban. Mivel ezek elhelyezése csak az unión kívül, a világpiacon lehetséges, az EU –az előbbi célok elérése mellett – kénytelen agrárpolitikáját folyamatosan úgy alakítani, hogy a mezőgazdasági termékek ára az unióbelinél általában alacsonyabb világpiaci árakhoz közelítsen. Annak érdekében, hogy a kisebb árbevétel miatt a termelők jövedelme ne csökkenjen számottevően, az Európai Unió 1992-ben bevezette az úgynevezett kompenzációs támogatások rendszerét, amely támogatási formát ma már közvetlen kifizetések névvel illet. A legjelentősebb pénzösszegek (a KAP költségvetésének 40 százaléka, azaz az EU közös költségvetésének 18 százaléka) a gabonaféléket, olaj- és fehérjenövényeket, valamint a rostnövényeket (lent és kendert) előállító gazdálkodók zsebébe vándorolnak, nagyrészt egységes szabályozás szerint. (...)

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU-ban azok a gazdálkodók, akik gabona-, olaj- vagy fehérjenövény termesztésével foglalkoznak, több évre előre meghirdetett, kiszámítható módon, hektáronként jelentős összegű támogatásban részesülnek. A gabonafélék termelői részére az Európai Unió ezen kívül értékesítési garanciát is nyújt. (...)

A területalapú támogatásra mindig a földterület művelői jogosultak, függetlenül attól, hogy tulajdonosai vagy bérlői a földnek, illetve milyen gazdasági formában (szövetkezet, kistermelő, őstermelô stb.) tevékenykednek. (...)

A közvetlen támogatások emelkedése[Magyarországon, az Unió átlag-támogatásához képest{ez a komment tőlem, Mercuriustól}] az átmeneti időszakban:

2004: 25%
2005: 30%
2006: 35%
2007: 40%
2008: 50%
2009: 60%
2010: 70%
2011: 80%
2012: 90%
2013:100%
nemzeti kiegészítés nélkül."

A nemzeti kiegészítés az utolsó négy évben fogja kiegészíteni a fenti számokat 100%-ra. A támogatás ebben a pillanatban 17993 forint hektáronként. Kb. 75 euró. Az uniós gazdák ezzel szemben átlagosan 300 eurót kapnak hektáronként. (a fent idézett növénycsoportokra) és ez változik országonként és régiónként, attól függően, hogy mennyire fekszik hátrányos helyen a gazda/földbérlő földje. Franciaországban a fenti pénzt még megfejelik 70-200 euróval (az utóbbit a hegyvidékiek kapják).

Számold hozzá a háborítatlan termelést és az egy eurós benzinárat (csak viszonyításképp: kilencven eurócentet fizettem múlt héten literenként a naftáért Ausztriában és kb. ugyanannyiért tankolok Magyarországon is. Az osztrák egy főre vetített GDP kb négyszerese a magyarnak. A vásárlóerővel most nem bíbelődök, kijelentem, hogy egy régi EUs parasztnak harmadába-negyedébe van az üzemanyag, mint a magyarnak. Adjuk ezt hozzá a közvetlen támogatás késedelmes kifizetéséhez, (Az EU-ban a kifizetések határideje január 31, de mivel kis országunk a tavalyi év derekán lépett be, kaptunk egy kis laufot tavaszig, persze a miniszter emberkedett, hogy bizony, vagyunk mi olyan ügyesek, hogy kipengetjük a pénzt 31-ig... ) és máris ott van előttünk a tiszta, igazságos verseny...

Az EUs pénzeket nem a beígért ütemezésnek megfelelően kapták/kapják a termelők. És, mint írtam, nem lett volna az időponttal semmi baj, mert eredendően a csatlakozási tárgyalások alatt megállapodtak, hogy a 2004-es csatlakozáskor a töredék-év és a kiépítetlen támogatás-kifizetési rendszer miatt késő tavasszal fogják kiadni a pénzeket. Jelenlegi pártunk és kormányunk viszont vitézkedett, hogy bizony ők voltak annyira ügyesek, hogy behozták azt a lemaradás amit torgyánjózsibácsiék voltak szívesek összehozni azzal, hogy merész üzleti utakat tettek az argentin cseresznye országába... Szóval nincs mit virítani egyik oldalnak sem: áljobboldal csendesen szemlélhetné a dolgokat, mert regnálásuk alatt csúsztak el ezek a dolgok, álbaloldal meg visszavehetne a hároméves terv hangulatához illő ígérgetésből.

A mezőgazdaság egyik nagy problémája a kiszámíthatatlanság, és a támogatási rendszert pont azért hozták létre, hogy egy STRATÉGIAI ágazatban tevékenykedők védve legyenek a piac/időjárás szeszélyei ellen. Mert igenis, a mezőgazdaságot nem lehet szabadpiacként értelmezni: kajának lenni kell a legvadabb időben is, és bizony, akik a beszerzésre esküsznek, olvashatnának néhány jó könyvet arról, hogy mekkora értéket is tud képviselni egy tyúktojás, ha épp semmit nem lehet enni... (pl. James Clavell: Patkánykirály) (vagy az írországi nagy éhínség történetéről; az amerikai Hálaadás-nap eredetéről stb. stb.) Száz szó és egy vég: felelőtlen politikusainknak végre fel kell nőni ahhoz, hogy MEGBÍZHATÓSÁGOT sugározzanak. Engem untat már ez a bolhacirkusz. A gazdatüntetés pedig csak tünete a szerencsétlenkedésnek. A magyar parasztnak végre lehetősége nyílna pontosan tervezni és végre a támogatásokat nem a felvásárlók nyúlják le, hanem azokhoz kerül(ne) akik termelnek. Még lenne néhány kirohanásom a régi támogatási rendszer ellen de az már nagyon offtopic, és reményeim szerint kimúlik az EU rendszer átvételével...

OFF: Szerintem sok embernek van elege a jelenlegi offline pártok bohóckodásából és félrebeszéléseiből. Úgy gondolom, ideje lenne már végre egy virtuális pártot alapítanod, tagdíjjal, meg mindennel :) Referenciául szolgálhatna a Magyar Ady Párhuzam és Nemzeti Pina Párt, de természetesen ennél komolyabbról lenne szó, de annyira mégsem, hogy a választási hadjáratban fel ne tűnjön a nagyplakátokon néhány kellemesen domborító nővérke
Éjfél Kapitány nővérkéi :)

Traktoros Fecó hozzászólása

"Érdekes az okfejtésed, de túlságosan beszűkült még ha a világból kiragadott példáidat is veszem. A gazdákat ne akard már fotósokkal stb. összehasonlítani, mert ég és föld. Ők a mindennapi kenyeredet termelik meg. Ha te jobb szereted az indiai búzát, akkor menj oda :)"

Para Zita hozzászólása

"Jó jó, de a mezőgazdaság mégiscsak stratégiai ágazat, nem intézheted el csak így a dolgot. Különben is, elég magas a munkanélküliség így is, mi az ördögöt kezdenénk még ennyi dologtalannal is?"

Traktoros tüntetés reprise

A traktoros tüntetés kapcsán vegyük észre, hogy nem annak aktuális ürügyéről, hanem egyáltalán a mezőgazdaság finanszírozásáról írtam. A hozzászólók inspirálására azonban szívesen ennél mélyebbre is ások. Először is három állításban összefoglalnám a Mercuriustól kapott értékes anyagot (és köszönöm neki):

A magyar szántóvetők EU kompenzációja jelenleg elmarad az EU átlagtól, és csak 2013-ban éri el azt (átmeneti időszak). Átmeneti időszak nélkül persze még szebb volna, de végső soron ez így is örvendetes.

Az közvetlen EU kifizetéseket nem kapták meg az érintettek január végén, hanem mostanában fizetik csak ki őket. Ez nyilvánvalóan nem rendes dolog – a megállapodás az megállapodás.

A traktorok aktuálisan és elsősorban a 2. pont ürügyén tették tiszteletüket a fővárosban.

A dolgot ezzel itt le is zárhatnám, de marad itt egy fontos momentum. A hozzászólók szinte mindegyike – a maga módján – egy lényeges dologra hívta fel a figyelmemet: a mezőgazdaság fontos, kiemelt, stratégiai terület, nem mérhetem ugyanazzal a mércével mint más ágazatokat. Nézzünk hát ennek kicsit utána! A KSH a különböző módszertanok alapján a mezőgazdaságban dolgozók számát 144-646 ezer fő közé teszi. A 2004 munkaerőpiaci útmutatóban a konkrét 204 ezres szám szerepel, ami alapján a következő kimutatás is készült. A számokból nem a Budapest = 2 millió kereskedő; vidék = 8 millió gazda sztereotípia köszön vissza, hanem valami egészen más:

A foglalkoztatottak számából kiderül, már nem vagyunk olyasfajta agrárország, mint amire a történelemkönyvekből emlékezünk, de ettől még lehetséges volna, hogy az az 5,3%-nyi foglalkoztatott annyira extrém módon termelékeny, hogy ők viszik a hátukon a nemzetgazdaságot... Nézzük hát a kiviteli statisztikát:

Ennyire azért nem gyenge a helyzet, a példaként felhozott 2003. évben az aszály is csökkentette a búzakivitelt, és a két utolsó árufőcsoportban vastagon benne van az idetelepült multinacionális gyárak termelése is, de nyugodtan kimondhatjuk: nem az agrárium a nemzet aranytojást tojó tyúkja. A mezőgazdaság persze attól, hogy nem ad megélhetést az ország nagy részének, és attól hogy nem a kivitelétől gazdagszunk meg, még lehet stratégia ágazat: mert ugye enni kell. Stratégiai ágazat persze ugyanígy az energiahordozóké is, azzal az apró különbséggel, hogy azok kifogyóban vannak, élelmiszert beszerezni viszont- a világméretű túltermelés következtében egyre könnyebb.

A mezőgazdaság – úgy tűnik – elsősorban a csikós, gulyás, pusztai romantikában erős, de abban olyannyira, hogy a szavazatokra éhes mindenkori kormányok a mezőgazdaságot a 8 milliós nem budapesti tömeggel azonosítják. Ebből a szempontból a mezőgazdaság valóban stratégiai ágazat. A hatalom megszerzése/megtartása érdekében megéri dotálni az egyre inkább ráfizetéses ágazatot, a helyett, hogy valóban stratégiai ágazatként kezelve mindnyájunk előnyére megreformálják azt. A kormányok ugyanakkor ismerik a pontos számokat, és nem kényeztetik agyon a gazdákat (bár – más ágazatokat sem).

A mezőgazdaság helyzete viszont folyamatosan romlik (mint több más ágazaté is). Az árak világszerte csökkennek, a költségek viszont az infláció miatt egyre növekednek. A nagy gazdaságok termelékenységével a kicsik és az egyéni gazdálkodók már sehol a világon nem képesek versenyezni – nálunk pedig ez utóbbiak vannak többségben. És a slusszpoén: a világ legeredményesebb mezőgazdaságai NEM dotáció révén eredményesek, hanem méretük, technológiájuk és éghajlatuk miatt. Az EU-hoz való csatlakozás mentőövével immáron egy nagyobb közösség fogja életben tartani a mezőgazdaságból élőket az egyre nyilvánvalóbb agóniájuk ellenére. A tagság szerencsésen leveszi mindenkori kormányunk válláról a döntés felelősségét, mostantól elegendő (lesz/lenne) az EU intézményi feltételeit megteremteni. Ettől kezdve nekem sem a kormányainkat kell szapulnom az irreális mezőgazdasági dotáció miatt, hanem az EU döntéshozóit.

Eredeti véleményem tehát fenntartom – a nagyarányú mezőgazdasági dotáció pazarlás, amit egyre kevésbé indokol (és enged meg) a világgazdasági helyzet. Mostantól ez a gyakorlat nem magyarországi sajátosság, hanem összeurópai doktrína, aminek ettől függetlenül ellene mondok. Tüntetés ügyben konkrétan az EU támogatási pénzek kifizetése valóban késlekedett – ami nem rendes dolog, remélem mostanra ez elrendeződött, és ki-ki megkapta a megígért pénzét. Általában viszont arcpirító, hogy egy önmaga fenntartására képtelen, támogatott ágazat hangoskodik a legtöbbet, olyan időkben, amikor általában minden ágazatnak rosszabbul megy...