És a természet?

Égető kérdést kaptam, azonban evolúciós léptékkel számolva, a válasz mégis megnyugtató.

Farfenkogel Sturmtiger környezetvédő kérdése

Nem olyan rég vetett a sors erre az oldalra és azt kell mondjam, hogy érdekes, de jó! De a célod még mindig egy kicsit homályos számomra. Pusztul a világ? Elhatalmasodik rajtunk a gonosz? Szeretnél javítani a dolgokon? Ez eddig tiszta sor.... javítani kell! De hogy akarod kiölni az emberekből az önpusztításra való hajlamot? Mert amiről itt szó van az emberekről szól, ill. az emberek által alkotott világról! De érdekes módon nem/vagy csak kevés szó esik a természetről, és arról, hogy tulajdonképpen semmit sem érünk a minket éltető elemek nélkül! Mert beszélhetünk a szerelemről, a boldogságról, a fájdalomról, a sorkatonaságról, az atomfizikáról, akármiről, ha egyszerűen nem tudjuk megvédenünk amink van, amiből élünk! És itt igazzá válik a "Ne szarj oda ahol élsz" mondóka, csak egy kicsit nagyobb kaliberrel! Nem vagyok grínpíszes, sem szektatag, sem fanatikus természetbarát, de a "pusztul a világ"-ról ez jut eszembe, és erről nem olvastam itt! Ha pedig úgy érti kedves Kapitány, hogy mentálisan pusztul a világ, vagyis züllünk, akkor rendben van, értem, vagyis úgy gondolom, sajnos! Hozzáfűzném, hogy minimálisan olvastam bele a teóriákba és levelekbe! Ha ez már lerágott csont lenne, ez esetben én kérek elnézést!

Éjfél Kapitány evolúciós válasza

Nem aggódom a természetért – erősebb nálunk. Látom, ahogy a magukra hagyott házak összedőlnek, porrá válnak és benövi őket a zöld. Látom, milyen erővel vesz vissza mindent a természet, amit szorgos hangyák módjára nem reparálunk meg állandóan és nem festünk át évente. Lehetséges, hogy elszánt rövidlátó módjára ki tudjuk billenteni a világot az egyensúlyából, de nagyon valószínűnek tartom, hogy az vissza fog állni a helyére. A drasztikus túlnépesedést drasztikus pusztulás követi, a drasztikus pusztulást fokozott újra elszaporodás. Nem emberi léptékekben – bizonyosra veszem –, fennmarad az egyensúly. Emberi léptékben pedig majd kapcsolunk, ha az elkerülhetetlenül szükséges. Ha a fa és olajárak az egekbe kúsznak, ha az ivóvíz drágább lesz, mint az élelem, akkor majd vigyázni fogunk a maradékra, sőt, akkor elkezdünk majd keményen dolgozni a folyamat visszafordításán. Addig viszont, amíg ivóvízben fürdünk, amíg van még hová levinni a szemetünket, amíg van ózonpajzs, amíg fák vannak az utcánkban, addig ezt kevesen érzik aktuális problémának.